Főként a kukázás tiltásáról (ill. ennek utólagos jóváhagyatásáról) elhíresült józsefvárosi népszavazás záró szakaszához érkeztünk.
A "rendszavazás" (ahogy a polgármester nevezi) több, mint a jobboldali konzervatív és az ehhez társuló büntetőpolitika ideológiája. Az egész mechanizmus mögött a középosztálybeli (polgári) erkölccsel és szokásokkal rendelkező "többségi" társadalom felsőbbrendűségérzésének megnyilvánulását tapasztalhatjuk. Bármennyire is elavultként és ideologikus mázú kifejezésként hat de kijelenthetjük osztályharc ez.
A hatalommal rendelkezők osztályának harca a hatalomnélküliek ellen.
A döntéshozók bízva a társadalmi felhatalmazásban (2/3), a befolyásoló-manipuláló tényezőkben (az általuk vezérelt médiák, kettős beszéd) és a mesterségesen gerjesztett lélektani folyamatokban (bűnbakképzés), háborút indítottak nem a szegénység felszámolása, hanem maguk a szegények ellen. Ehhez most számítanak a szegények általában (de nem mindig) meglévő közönyére és a nem annyira szegények befolyásolhatóságára.
Annak ellenére, hogy egyéb körülmények sem a szegény emberek szimbolikus győzelmét sejtetik, hiszen az egyik legnagyobb ellenzéki párt, ahelyett, hogy egyöntetűen, nem kertelve buzdítana a "NEM"-ekre, ehelyett moralizálgat és bízik az eddig jól bevált társadalmi (vagy inkább szegények általi) közönyben. Sőt a bal-lib oldal néhány prominense is, akik lesajnálóan erkölcsi prédikációk közepette szörnyülködnek: milyen abszurd, hogy egyesek azért harcolnak, hogy mások kukákba turkálhassanak. Mindezek nem azt vetítik előre, hogy győzedelmeskedik a humanizmus.
Ezek ellenére bizakodóaknak kell lennünk. A józsefvárosiak idő előtt mutathatják meg (döntésük a jövőt meghatározó, történelemformáló cselekedet lesz), a cseppet sem számukra kedvező külső körülmények közepette, hogy akkor, amikor az állam kimutatja a foga fehérét és az emberek ellen politizál, akkor ők maguk (amikor végre szimbolikusan döntést hozhatnak) megmutathatják mennyire is tudatosult bennük elnyomásuk ténye. Azok, akik ezzel tisztában vannak, álmoralizálás és őszintétlen beszéd nélkül képesek saját maguk mellett szavazni vagyis a humanizmus oldalára állni. Legyen ez az ember rendszeresen vagy alkalomadtán szemétből értéket gyűjtő vagy soha nem kukázó, de szolidáris embertárs. A többiek pedig maradnak (pillanatnyilag) a tőlük megfosztott hatalom bábjai, reménykedve, hogy e véleményazonosság a hatalmon levőkkel legalább annak (amúgy hamis) érzését/tudatát adja: "én is hatalmon vagyok".
Miközben ez az ember van leginkább "szemét" állapotban/helyzetben.
a "szemét" szinonimái
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése