2017. november 7., kedd

Talyigás Katalin és Németh László




Képtalálat a következőre: „talyigás katalin”Képtalálat a következőre: „németh László művészetterapeuta”
2017-ben ők ketten kapták a Szociális Munka Napja Konferencia Szociális Szakma Érdekvédelméért és az év Szociális Szakembere díjakat.


Alább a konferencia díjátadásán elhangzott beszédek szövege olvasható:

A Szociális Szakma Érdekvédelméért díjat korábban mindig szakszervezeti tag kapta, ez most sincs másként bár a mostani díjazottunk több szempontból is különleges:
Egyrészt szociológus, szociálpolitikus ismert és elismert szakértője az időspolitika, idősgondozás, a szociális munka és a szociális képzés területnek.
Másrészt ő nem csak tag, hanem egyenesen szakszervezet alapító.
Harmadrészről díjazottunk igazi világpolgár, hiszen La Pazban született, majd élt New Yorkban és Budapesten  is –  ezt a nemzetközi szemléletet igyekezett meghonosítani Magyarországon is a szociális szférában.
A népművelődési szakon tanársegédként szociálpedagógiai műhelyet szervezett, ennek kapcsán ismerkedett meg Ferge Zsuzsával. Ekkoriban kezdődött meg a szociálpolitikus és szociális munkás képzés kidolgozása, melyben díjazottunk is részt vett, legjobb barátjával Hegyesi Gáborral. Nevéhez fűződik a VII. kerületi Esély Családsegítő Központ létrehozása. Később a  JOINT a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány vezetője lett, jelenleg az ORZSE-n tanít, az Életet az Éveknek budapesti szervezetének vezetője és a Szociális Innováció Alapítvány ügyvezetője.
Díjazottunk mindig mindenkiben a jót keresi, ami miatt érték csalódások, de ennek ellenére is mindig arra törekedett, hogy az értékeket lássa meg másokban és ne a hibákat. Szerteágazó szakmai tudásával nem csak a formális szociális intézményi hálózat és képzésrendszer kialakításában vett részt, hanem rengeteg civil kezdeményezést indított útjára és támogatott munkájával. Tanítványai munkáját szeretettel, odafigyeléssel követi és segíti, mint kolléga, mentor és barát.
Számos kiváló könyv és tanulmány szerzője. A szociális képzésekben alapműnek számító ,,A szociális munka elmélete és gyakorlata" című könyvsorozat egyik szerzője és szerkesztője.

Talyigás Katalin díjazásával a szakma érdekvédelmének komplexitására szeretnénk rávilágítani, hiszen az érdekvédelem nem csak a munkakörülményekért és jobb fizetésekért való harcot jelenti, hanem ezek mellett a szakmaiságra és az etikus munkavégzésre való törekvést is. Mindezt képviseli Talyigás Katalin.
a konferencián résztvevő kollégák

Az idei év szociális szakemberének jelmondata:
„A világot megtanítjuk a hierarchia lebontására”
Tengerész szeretett volna lenni, mégis Mérei Ferenc, Hidas György majd Göncz Kinga is a mestere volt.
Művészetterapeutaként kezdte pályáját, majd szociális munkás és szupervizor végzettséget szerzett. Mindig elkötelezetten dolgozott a hátrányos helyzetű, nehéz sorsú emberekkel, kórházakban, börtönben, civil szervezetekben.
 1989-től kezdve vett részt a szociális oktatásban, oktatói tevékenységét hallgatói magasra értékelik.
Szakmapolitikai tudása, bátor, megalkuvásokat nem tűrő emberi tisztessége, etikai tudatossága, mely nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is sokszor, sok helyzetben megmutatkozott - mindannyiunk számára példaértékű.
Nem volt szándékában mesterré válni, de az élete egymást követő lépései azt eredményezték, hogy a művészetterápia, a szociális munka és a szupervízió oktatásában mester lett.
Azzal a hittel és tapasztalattal dolgozik, hogy minden ember megtalálja magában a jó embert, a gyógyító hozzáállást és megtalálja azt a közeget, ahol a tudásaival és képességeivel másoknak segíteni tud.
Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a szociális szövetkezetek létrehozásában, ezért is választották meg a SzoSzöv elnökének. Adomány boltok létrehozásával hálózatba szervezésével Magyarországon egy új típusú társadalmi vállalkozást szervezett meg.
Németh László díjazásával a hosszú évek szakmai munkájának elismerését fejezzük ki azt kívánva, hogy még sokáig dolgozzon köztünk.

A díjakat a tavalyi év két díjazottja Bárócz Tímea és L. Ritók Nóra adták át.

2017. augusztus 12., szombat

Szociális minőség menedzser nem, szupervizor igen!

Az ELTE TÁTK Szociális Munka tanszéke 2017 szeptemberétől 2 új szakirányú továbbképzést indít. 
A korszellem elvárásainak megfelelően a minőségmenedzsmentet vagy minőségirányítást végző szociális minőség menedzser és a szociális ágazat hazai történetében mélyebben gyökerező és többé-kevésbé jelenlevő a szociális munka szupervizora képzéseket. 

A címben szereplő határozott állásfoglalás számunkra értékválasztás, melyet az alábbiakban indokolunk:

A minőségmenedzsment/minőségirányítás, ahogyan a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BMGE) egy tanfolyamának leírása definiálja:
"olyan átfogó szakmai terület, mely a szolgáltatások minden területén, minden ágazatban nagy jelentőségű...
azonban az alapvető módszerei, technikái az ipari termeléshez kötődően alakultak ki."

A közszféra területén megjelenő minőségirányítási folyamatok során két rendszerről beszélhetünk:
A külső; a jogszabályi feltételek alapján való működést foglalja magában, a belső rendszer pedig az ügyfél igényei alapján történő fejlesztést és a hatékony működést.
De az érdemi minőségmenedzsment rendszer működtetésének alapfeltétele a szolgáltatásokban megjelenő "piaci" viszony.

Senkit ne tévesszen meg, hogy a minőség szinonimája a közszférában az elégedettség, mely jól hangozhat az ügyfelek jólétéért tevékenykedő szociális munkában is, de végeredményben ezen minőségirányítási rendszerek az egészségügyben pl: a Kórházi Ellátási Standardokat, míg a közigazgatás területén pedig a különböző önértékelési modellek pl Közös Értékelési Keretrendszerek burjánzását eredményezték.
Vagyis mostanság érkezik meg a szociális ellátások területére az 1960-70-es évek USA-ban és az Egyesült Királyságban meghonosodott a "professzionalizmus" jól hangzó kifejezése mögé bújtatott - a kezdetektől hangos tiltakozások ellenére - az alapvetően humánus profilú feltétlen segítségnyújtásra, képességfejlesztésre és a tudatosulást célzó "megerősítésre"/empowerment-re (vagy az általunk használt elnyomásellenességre) épülő módszerekkel operáló szociális munka területét felülíró és átszabó paradigma.

A minőségmenedzsment közszolgáltatásokban fontos vetülete, hogy hatékony működtetése feltételez egy erős vezetőt, aki önmaga - saját értékrendjével és elkötelezettségével - biztosítéka a minőségnek. Nem kell eléggé hangsúlyoznunk, hogy alapvetően a szakmai autonómiájukból kiinduló, a kreativitásukban bízó és a saját személyiségükkel való tevékenykedés mellett a csapatmunkában dolgozó szociális munkásokra milyen negatív, kontrolláló - végeredményben betanított rutinmunkává silányító - funkciókat rejt magában még a legjobb szándékkal megvalósított minőségmenedzsment vagy épp kiképzett szociális minőség menedzser is.
Bár az esetmenedzsereket sem annak szánták, de a strukturális helyzetükből következően (mind külső, mind belső) a mindennapi gyakorlatban találunk rá bőven példát, hogyan "települ rá", "írja elő", "mondja meg a tutit" a családsegítős kollégáknak. 

Mi sem rosszabb annál, amikor az intézményvezető beül a szupervízióra.
Tulajdonképpen a minőségirányítási rendszer szociális ágazatban való kiépítése és az ágazat szociális minőségi menedzserekkel való "elárasztása" egy állandósult, a főnök figyelő tekintetével operáló szupervíziót eredményez.

Mi mást is mondhatnánk:
Kell a francnak!


Ellenben, "nincs szociális munka szupervízió nélkül" szakmai hitvallás terjesztése eredményeként a közelmúlt óta szakszervezeti követelésekben is megjelenik a kötelező szupervízió igénye, mely egyben a munkaidő része is, és valóban szolgálhat minőségbiztosítási célokat (Hegyesi Gábor Professor emeritus véleménye, hogy a szupervízió a legjobb minőségbiztosítás) bár mi inkább hívnánk ezt - távol tartva magunkat a piaci szektorban honos valamint a korszellem divatos nyelv- és szóhasználatától - a szociális szakemberek lelki egészségmegőrzésének és szakmai kompetenciájuk fejlesztésének.
A szupervízió egy speciális változata és itthon teljesen ismeretlen, a gyakorlatban nem létező (fő)iskolai szupervízió, melynek egyik alapvető célja a szakmába bekerülés szűrése.

A kettős, külső és belső rendszer a szupervíziót is meghatározza, hiszen lehet intézményen belüli kolléga vagy épp szakmai vezető a szupervizor, de lehetséges külső személy felkérése is szupervizorként.
Mi ez utóbbit pártoljuk, még abban az esetben is, ha esetfókuszú a szupervízió, bár akkor inkább beszélhetünk egyfajta intenzív külsős "idegenvezető" (Katz Katalin kifejezése a találóbb "útvezető") általi felülvizsgálatról (ez a szupervízió szó jelentése) vagy teammunkáról.
Azonban, külső szupervizor esetén alapvető elvárásunk, az azonos szakmai végzettség és szakmai gyakorlat (meghatározva minimumot) megléte. 
Vagyis csak felsőfokú szociális végzettségű szupervizor végezhesse a szociális munkát végző szupervízióját.
Ehhez igazodik az ELTE TÁTK szakirányú továbbképzésének részvételi feltétele:szociális munka alapképzési szakon vagy szociálpedagógia alapképzési szakon szerzett oklevél és 5 éves szociális szolgáltatásban szerzett tapasztalat! (Köszönöm Darvas Ágnes szakigazgató helyreigazító hozzászólását!)

Ehhez képest, a szociális minőség menedzser továbbképzés itt is ad magának is, meg a szakmának is egy "gyomrost", hiszen bemeneteli feltételként alapképzési szakon a következő képzési területek valamelyikét jelöli meg: bölcsészeti, gazdasági, hitéleti, jogi, orvosi és társadalomtudományi.
Tehát adott esetben egy közgazdász is lehet szociális minőség menedzser, a teológusokról nem is beszélve.

Az egyszerre oktató, támogató és ellenőrző angolszász típusú szupervízió inkább felel meg a minőségirányítás szemléletének, míg az európai típusú külső, problémaorientált, segítő jellegű, "felülről látás", mely gyakran "párhuzamos folyamatok" révén a szupervizand terápiás kompetenciájának fejlődését is szolgálja - a hazai szakemberek felől érkező igényeket elégíthetné ki.

Az itthoni körülmények között szociális munkát folytató szakembereket érő leterheltség és anyagi megbecsültség hiánya és az ezekből fakadó fluktuáció valamint kiégés inkább indokolja a szupervizand orientált szupervíziót, mint a kliensközpontú megközelítést.

De bármilyen célú, elméletű, stílusú, fajtájú és funkciójú szupervizióról is légyen szó, elengedhetetlen a szakemberek számára díjmentesen, munkaidőben történő hozzáférés szektorsemleges biztosítása a szociális ágazat egészében!


Felhasznált irodalom:
Bedzsula - dr. Topár - dr. Tóth: Minőségmenedzsment (oktatási segédanyag) 2. hivatkozás
Kapcsolódó irodalom:
Bányai: A szociális munka szupervíziója történeti megközelítésben

2017. június 5., hétfő

Paul Kivel: Szociális ellátás vagy társadalmi változás?


Képtalálat a következőre: „a hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma”

2016-ban a Civil Kollégium Alapítvány, a Humán Platform és a Napvilág Kiadó együttműködésének eredményeként jelent meg Sebály Bernadett és Vojtonovszki Bálint szerkesztésében A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? című közösségi szociális munka (közösségszervezés, kinek hogy tetszik) alapjai kötet.
A kötetből Paul Kivel: Szociális ellátás vagy társadalmi változás? című tanulmányát adjuk most közre a kiadó engedélyével. 

Külön ajánljuk főiskolán és egyetemen oktató szociális szakemberek, világi vagy egyházi civil szervezetekben tevékenykedő szociális szakemberek és minden progresszív és kritikai szociális munkás kolléga - valamint leendő kolléga figyelmébe, - akik kizárólag az intézményesült szociális ellátó rendszeren belül dolgozva próbálnak eredményeket elérni.
A radikális szociális munka alaptézisét feszegető írás alapgondolata, hogy a szociális ellátás egyéni szükségleteket elégít ki, míg a társadalmi változásért folytatott tevékenység a kizsákmányolás és az erőszak kiváltó okait próbálja megszüntetni.
A kérdés, mely Kivel tanulmánya kapcsán újra megfogalmazódik: szociális ellátás és a társadalmi változást célzó munka között vajon létezhet-e átfedés? 
Kivel tapasztalata, hogy a beszűkülés csapdája újra és újra a közösségépítés egymástól is független oly sok területét ejti rabul. Ahogyan a férfierőszak kapcsán elterjedt intervenciós programok hatására a nagyobb cél szem elől tévesztése beszűkítette a férfiak látásmódját, úgy a szociális munka intézményesülése és az ezzel járó a szakemberek személyiségét emésztő mindennapos adminisztráció valamint rutinszerű vagy  kreatív "tűzoltás" is elterelte a figyelmet a szociális munka végcéljától; a szegénység felszámolásáról.
Kivel tanulmányában a szociális ellátásban folytatott szakmai tevékenység és a tartós társadalmi változásért folyó munka paradoxonát és egymásra való hatását vizsgálja, nekünk szegezve a kérdést:
Vajon lehet-e az ellátórendszeri tevékenységet a társadalmi változásért folytatott munka nélkül hitelesen végezni? 














2017. március 15., szerda

12 sommás pont a szakmai reménytelenségről

Szerző: eswé

Egy tucatnyi probléma a szociális szakembereknél
avagy
„Lehetek – e segítő, ha én is reménytelenségben létezem?”

1. A szociális szakmában a segítők egy részét érinti az a probléma, hogy szociális – anyagi helyzetüket tekintve alig választja el őket néhány 10 ezer forint a segítettektől, ezért sokan reménytelennek ítélik meg helyzetüket és ezzel nagyon nehéz együtt élniük, szembenézniük.

2. A segítők egy részére jellemző, hogy romantikus elképzelésekkel, naivan és pátosszal átitatva választották ezt a szakmát hivatásul. Azóta mélyen csalódtak, de ezt nagyon nehéz bevallani önmaguknak. Téves pályán vannak, az álmokat már feladták, de nincs helyettük más.

3. A segítők egy része már rég váltana, de egyrészt nem mer nekiállni a változtatásnak, mert nincs meg hozzá a kellő önbizalma és fél az újtól, másrészt meg sokaknak lehetősége sincs a váltásra. (Kistelepüléseken élők/dolgozók, netán idősebb korú, nyugdíj előtt állók és így tovább…)

4. A segítők egy része öngyógyításból választotta ezt a szakmát, hivatást, csak éppen nem keveredett ki még önnön mentális, szociális és egyéb problémáiból. A szakmájával, hivatásával elfedi ezeket és így azok még jobban rögzülnek. Ahogyan egy netes felületen egy hozzászóló kiválóan összefoglalta egy mondatban: „Nálunk is sok "sérült" segítő dolgozik. Mindannyian hordozunk sebeket, a kérdés csupán az melyikünk hogyan fogadja, kezeli, gyógyítja.”

5. A segítők egy része gyakorlatilag minden szakmai és hivatástudat nélkül végzi munkáját. Minimális empátiával és minimális szakmai tudással. Rájuk mondható el ez a tétel:
„Az a szakember, aki nem tudja, hogy mit miért csinál, nem látja át, hogy egy beavatkozásnak milyen következményei lesznek, melyik beavatkozása milyen kimenettel jár, beavatkozásai nem tudatosak, csak lépi sorban, amit tanult, vagy ami a protokoll, nos, az nem más, mint betanított munkás.”

6. A segítők egy része kezdeti látens kiégett szakember, csak sem ő maga, sem a környezete nem veszi ezt észre. Így aztán nem fordul segítséghez és külső támogatást sem kap ehhez.

7. A segítők egy része kiégett a szakmajában, érzi, tudja is ezt, de elfedi azzal, hogy mindent megtesz, szívét lelkét beleadja, egyfajta altruista, aki feláldozza magát a kliensekért. Mindez fontos is a szinten maradáshoz. Ő így győzi meg magát: „Én jó ember vagyok, segítek a szegényeken, elesetteken, gyerekeken, öregeken, mindenkin, akin csak tudok.” Természetesen ez az önbecsapás saját önbecsüléséhez is elengedhetetlen.

8. A segítők egy része totálisan kiégett. Jó néhányan nem is leplezik. Fertőzik és lehúzzák a környezetüket. Ennek számtalan formája van. Kezdve a klasszikus, mindent rutinból megoldótól a negatív, már – már dühös és agresszív segítőn át, a teljes apátiába süllyedt, reménytelenségben élőig bezárólag.

9. A segítők egy része maga is komolyan segítségre szorul. A mentális zavaroktól kezdve a szenvedélybetegségeken át, a súlyos pszichés problémákig nagyon széles a skála.

10. A segítők egy része szerint ő maga a fenti pontok egyikébe sem tartozik. Felháborodik rajtuk, tagadja őket. És a világért sem tartana önvizsgálatot.

11. A segítők egy része a fenti mondatokkal vagy azok egy részével egyetért, de reménytelennek tartja a változás elindítását a megoldás keresését. Önmaga védelmi mechanizmusait kiépítette, de a környezetére – érthető okokból – már nem marad ideje, energiája.

12. Természetesen a magyar szociális- gyermekvédelmi rendszerben dolgozók jelentős, sőt, döntő hányada ebbe az utolsó kategóriába tartozik.

+ 1 Csatlós Rozália:
Vannak egészséges lelkű, elhivatottságból kitartó, kiváló segítők. Akik az eddigi változásokat (gyermekvédelmi rendszerváltást) rombolásként élik meg, a reménytelenséget az jelenti számukra, hogy nem elégséges, ha önmaguk változnak, változtatnak.