A főpolgármester 2010. november elején jelentette be, hogy a „Társadalmi megbékélés programja” keretében az utcai szociális munkások felmérik, hányan élnek a főváros kiemelt aluljáróiban és december 15-ig speciális elhelyezési formákat ajánlanak fel számukra. Mivel ez az az időpont, amelyet megjelölt Tarlós István, ameddig legálisan tartózkodhatnak bizonyos aluljárókban (összesen 13 aluljáró érintett) a hajléktalanok.
A főpolgármester azt nyilatkozta, hogy „aki még mindezen feltételek biztosítása ellenére is agresszív módon megpróbál ragaszkodni ahhoz, hogy az aluljárókban éljen életvitelszerűen, az törvényen kívül helyezi magát tudatosan; azzal úgy fogunk eljárni, ahogy el szoktak járni az önmagukat tudatosan törvényen kívül helyező emberekkel szemben”. E fellépés foganatosítására a Fővárosi Közterület-felügyeletet utasította, valamint a szociális munkásokat jóval farsang előtt beöltöztette a "társadalmi megbékélés programja" feliratú megkülönböztető/láthatósági mellénnybe.
A hajléktalan emberek, csak azért, mert nincs otthonuk, nem bűnözők. Sem a közterület-felügyelőknek, sem a rendőröknek, végképp az utcai szociális munkásoknak nincs felhatalmazásuk jogellenes esemény hiányában korlátozni bárki közterület-használatát.
"Aluljáró helyett emberibb körülményeket" - szól a hagyományos szociális munka szakmai lépéssorozatát megalapozó jól hangzó kampánymondat, melynek célja nyíltan is a tűzoltás: a jelenleg tartósan, életvitelszerűen aluljárókban lakó hajléktalan embereknek olyan lakhatási lehetőségeket biztosítson, melyek igénybevételével elkerülhetik a várható intézkedések számukra negatív következményeit.
A hagyományos szociális munka újra nem rest és vigyázzban állva pattan, hogy a hatalom embertelen intézkedéseinek megpróbáljon emberibb arcot adni. Még véletlenül sem próbál maga megoldást nyújtani, nem a következményekre, hanem az okokra reagálni. Az események után fut ahelyett, hogy tiltakozna, bojkottálna, vagy egyszerűen beintene. Még jó, hogy vannak szakmai és érdekvédelmi csoportok, melyek nem függnek a hatalomban ülőktől ill. az általuk utalt és megítélt normatívától.
Mitől emberibb a túlélő pont?
Egykori utcásként különösen rossz látni, hogy már az utcai szociális munkásokat is elérte a szociális munkán belüli "rendszert stabilizáló", "a hatalmi elitet szolgamód kiszolgáló", "a kapitalizmus ápolójaként munkálkodó" ideológiai áramlat. És bizony a végeken dolgozó, amúgy lelkiismeretes és elhivatott kollégák, oly "szakmai" lépésekre kényszerülnek, melyekkel aligha értenek egyet.
A hatalom felhasználva vezetőiket, akik fülke forradalmak ide, 2/3 nem oda, átmentik évről évre magukat de legfőképp befolyásukat és aláírnak ilyen "megállapodásokat".
Ezzel kiszolgáltatva kollégáikat, akik a gyakorlatban kénytelenek jelmezben fel alá cirkálni és győzködni a lakhatás nélkülieket miért jobb, ha bemennek egy tömegszállásra, ahol nem az általuk hozott szabályok irányadóak és ahol megszabják egy felnőtt embernek, hogy mit s hogyan tehet.
Cserébe nem fagy meg. Ennyi. Nem több. - Persze ez sem kevés, - mondhatnánk, de talán így a XXI. század virradóján az EU keleti határvonalán nem itt kellene tartanunk.
Önrendelkezés nélküli élet. "Szabályok, rendszerek, a szállásokon konfekció emberek" (az eredeti szövegben "az utcákon").
"Aluljáró helyett bérlakáshálózatot" - baszki, ez volna egy valamirevaló szociális munkás kampánymondata. De hangozhatna így is: Emberibb körülményeket, kapitalizmus helyett!
Most kitiltjuk vagy itt-ott mégis ott maradhatnak a hatalomban ülők törvénymódosításainak kiszolgáltatott fedél nélküliek?
Csak egyes, amúgy turisztikailag fontos pontokról tüntetjük el a kapitalizmus mellékhatásait, mintegy látszatmegoldásként?
Mert ha igen, akkor jelentem: ez köztéri szegregáció!
Furcsa mód ebben az esetben a részleges tiltás súlyosabb és még alkotmánysértőbb, mintha teljesen kitiltották volna az érintetteket, a saját (általában évek óta) lakhelyüknek számító területről.
A romák szegregátumainak létrehozása után, újabb társadalmi réteget súlyt az uralkodó osztály és kényszerít szegregációra, mégpedig a fedél nélküli embereket, akik puszta jelenlétükkel kivívták a hatalom ellenszenvét.
A fedél nélküliek aluljáróban való tartózkodásukkal, "fricskák" voltak a rendszer szemében. Az aluljáróban élt hétköznapjaikkal demonstrálták a kapitalizmus egyik legnagyobb bűnét, melyet képtelen kezelni:
a lakhatási szükséglet kielégítését.
A Város Mindenkié csoport egész éjszakás december 15-i Blaha Lujza téri demonstrációjához ezért csatlakozunk és minden Tőlünk telhető lehetséges módon támogatjuk.
kapcsolódó cikk:
Egyszerűen eszükbe se jut, hogy a hajléktalanság kérdése nem csak a közterületfelügyelőkre és a rendőrökre tartozik.
VálaszTörlésNálunk Debrecenben azzal kezdődött pár éve, hogy lett egy rendelet, ami szerint nem lehet feküdni és enni a padokon. Aztán azt hiszem most nyáron kitalálták, hogy a "hajléktalanok rontják a városképet", ezért kiűzték őket a "központból" (legalábbis a Piac utcáról)...