2011. 09. 09-én kint voltam, a XX. kerületi CSSK-sok demonstrációján és annyi minden kavarog a fejemben, hogy egy kis írással rendet kell, hogy tegyek, mert hát nagy hatással volt rám a röpke egy óra történése.
A demo reggel 8 órakor kezdődött Pesterzsébeten, így csak tényleg az igazán motiváltak és az ott dolgozók voltak jelen, mert hát a hajnali kelés, plusz a kiutazás egyeseknek némi problémát okozhatott.
Kezdetben kb. 30 fő körüli tömeg várakozhatott a Városháza előtti parkban, majd mire elkezdődött az esemény, azt kellett látnom, hogy jóval többen vannak; 80 főre tippelnék. A többség fehér felsőt viselt, ami itt az egység, az összetartást és talán a lázadást is szimbolizálta, mégis kicsit olyan érzésem volt, mintha ápolónők között lennék, vagy legalább is valamilyen egészségügyi dolgozók tömegébe csöppentem volna.
A virágöntöző búgása miatt pár perc késéssel, de elkezdődött a demonstráció, közvetlenül a Városháza bejárata előtt, ám mégis Kossuth Lajos szobra mögött.
Egy férfi, akiről később kiderült, hogy a mentálhigiénés csoport vezetője (Matolcsi Zoltán), kezdte az egészet egy beszéddel. Na, az a beszéd olyan jó fajta volt. Nem felolvasott, előre megírt, nem remegett a hangja, viszont meggyőző volt, lelkesítő, értelmes, bátor, okos, ügyes, összefüggő, figyelemfelkeltő/lekötő és hangos is. Ráadásul egy kisebb „emelvényre” is állt, (ami a szobor tartozéka), ezzel még jobban kitűnt a tömegből. Nem siránkozott, nem szitkozódott, hanem tényeket közölt, a valóságot. Elmondta, hogy mi vezetett el idáig, hogy meg kell szólalniuk. Azt még eltűrték, hogy elvették tőlük a ruhapénzt, az étkezési jegyeket, de mikor bejelentette az önkormányzat, ráadásul a hónap végén (amikorra, a szociális munkás fizetésből nem sok tartalék marad, ha egyáltalán beszélhetünk tartalékról), hogy szeptember elsejétől megvonják az utazási hozzájárulást (BKV bérlet) a szociális szférában dolgozóktól. Igen ám, de ezzel az a probléma, hogy sokuknak az utazás hozzá tartozik a munkájához, és a bérlet megvonásával egyszerűen ellehetetlenítik a munkavégzést, nem beszélve arról, hogy ezzel megélhetési gondokat okoznak a szociális munkásoknak, ami nyilván kihat a munkavégzés minőségére is, mindez pedig a kliensekre. És akkor még meg sem említettem azt, hogy most akkor mi van a munka becsületével….
Tényleg ennyit érünk? Hát NEM! És ebből lett elege a pesterzsébeti szociális szakembereknek, ahogy az „ELÉG” feliratú transzparensen is olvashattuk.
Majd ezután következett a polgármester Szabados Ákos (MSZP), aki már nem állt fel a „pódiumra”. Ő inkább sajnáltatta magát és az egész önkormányzatot, hogy mennyire nincs pénz semmire. Se az oktatásra, se a segélyekre, de azért egy uszodát elkezdtek építeni, igaz, pénzhiány miatt lehet, le kell állítani. Többször hangsúlyozta, hogy ő és a tüntetők, nem az út két oldalán állnak, hanem egy oldalon vannak, hiszen a céljuk, ugyanaz és ő persze megért mindenkit és tudja, hogy a szociális munkások éhbérért dolgoznak, és ő maga említette, hogy igaz ő azért nem ennyit keres. Oké köszi, ez aztán a vigasztalás…. Olyan érzésem volt, mintha azt akarná elérni, hogy a tüntetők érezzenek vele együtt, hogy milyen nehéz helyzetben van ő maga is, hiszen neki is csak egy szavazata van a testületi üléseken és többet nem tud tenni. De azért a mentségére szolgáljon, hogy egyáltalán megjelent és ki mert állni, azért lehet sokan elmenekültek volna a helyzet elől, ilyen olyan ügyekre hivatkozva.
Ezután a tömegé volt a szerep, ami talán olyan volt, mint egy részvételi demokrácia, hogy mindenki, aki szeretett volna, szót kapott. És a résztvevők éltek is a lehetőséggel, jöttek a kérdések és a hozzászólások megállás nélkül. A polgármester pedig válaszolt. Bízom benne, hogy ez kezdete egy olyan párbeszédnek, ahol a vezetők ténylegesen meghallgatják a beosztottakat. Amit a tüntetők is hangsúlyoztak, hogy ők segíteni szeretnének, és együtt találjanak megoldásokat. A vezetőség pedig igen is használja ki, azt az erőt, ami az alkalmazottaiban szunnyad. Mert ahogy láthattuk, együtt sokkal többre képesek.
Igaz, hogy a tüntetés 8-tól 9 óráig tartott, de még az utolsók között szót kapott Herpainé Márkus Ágnes szociálpolitikus, aki szintén felállt a „pódiumra” és meghatódva, elismerését és tiszteletét fejezte ki a bátor tüntetők előtt. Majd a polgármesterhez szegezett egy rövid kérdést, hogy magán emberként mit tesz, ha már polgármesterként, nem teheti azt, amit szeretne. A kérdés egyszerű volt, hogy támogatta-e, a családsegítő gyűjtőakcióját? Kitérő válasza, miszerint mást támogatott, de konkrétan ezt az akciót, nem.
Egy élmény volt látni, hogy végre történt valami és talán még az állásukkal is játszó szociális szakemberek ki mertek állni és hangot adtak igen komoly problémáknak, ami nem csak őket, de az egész szociális szférát is érinti. Igenis bátrak voltak és összetartóak. Kulturált keretek között, ám mégis figyelemfelkeltően fejezték ki, hogy amit a hivatásukat végző szociális szakemberekkel tesznek, az már tűrhetetlen. Jó volna, hogyha ebből a megmozdulásból mások is bátorságot merítenének, és még több hasonló akció lenne, mert bőven van miért kiállnunk, szociális szakembereknek.
Jobban belegondolva, nagyon szomorú és elkeserítő, hogy azért kell az utcára menni diplomás szakembereknek, hogy ruhapénzért, étkezési utalványért és BKV bérletért harcoljanak. De sajnos itt tartunk ma, 2011 szeptemberében…
Szollár Judit (Új Szemlélet Csoport)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése