Hamza András írása:
Kedves szociális munkás hallgatók!
Nagy nap ez a mai. A három és fél éves képzésetek véget ért. Most leteszitek az esküt, átveszitek a diplomát és szociális munkássá váltok.
Nagy öröm számomra, hogy vannak köztetek olyanok, akiknek annak ellenére sikerült eljutniuk idáig, hogy nem rendelkeznek önálló gondolatokkal, véleményekkel a saját szakmájuk legalapvetőbb kérdéseiről. Olyan emberek, akik sohasem kérdőjelezték meg az oktatók által mondottakat. Miért is tették volna, hiszen a mi szakmánk egzakt tudomány, aminek jól körülhatárolható keretei vannak, sohasem változik, ezáltal nincs is szükség új szakmai gondolatokra, elegendő csupán a régi bejáratott dolgokat bemagolni, mert hát ezeknek a kiváló elméleteknek köszönhető, hogy ma már nincsen szegénység, munkanélküliség és hajléktalanság.
Ahogy most végignézek rajtatok, bátor arcokat is látok köztetek. Ők azok, akik bátran állnak be a sorba és soha nem mennek szembe a hatalommal. Bár több helyen is felütötte a fejét a radikális szociális munka, sőt vannak országok, ahol már állami szinten is gyakorolják, de azért jó tudni, hogy nálunk nem ez a helyzet, mert itt még vannak, akik inkább a hatalmat szolgálják ki. A hatalom játékszabályai szerint játszanak fenntartva így azokat az állapotokat, amik a társadalom minden tagja számára biztonságot, és megélhetést biztosítanak, hiszen mind tudjuk, hogy nálunk nincs szükség a társadalmi változások elősegítésére, mert a mi társadalmunk jól működik.
Büszke vagyok erre az évfolyamra, hisz olyan emberek is állnak most itt előttem, akik szerint a hajléktalanság kriminalizálása jó megoldás egy többszörösen összetett problémára.
Olyan emberek, akik szerint a drogos nem beteg, hanem bűnöző.
Olyan emberek, akik szerint a cigányságnak nem problémái vannak, hanem ők maguk a probléma.
Olyan emberek, akik szerint a homoszexuálisok korcs tagjai a társadalomnak.
Ne hagyjuk ezeket az egyesek szerint kirekesztő gondolatokat kiveszni a szociális szakmából, mert tudjuk, hogy akik így gondolkodnak, azok nem kirekesztők csupán reálisan látják az őket körülvevő világot.
Végezetül örülök neki, hogy ma ilyen sokan vagytok itt, hogy egyikőtöket se vetett ki magából a jól működő képzési rendszerünk, és így mindannyian átvehetitek a diplomát.
Kívánok nektek statisztikai adatokkal jól alátámasztható, eredményesnek tűnő munkát!
Kedves radikális szociális munkások és hallgatók!
VálaszTörlésTudnotok kell, hogy örülök annak, hogy vagytok. Olyanok vagytok a szociális szakmának, mint az ételben a só – nélkülözhetetlenek vagytok, de… jóból és sóból is megárt a sok. Élvezettel olvasom az írásaitokat, mert elgondolkodtatnak - még akkor is, ha nem értek egyet sok mindennel. Nélkületek elveszne valami, ami nagyon fontos, egy bizonyos rendszerkritikus gondolkodás és hozzáállás – de ha minden szociális munkás ilyen lenne, ráégne tető a házra.
Egy kicsit zavar, ahogy a radikális szót használjátok. Vannak baloldali értékrendű radikálisok, meg vannak jobboldali értékrendű radikálisok (egyik sem tévesztendő össze a baloldali vagy jobboldali szélsőségesekkel). Ti általában az előbbiek vagytok – s ezzel semmi gond nincs, amíg el nem viszitek magatoknak a radikális szót.
Azt mondjátok, hogy vannak köztünk olyanok, akik „nem rendelkeznek önálló gondotokkal, véleményekkel a saját szakmájuk legalapvetőbb kérdéseiről”. Vannak. Mint ahogy a legtöbb szakmában nagy arányban vannak ilyenek, mert az emberek között ez egy létező jelenség.
Viszont nem gondolom, hogy a radikalizmus önmagában gondolkodóvá tesz – köztetek is vannak olyanok, akiket egyszerűen a száraz ideológia hajt. Belőlük lesz a tömegakciókban beáldozható szélsőséges utcaharcos.
Nem értem, miért gondoljátok, hogy nincs a szakmában eredeti „új szakmai gondolat”. Mert vannak. Radikális szociális munkán kívül is. Nem is kevés.
Egy kicsit keveritek az elméletet és a gyakorlatot is. Nem hiszem, hogy a hazai szociális ellátórendszer elégtelensége pusztán az elméletek hibáira épülne, és szerintem ezt ti is tudjátok. A radikális szociális munka sem oldja meg a szegénység, a munkanélküliség vagy a hajléktalanság problémáját. Hogy egyik kedven ideológusotok fogalmát idézzem, a „kisemmizettek forradalma” nagyon jól hangzik, de jó eséllyel másokat fog kisemmizni – volt már erre pár történelmi példa.
Szerintem tévedtek akkor is, amikor a rajtatok kívül álló szociális munkásokban egyszerűen a hatalom kiszolgálóit látjátok. Vannak, akik, egyszerűen más utat követnek a változásokért. Mindennek megvan a helye a rendszerben – nektek is – de tiszteletben illik tartani, ha mások más utat választanak. A magam részéről el tudom képzelni, hogy sokan szimpatizálnak veletek – de egy kereső ember nem szívesen veszíti el a megélhetését, főleg ha családfenntartó. Lehet ezt korrumpálódásnak vagy elkurvulásnak is nevezni – de lehet, hogy csak életben szeretne maradni az illető. Vannak időszakok, amikor az embernek nincs veszteni valója, akkor szívesen áll be forradalmi mozgalmakba – de amikor ez elmúlik, akkor sokan kénytelenek vagyunk átgondolni a dolgokat és átváltani a „szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyók” stílusra.
Tudom, hogy nagyon jól hangzik, ha sarkítjuk a tényeket, de a valóság árnyaltabb, mint ahogy a kormányzati vagy (akár valamelyik) radikális propaganda állítja. Mindkettő a saját igazát védi, hajlamos tényeket figyelmen kívül hagyni és a másikat erkölcsileg vagy szellemileg degradálni (idézem: „örülök neki, hogy ma ilyen sokan vagytok itt, hogy egyikőtöket se vetett ki magából a jól működő képzési rendszerünk”).
Sőt, a kirekesztésben is megy a nagy népi játék, amikor a kirekesztőket kirekesztik a kirekesztők kirekesztői. A lényeg az, hogy a másikat még véletlenül se vegyük emberszámba – ne kelljen vele érdemi vitákat folytatni, esetleg felülvizsgálni a saját álláspontunkat - s erre mindegyik csoportnak megvan a maga jól felépített ideológiai alapja. Köszi, ebből én nem kérek.
De ahogy egy bölcs mesterem mondta: „a hazugságnak nem az ellentétes előjelű hazugság az ellentéte, hanem az igazság”.
Nos, kedves radikális szociális munkások. Mint azt az elején mondottam volt, örülök, hogy vagytok – kelletek a szakmába. De ne gondoljátok, hogy rajtatok kívül csak agyatlan birkák legelésznek a szociális munka tarka mezején. Sok szociális munkás gondolkodik, ötletel és végez értékes munkát – akkor is, ha ezt csendben, nem látványosan, esetleg együttműködően teszik. Jó lenne, ha ezt ti is tudomásul vennétek…
Meleg Sándor
Kedves Sándor!
TörlésAz, hogy vannak köztünk olyanok, akik nem rendelkeznek önálló gondotokkal, véleményekkel a saját szakmájuk legalapvetőbb kérdéseiről baj, még akkor is ha a "legtöbb szakmában nagy arányban vannak ilyenek, mert az emberek között ez egy létező jelenség." A mi szakmánkban szerintem megengedhetetlen, hogy olyan emberek dolgozzanak akiknek nincs véleménye, gondolata arról amit csinál. Sőt igazából ez minden szakmában eléggé gáz, mert ha valakit annyira nem érdekel egy adott szakma, hogy annak kérdéseiről véleményt alkosson akkor ne legyen az adott szakma képviselője. Tanuljon valami olyasmit ami érdekli is és véleménye van róla.
Nem gondolom, hogy a radikalizmus önmagában gondolkodóvá tesz és ezt nem is állítottam.
Azt sem írtam ,hogy a szakmában nincs eredeti új szakmai gondolat, mert van. Amit én írtam az arra világít rá, hogy sajnos vannak olyanok akik szerint nincs szükség új gondolatokra mert minden jó úgy ahogy van.
Nem állítom azt sem, hogy az ellátórendszer elégtelensége pusztán az elméletek hibáira épülne, és azt sem, hogy a radikális szociális munka megoldaná a problémákat.
Nem azokkal van baj akik egyszerűen más utat követnek a változásokért, hanem azokkal van a baj akik semmilyen utat nem követnek mert nem akarnak változtatni.
Ez az írás nem a radikális szociális munkát hivatott népszerűsíteni és nem is várom el senkitől, hogy radikális szociális munkás legyen, azt viszont elvárom hogyha már ezt a szakot választotta akkor viselkedjen szociális munkásként. Az említett "olyan emberek" akikről és akiknek ez a beszéd szól, alkalmatlanok arra, hogy szociális munkát végezzenek és elég szomorú, hogy a képzési rendszer nem dobta ki őket. Nem gondlom, hogy az, hogy ezt leírom kirekesztő lenne, mint ahogy nyilvánvalóan az sem kirekesztő, ha egy piromániás embernek azt mondják hogy nem lehet tűzoltó.
Végezetül még annyit, hogy akinek nem inge ne vegye magára. Akiknek szól azok szerintem pontosan érzik, hogy ennek az üzenetnek ők a címzettjei és bízom abban, hogy van bennük annyi becsület, hogy inkább másik szakmát választank, olyat amit szeretettel és hozzáértéssel tudnak végezni, és nem fogják tovább erőltetni azt ami nem megy.
Hamza András
Nekem az eredeti bejegyzéssel a legnagyobb problémám az, hogy csak a hallgatók egy részét említi. (Jegyzem, Meleg Sándor minden egyes szavával tökéletesen egyetértek, és irigykedem, hogy ilyen jól meg tudta fogalmazni a gondolataimat, holott nem is ismerjük egymást...) És rá sem tér a kialakult helyzet okaira. Például arra, hogy szoc.munka szakon nincs alkalmassági felvételi, holott a pedagógusoknál van. Ha a képzési idő alatt nem kerülnek ki a hallgatók, legalább a bekerülés feltétele nem csak az érettségin múlna...
VálaszTörlésHA védekező pozíciója a kommentben érthető, ezzel a magyarázattal talán már elfogadnám, hogy a bejegyzés tartalma és mögöttes gondolata nem is az, aminek látszik, de mivel az a célom, hogy kritikusan vélekedő szociális munkás legyek, ezért mégsem fogadom el. :)
Elhivatott szoc.munkásból kevés van. Mi lenne, ha egyszer szerveznénk egy konstruktív vitát arról, hogyan lehetne növelni a leendő szociális munkások elhivatottságát, innovációra való hajlamát, kritikus gondolkodásra való törekvését?
Eközben, tehát a vita során pedig mi is odafigyelhetünk magunkra, mennyire vagyunk/leszünk jó szociális munkások, akik példát mutathatnak az utánunk jövőknek...
Kedves Pumukli! Szeretem a vitriolt. Tényleg ti vagytok a só, és "ha a só megízetlenül..." (Márk, 9,50). Alkalmassági vizsgát tapasztalataim szerint nem érdemes előírni a szociális munkás képzésekben, mivel a fiatalok 18 és 25 éves kor között nagyon sokat változnak, és aki ma esetleg előítéletes (ami nem csoda egy velejéig rasszista társadalomban), nagy valószínűség szerint 3,5 év múlva, ha jó oktatáshoz van szerencséje, már nem az. A képzés feladata nem csak az szerintem, hogy elsajátíthatóvá tegye hivatásunk tudásalapját, hanem az is, hogy "elcsábítsa" a képzésben résztvevőket, azaz rávilágítson, hogy a szociális munka egyike a legizgalmasabb és legértelmesebb hivatásoknak, és ezért érdemes élethivatásul választani. És pontosan az értékrendje miatt érdekes és értelmes, és e miatt érdemes választani. Mindenki szeret ugyanis jó ember lenni és jó dolgokat csinálni.
TörlésKedves Judit!
VálaszTörlésA "velejéig rasszista társadalom" nem előítéletes gondolkodás? Vajon egy ilyen hozzáállás nem ront a jelenlegi helyzeten?