2019. június 17., hétfő

Civil családsegítés


A (radikális) szociális munka új tevékenysége jelent meg hazánkban.


A „szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításának érdekében, a sikeresebb jelzőrendszeri működés kialakítása végett, a családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások kiterjesztésének valamint bővítésének a helyszínen (szegregátumban) történő szükségszerű nyomatékosításával, továbbá az önkormányzati feladatellátáson túli szociális és gyermekjóléti szolgáltatások megvalósításával; intenzív szociális munkán alapuló komplex támogató tevékenységgel, egyfajta alternatív utcai mentorálás” formájában valósul meg a civil családsegítés.

Így írható körbe az új típusú tevékenység, mely reményeink szerint kívül marad a hivatalos ellátórendszeren. Sőt, ahogyan az előzetes szándék is kifejeződik, ezt kiváltva ezen túlmutatóan, ezen alapellátási tevékenységekre reflektív módon, kritikailag reagálva alkotja meg saját munkafázisait és metódusait.


Az első mondatban felvetett kijelentést, miszerint a radikális szociális munka új tevékenységi formája lesz a civil családsegítés vagy a hagyományos szociális munka, idővel magáévá teszi az alternatív-kritikai jellegű civil családsegítést az még a jövő kérdése. Addig is reménysugárként lebeghet a hazai gyermekjóléti rendszerben dolgozók számára – hogy a jelenleg több sebből vérző és többek által, így a benne dolgozók elmondásai szerint is a szociális munka klasszikus, a nemzetközi szociális munka etikai kódexében megfogalmazott szellemiségétől is egyre idegenebb, eszköztelen és kiüresített hivatalos (hagyományos) családsegítői tevékenység átmeneti vagy hosszú távú alternatívája lehet – a kísérleti jellegű civil családsegítés.


Néhányan emlékezhetnek: a 2000-es évek közepén jelent meg a fogvatartottak problémáira reagáló a velük tevékenykedő civil pártfogás, mely ugyancsak a „civil” fogalommal kívánta magát megkülönböztetni a hivatalos, bürokratizálódott, de még inkább elnyomó és adminisztratív jellegűvé degradálódott a mindenkori börtönvezetésnek kiszolgáltatott „sima” pártfogástól. Mára azonban eljutottunk oda, hogy ezek jelentős részét egyházi fenntartók vették át, akik pedig megmaradtak a világi szférában, azokat már egyáltalán nem vagy csak ritkán engedik a börtön falain belülre.

Talán ez várhat a civil családsegítésre is, hiszen a tevékenységében meghatározó „jelenlét típusú” szociális munka alapfilozófiájának újrafelfedezését (gondoljunk a korábban megvalósuló szociális munkától cseppet sem idegen settlement jellegű tevékenységekre) az egyik legnagyobb hazai egyházi jellegű (egyházi normatívával működtetett) szolgáltató (Magyar Máltai Szeretetszolgálat) alkotja és definiálja újra, saját maga által kreált új fogalmakkal.


A működési formát egy európai uniós projekt biztosítja, aminek köszönhetően a civil családsegítés vélt egyenrangú pozícióban találta magát, mind a projekt főpályázójával, – mely egy budapesti önkormányzat – mind pedig a projekt konzorcium többi tagjával így a hivatalos szociális és gyermekjóléti intézménnyel és a benne dolgozó kollégákkal. 
A családsegítés ezen kritikai formáját felsőfokú szociális végzettséggel rendelkező kollégák látják el!
Természetesen eddig még semmi különös nem történhetett volna, hiszen több vidéki és budapesti hasonló projektben kerül(t) sor, ilyen tereporientált/settlement jellegű („máltai” szóhasználatban: „jelenlét típusú”) szociális munkára. Azonban az említett főpályázó egyedülálló ötlete, mely szerint erre a tevékenységre egy civil szervezetet vonjon be, teremtette meg a kísérleti jellegű civil családsegítés infrastrukturális lehetőségét. A többi esetben ez a lehetőség, egyéni szinten a szakemberek számára biztosít némi alternatívát, mely inkább mégis kereset kiegészítés lehetőségeként realizálódik a gyakorlatban, mint a cseppet sem konfliktusmentes gyakorlatbani alternatívák megvalósulását.


Akárhogy is a következő években mindenképpen érdemes figyelemmel követni ezt az egyedülállónak (a cikk írójának ismeretei alapján) mondható kísérleti kezdeményezést, mely új tartalma mellett, legfőképpen a jelenleg működő hagyományos családsegítés gyakorlatára és az esetmenedzseri tevékenységekre mutat kritikai reflexiót.

2018. november 6., kedd

A szegények oldalán

ez a 2018-as Szociális Munka Napja Konferencia mottója. - nem véletlenül.

2016-ban ezen a címen jelent meg Gustavo Gutiérrez és Gerhard Ludwig Müller felszabadítási teológusok könyve az Új Ember kiadónál.

A könyv az itthon kevéssé ismert radikálisnak titulált katolikus teológiai irányzatot mutatja be és annak a hétköznapokra vonatkozó hitvallásával ismerteti meg az olvasóközönséget.

Azonban napjainkban még aktuálisabb a kinyilatkoztatás, mely alól a szociális munka sem térhet ki, még ha a hagyományos (hazai tekintetben a rendszerváltás utáni uralkodó irányzat) szociális munka értékei megkérdőjeleződnek, kritika alá esnek ill. régi-új szociálpolitikai iskolák bejelentkeznek uralkodó irányzatnak.

Sőt, tulajdonképpen ebben a kiélezett szituációban
kötelessége a reakcióellenes szociális munka irányzatoknak az állásfoglalás.
Mely ha nincs a szegénység ellen, akkor nem lehet a szegények mellett, ami magában foglalja az igazságtalanság és az elnyomás elutasítását.

Akkor, amikor a kontrolláló és felügyelő amúgy elnyomó jellegű technikákat, eljárásokat a rendészeti "szegényeltüntető" még elnyomóbb technikák váltják és puszta létezése az utcán élő fedél nélkülieknek szabálysértés, akkor az ideológiák kereszttüzében álló szociális munkának újra egyértelmű és határozott kinyilatkoztatásra és értékválasztásra kell magát sarkallnia különben elveszik és a történelem margóján találja magát. 

Az idei év szociális munka napi rendezvényén, az itthoni elfogultság és sziszifuszi hétköznapi munkavégzés béklyója alól megpróbálva felszabadítani a szociális munkás társadalmat, a konferencia szervezői külföldön tevékenykedő magyar szakembereket hívtak meg, hogy a külföldi gyakorlatokat bemutatva illetve szűkebben a norvég, német, ausztriai és angol szociálpolitikai szemléletet ismertetve és ezekre a leginkább befolyást gyakorló, uralkodó és meghatározó ideológiákkal ismertesse a hazai szakembereket.

Számos speciális de a szociális munka világában szervesen jelenlévő téma: így a szenvedélybetegek, főként a fiatal és fiatal felnőttek lehetőségei az ellátórendszerben, a fogyatékosok hétköznapjait egy bentlakásos intézményben éppúgy taglalni fogja szekció, mint a folyamatos kihívásoknak megfelelni igyekvő szociális felsőoktatási képzés rendszerét vagy épp a szociális munkás, mint munkavállaló karakterét és érdekérvényesítő lehetőségeit.

A plenáris kerekasztal beszélgetésen pedig az elmúlt év hazai eseményeire reflektálnak meghívott vendégeink ismertetve azon országok sajátosságait és hasonló esetekre adott válaszait, ahonnét érkeznek.

Idén először esik hétköznapra november 12. vagyis a Szociális Munka Napja, ami 2017 óta szakszervezeti küzdelmeknek köszönhetően munkaszüneti nap!


A Konferencia ünnepi eseménye a Szociális Munka Napi díjak átadása.Facebook esemény: ITT

Részletes: program


A SZMN Konferencia eddigi díjazottjai:

Év Szociális Szakembere díj:

2013 Bende Anna
2014 Csató Zsuzsa
2015 Kalmár Szilárd
2016 L. Ritók Nóra
2017 Németh László

Érdekvédelmi munkáért díj:

2013 Csikósné Dívják Mária
2014 Tóth László
2015 Gálfi Brigitta
2016 Bárócz Tímea
2017 Talyigás Katalin

Nem szabad elfeledkeznünk, hogy az idei ünnepségre szomorú és egyben tragikus esemény veti rá árnyékát, mégpedig az inárcsi családsegítő Vas-Turcsányi Andrea meggyilkolása. Ugyanakkor a gyászoló család megsegítésére szervezett szolidaritási akció megmutatta, hog vannak még tartalékok az ágazatban és ha szükséges és nagy a baj, akkor össze tud fogni a szakma és a benne dolgozók.
Reméljük nem későn!

2018. október 15., hétfő

Kísértet járja be a hagyományos szociális munkát

a tehetetlenség kísértete.

A szociális munka opciója a szegények mellett megmutatja a szolidaritás politikai dimenzióját. Mivel a szociális munka a valóságosan és nem csak fiktíven létező szegények mellett áll ki, mivel a ténylegesen kizsákmányoltakért és elnyomottakért száll síkra, ezért politikai térben mozog, és ott válik igazán szociális munkává. - O. Romero alapján (eredeti a cikk végén)


Mind közösségi oldalakon, mind pedig szakmai diskurzusokban, baráti beszélgetésekben, cikkekben hagyományos - és kritikai szociális munkások egymásnak és a nyilvánosság felé is őszintén kinyilvánítják tehetetlenségüket, az október 15-én hatályba lépő közterületen életvitelszerűen tartózkodó fedél nélküliek elzárását vagy - a jogalkotó eredeti szándéka szerint - közérdekű munkára kötelezését célzó szabályozás kapcsán. Most már az utcán visszatérően és rendszeresen történő alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás 'elkövetővé' "avanzsálja" a hajlék nélkülit. Méghozzá az "életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértését" elkövetővé. XXII. cikk (3) "Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás"- ahogyan az Alaptörvény fogalmaz.
Ha a rendpárti/konzervatív - vagy itthon érthetőbb "jobboldali" szociálpolitikának nevezett irányzat értékválasztását vesszük, akkor aligha kételkedhetünk abban, hogy ilyen munkaerő éhséges időszakban, akit lehet, a dologtalan szegényeken túl a dologtalan nyomorgókat is be akarja fogni közérdekű munkára ha máshogy nem, akkor kényszerrel. Természetesen, akinek fizikai vagy pszichés állapota nem engedi annak marad az elzárás.
Kiskaput maximum a kórházi fekvőbeteg-szakellátás illetve vmilyen fogyatékosság igazolása (pl: pszichoszociális fogyatékosság) jelentene.
Most már szabályozási szinten egyszóval rendszerszinten is bekövetkezett, amiért én még 2009-ben otthagytam az utcai szociális munkát. Akkor "csak" helyi gyakorlat, - hagyomány volt itt-ott basztatni a fedél nélkülit, éjszaka járőrökkel vegzálni, üres épületekből határozat nélkül kijjebb rúgdalni stb. Ha pedig konkrét esetekben a szociális munkás a közvéleményhez fordult, vagy az érintett fedél nélkülinek ártott még inkább vagy magának, hiszen a helyi képviselő-testület élén polgár- és alpolgármesterrel netán kiegészülve jegyzővel az adott esetben mindjárt meg is lehetett zsarolni az önkormányzati feladatot ellátó civilt, hogy ha kellemetlenkedik akkor a szerződés lejártával aligha vele fognak hosszabbítani. Ezért is ritka az ellátásban normatívát kapó szervezetek nyílt konfrontációja. Ahogyan nincs is radikális szociális munkás a gyakorlatban és kritikai is egyre kevesebb. 
Sőt, most már a látszatsemlegesség is oda, hiszen az új eljárásrend gondoskodott arról, hogy bár ne az utcai szociális munkás közvetlenül jelentse a rendőrségre az éjjeli menedékre nem kívánkozó utcán élőt, hanem közbeiktatva az ugyancsak szociális munkások által működtetett diszpécserszolgálatot utasítja erre. 

178/2018 kormány rendelet
2
(3) Ha az elkövető (utcán élő - Pum.), az intézkedő rendőrnek tett, hajléktalan ellátások igénybevételére vonatkozó együttműködési nyilatkozatát nem tartja fenn, és a munkatárs (utcai szociális munkás - Pum.) (2) bekezdés szerinti segítségét nem fogadja el, erről a diszpécserközpont - a munkatárs tájékoztatása alapján - a rendőrséget értesíti.

Mindenkire rábízom hogyan értelmezi ennek a rendeletnek az itt idézett részét és hívja vagy sem a diszpécserközpontot.
Ahogyan a diszpécserközpont saját döntése: értesíti vagy sem a rendőrséget, bár a rendőrség bármikor visszatelefonálhat, hogy végül mi történt az elkövetővel.
Az eddig leginkább rendszeren kívüli (mármint a jobboldali szociálpolitikai rendszeren) utcai szociális munkások, ellátottjaik - törvényhozók általi - elkövetőkké nyilvánításával egyszerre a jobboldali szociálpolitika közvetlen és legerősebb végrehajtóivá, sőt az elnyomó struktúrák működtetőivé váltak.

51. A szociális munkás kötelessége, hogy felhívja a munkáltatók, döntéshozók, politikusok és a közvélemény figyelmét azokra a helyzetekre, ahol az erőforrások nem elegendőek, vagy ha a források elosztásának gyakorlata politikai célokat szolgáló, a gyakorlat elnyomó, igazságtalan, káros vagy illegális.
                                    Szociális Munka Etikai Kódexe

Ahogyan minap fogalmazott egy szociálpolitikus: "súlyos etikai terheket ró az új szabályozásnak való megfelelés kötelme" - (a kollégákra - Pum.). Persze, mint fentebb írtam vannak az ellátórendszerben olyan szakemberek, akik tapasztalatuknál és kreativitásuknál fogva kísérletet fognak tenni, hogy emberségesek maradjanak az embertelenségben való gázolás közepette. De már a hátuk mögött minden lépésüket figyelemmel kísérik és hibára várva dörzsölik tenyerüket azok az ellátók, akiknek értékrendjét cseppet sem zavarja az ilyen jellegű intézkedő/együttműködő/bejelentő szociális munka.
Ezzel el is érkeztünk ahhoz a vízválasztóhoz, amely szükségszerűen fogja az utcai szociális munkásokat is válaszútra kényszeríteni.
Kár a győzködés és magyarázkodás, hisz ismerjük a konzervatív szociálpolitika értékválasztását, melyben fontosabb az alaptörvény által említett 4 érték az ember - még ha fedél nélküli is - értékénél.
Így aligha marad más választás, mint a szembenállás, ahogyan 7 évvel ezelőtt egy helyi rendelettel szemben úgy most az alaptörvénnyel szemben. Akkor kollégáinkkal törvény és hatósági rendelkezés ellen "izgattunk" most az alaptörvény XXII. cikke ellen kell uszítanunk, mert előrébb helyez olyan értékeket az embernél, melyek éppen az embernek köszönhetik bárminemű értéküket.
A hazai helyzet profanitását jelzi: egy nappal azután lép hatályba a közterületen életvitelszerűen tartózkodók szabálysértési elzárását is lehetővé tevő szabályozás, amikor a Vatikán szentté avatta azt a felszabadítási teológus Oscar Romero érseket, aki épp azért halt mártírhalált, mert az oligarchákkal szemben az elnyomottakkal és nyomorgókkal vállalt szolidaritást:

"Az egyház opciója a szegények mellett megmutatja a hit politikai dimenzióját. Mivel az egyház a valóságosan és nem csak fiktíven létező szegények mellett áll ki, mivel a ténylegesen kizsákmányoltakért és elnyomottakért száll síkra, ezért politikai térben mozog, és ott válik igazán egyházzá."

Az utcai szociális munka továbbra is politikai térben mozog, azonban a fősodra már nem tud legálisan a szegények mellett kiállni, sőt bizonyos irányzatai, a szegények ellenére tevékenykednek és ott vállnak a konzervatív szociálpolitikával igazán eggyé.