2011. december 9., péntek

Thermidori* veszélyek

A mára már klasszikussá vált kikötő-mólós képi hasonlatot alapul véve: 
a helyzet és lehetőségek mérlegelése nélkül azonnal vízbe ugró; a helyzetet és lehetőségeket felmérő és aztán cselekvő;  a probléma valódi gyökerét megfogó és védőrácsért tiltakozást szervező szociális munkás típusok továbbra is léteznek. (a képi hasonlat lényege, hogy valaki beleesik a vízbe a mólóról és ezt követően a szociális munkás, hogyan viselkedik).
Azonban manapság megjelenik más szociális munkás típus is, én ezek közül kettőt emelnék ki: az egyik az, aki (maradva a mólós hasonlatnál) meglátva a vízbe esőt, elkezdi ledorgálni, miért is kellett veszélyes helyen mászkálnia, főleg ha nem is tud úszni. Mindeközben a mentés szükségességéről tudomást sem vesz. És van egy másik egy ennél is rosszabb típus, aki nem csak ledorgál, hanem azt gondolván, hogy ezzel jót tesz, egy hosszú rúddal próbálja kihúzni a bajba jutottat, nem észrevéve, hogy a rúd egyaránt alkalmas a mentésre, de a víz alá nyomásra is ill. a parttól való távoltartásra. És többnyire mit ad isten, ez utóbbi fordul inkább elő. Ez a két új szociális munkás típus bizton állítható, hogy itt van közöttünk és gyakorolja a szakmát. Éppen ezeknek az időknek kellene, ráébreszteni bennünket, hogy semmi okunk az optimizmusra és semmi lehetőségünk, ezen szociális munkás típusok és a hozzájuk köthető viselkedések és tevékenységek elnézésére, tolerálására.
Most ki kell dobnunk az eszköztárból a megértést és elfogadást, legalábbis, ami a szakmán belüli „ellen”-hez való viszonyunkat illeti. Jelen folyamatok, legalábbis engem ebben erősítenek, és semmi kétségem, ha nem cselekszünk, vagy csak (túlzottan is) passzívak vagyunk ezzel a két utóbbi típussal (sőt az első kettővel is – de erről később) akkor az a mi vesztünket eredményezi.
A szociális munka már így is rég átcsúszott a társadalmi megközelítésektől az egyéni esetkezelés és individuális-pszichologizáló terápiák alkalmazásába. A képességfejlesztés helyett az életmentés, a tudatosságnövelés helyett az alkalmazkodást célzó módok nemcsak elvártak, hanem gyakorlatban régóta a szociális munkás szükségszerű feladatai.  Ezzel azt előidézve, mint amikor azt várnánk 1 orvostól, hogy gyűjtsön ruhát, vagy szervezzen meg egy ifjúsági szabadidő klubbot. Egyszerűen nem ez a dolga, persze, ha ezt várják el tőle és sokat próbálkozik, előbb utóbb beletanul, na így vagyunk mi is ezzel.
Azonban ennek nem sok köze van a szociális munkához. A szociális munkának ha tetszik, ha nem az emberi jogokhoz, a változtatás melletti elköteleződéshez (légyen az családi viszonyok vagy gazdasági-politikai struktúrák megváltoztatása) és természetesen az „erősítéshez-hatalmasításhoz” (empowerment) van köze.
Miért mondom, hogy a régi klasszikus 3 típusból is felejtsük el a 2 típust, mely a következményre reagál? Épp ezért, a szociális munka, mint a szabadabb és igazságosabb egyszóval a valódi jólétért tevékenykedő hivatás nem engedheti meg magának, semmilyen körülmények között, hogy tűzoltással és a problémák felszínének kapargatásával kösse le energiáit, melyeket a köztudat formálására, felvilágosítására, tájékoztatásra és a kollektív tudat fejlesztésére kellene, hogy fordítson, ezzel újraépítve az emberek közötti szolidarisztikus érzéseket.
A szociális munka és vele a szociálpolitika válsága, ellentmondásos folyamatokat indított el, ahol a típusok tevékenysége felnagyítódik, a társadalom számára is láthatóvá, élővé és hangsúlyosabbá válik. Ezért sem a megfontoltak, a tárgyalók, a kompromisszumkötők, de még csak nem is a toleránsak ideje ez. A határozottság és a következetesség hiánya, végzetes hibának bizonyulhat, melyet utólag memoárokban, sopánkodva az elszalasztott esélyről konstatálhatunk.
Nincs időszerűbb, mint a tiltakozást-ellenállást szervező, a petíciót aláírató, az emberek részvételiségét célzó módszertant alkalmazó, a létező elnyomást tudatosító szociális munkások "mozgalmon"** belüli élre állása.      
                                                                                                                                             * bővebben thermidorról:  
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_thermidori_reakci%C3%B3
** (Kozma J. cikkére utalva)

a bejegyzés a szociális munkán belül kirobbant vitához kapcsolódik, melyről itt olvashatsz 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése