A címben lévő felkiáltás, összefoglalja a sztrájkbizottság által a kormány "ajánlatára" tett választ. És egyben ki is jelöli a jövő évi mozgásterét a szféra dolgozóinak.
Természetesen ez az összefoglalás sarkosnak tűnhet azok számára, akik nem követték az eseményeket vagy nem dolgoznak a szociális szférában.
Viszont a szociális területen dolgozóknak cseppet sem az, sőt.
Lehetne itt ecsetelni, hogyan jutottak idáig a szociális ágazat egyébként birkatürelmű munkavállalói, lehetne elemezni a többnél is sokatmondóbb statisztikai adatot a szféra átlagkeresetéről de felesleges, legyen annyi elég, hogy mintegy 6 éve nincs bérfejlesztés a szférában, így a kormány minimálbér emelése is szégyen szemre érinti a szféra olyan dolgozóit, akik pusztán hitvallásból olyanokért tevékenykednek, akik hazánk legelesettebbjei és legkiszolgáltatottabbjai.
Valóban minimálbért érdemelnek, azok, akik legkisebbjeinkkel (bölcsődések) vagy épp legtapasztaltabbjainkkal (idősek) foglalkoznak?
Természetesen a költői kérdésre nem várok választ, mert a válaszért nem kell messzire menni, egykoron az állam alkalmazottai (ma közalkalmazottak) voltak az elsők, akik a munkavállalók között először részesültek a dolgozók által kiharcolt különböző szociális vívmányokban és juttatásokban. A bismarcki németországban például ők voltak, akik elsőként jogosultak a beteg- és baleset biztosításból valamint öregség vagy rokkantság címen kaptak ellátást.
Az azóta eltelt 125 évben nagyot fordult a világ és azok, akik az összes modern kori tajgetosz kísérletek bukása után főként az állam szolgálatába állva (manapság civilként is lehet tevékenykedni bár egyre inkább a civilt is felváltja az egyházi fenntartás)
felesküdtek a korábban megvetettek vagy épp csak a közömbösség által halálraítéltek segítésére, na most ők azok, akiket az állam magára hagy ill. éhkoppra ítél. De nem csak minket néz le az állam, hanem azokat is, akikkel foglalkozunk. Soha nem volt időszerűbb az összefogás szakdolgozó és az érintettek között. A szociális ellátásokat igénybevevők vagy épp ezzel kapcsolatba kerülők között.
Sokszor mi magunk közalkalmazottakként kizsákmányoltak is hagyjuk magunkat megvezetni, hiszen több élő példa mutatja, hogy azok akikért dolgozunk sokszor jobb helyzetbe vannak legalábbis egzisztenciálisan, mint mi magunk. A hangsúly azonban az egzisztencián van, ha mi nem lennénk akkor a viszonylagos jobb léte aligha biztosítana számára emberibb viszonyokat a mienkénél. Nem kell messzire menni, hiszen nagyon sokan vannak, akiket nem oltalmaz, a szó jó és rossz értelmében is 1-1 szociális intézményrendszer és ki van szolgáltatva az egyébként társadalmunkban egyre inkább többségi normának számító haszonlesésnek, kihasználásnak, számításnak.
Egyszóval a szociális dolgozók lealacsonyítása egyenesen arányos a szociális ellátás által érintett milliók nyomorúságával és jövőbeni még inkább kilátástalan helyzetével.
Az ágazatban dolgozók alacsony bére nem csak a benne dolgozóknak nem jó, annak sem, akit érint ez az ágazat és a szakdolgozók tevékenysége.
Így Karácsony tájékán mi más is lehetne az üzenet a szociális területen dolgozók érdekvédőitől (legalábbis egy érdekvédőtől biztosan) mint:
Összefogás értünk és azon emberekért, akikért dolgozunk nap, mint nap, az év eleji sztrájk értük és nem ellenük fog zajlani, a béremelést, pedig bár nem ők kapják, azonban ennek elmaradását nap, mint nap megérzik.
Sztrájkkal a béremelésért!
Szociális kritika egyenlőtlen társadalmunk gazdasági-politikai realitásairól és a hagyományos szociális munka válaszainak elégtelenségéről.
Gerlóczy Ferenc: Feltétel nélküli alapjövedelem - Egyék mindenki!
- Alapjövedelem film (magyar felirattal)
- Richard Jackson: Miért zavargok?
- Gerlóczy Ferenc: Feltétel nélküli alapjövedelem - Egyék mindenki!
- Ferencz Norbert: Radikális szociális munka
- Farkas Attila Márton: Üvölteni kell - a munkakényszer baloldali anarchista megközelítése
- "Hogyan lettünk szegények" konferencia zárónyilatkozata
- Mészáros György: A "rossz arcúak" szava - a kritikai pedagógia kihívása (84-101)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése