November 12-én, ahogyan évek óta megszokhattuk, kollégák egymást (és saját magukat is) köszöntő és biztató soraival találkozhatunk a közösségi oldalon, ahogyan az ágazat különböző intézményei és egyéb szervezetei sem restek elmaradni a méltató sorokkal.
A magyar hungarikumként novemberben megtartott szociális munka nap megünneplésétől a munkaszüneti nappá nyilvánításáig ebben a cikkemben áttekintettem ezen számunkra jeles nap történetét.
Az elismerő sorok mellett nevesebb kollégák ilyenkor a média populárisabb régióiba is bekerülnek egy-egy interjú kapcsán pl.: itt és kevésbé ismert oldalak is figyelmet szentelnek ilyenkor a szektornak és megszólítanak kollégát pl.:itt.
Sőt ezen a napon az aktuális miniszter is köszönti az ágazat dolgozóit és még egy összetett mondatos definíciót is megenged magának: "Munkájuk, hivatásuk és küldetésük a gondoskodás, szolgálatukkal emberek mindennapjai válnak könnyebbé, elviselhetőbbé."
Igen, ez a fajta definiálás, melytől minden kritikai - vagy radikális szociális munkás ódzkodik, sőt véleményem szerint ideális esetben és minimálisan a főiskolai szociális végzettségűek jelentős részének is hiányérzete támad.
Hiszen az a fajta küzdelem, amit nap, mint nap folytatunk az emberek oldalán a profitorientált szemlélettel szemben nem merülhet ki a gondoskodásban, ahogyan nem merülhet ki abban sem, hogy mindennapi megélhetésért küzdők és az alapvető szükségletekben hiányt szenvedők - akik éppen a kapitalizmus természetének köszönhetik sanyarú helyzetüket -, esetében a hagyományos szociális munka valóban csak az enyhítést, az ártalomcsökkentést, a tűzoltást képes eszközölni. Így e szakmát a kapitalizmus ápolójává degradálva.
Megszokhattuk, hogy a mainstream szociális munka irányzatok legyenek konzervatív vagy szociáldemokrata indíttatásúak a rendszerből következő nélkülözések és kizsákmányolás megszüntetéséhez hozzá sem látnak, sőt némely esetben fel sem akarják ismerni.
Azonban a miniszteri köszöntő ezen egy mondata azért is fontos, mert benne van minden, amit ez a jelenlegi regnáló kormányzat, a szociális munka társadalompolitikai szerepéről gondol és amit ennek szán. Az eredetileg az elnyomó struktúrák megváltoztatásában érdekelt közösségeket célzó szociális munkának és a miniszter által használt kifejezés a "szolgálat" esetében a személyt, az egyént középpontba helyező egészségügyi-pszichologizáló jellegű "gondoskodásnak"-nak ellentmondásosságához nem férhet kétség.
Nem említve a hatalommal való felruházást (empowerment) vagy a különbözőségek tiszteletét és aktivizálást a tanult tehetetlenség legyőzésére, melyek mindenféle szempontból szerves részei a nemzetközi szociális munkának is.
A közszolgáltatás vagy pontosabban a közszolgálatiság lehet az egyetlen garancia a profitképzés követelményeivel és elvárásaival szemben. Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy az állami és önkormányzati szociális ellátások éppúgy a munkaerőhiány és az alulfinanszírozottság eredményeként is, egyre inkább az állampolgárok helyett a helyi elitek érdekeit szolgálják.
A társadalmi "hasznosság" ill. "megtérülés" a társadalmi osztályok közötti élesebb összeütközések pl.: magántulajdon elleni cselekmények ill. a mindenkor gyengébb és kiszolgáltatottabb (pl: gyermekek, idősek, fogyatékosok, nők, stb.) embertársainkat érő bűncselekmények elterjedése kapcsán merülhet föl. Melyekkel éppen azokon a szociális nehézségekkel küzdő régiókban lehet a leginkább szembesülni, ahol az emberek közötti polarizáció eredményeként hétköznapi tapasztalat nem csak a nélkülözés, hanem az erőszak, a kirekesztettség, a hatalomnélküliség, a kulturális elnyomás és a kizsákmányolás. Így mintegy funkciót is adva bizonyos intézményrendszereknek köztük a szociális és egyéb segítő ellátórendszereknek éppúgy, ahogy a rendészeti - és rendvédelmi - ill. a büntetésvégrehajtási szerveknek.
De akkor, amikor mi - naiv és idealista módon - az embert állítjuk a középpontba a profittal szemben, a közszolgálatiság társadalmi hasznosságán olyan "profitot" értünk, mely az emberek alapvető humánumának növelését jelentik.
Az alapvető és egyetemes emberség növelését szolidaritás képességével, önrendelkezésével, segítőkészségével, bele- és együttérző képességével együtt.
A szociális munka ilyen értelemben humanizáló, képességfejlesztő politikai tevékenység.
