Március 10-én került megrendezésre a "szociális életpályán innen és pótlékon túl" elnevezésű rendezvény, melyen szakmánk néhány illusztris tagja is részt vett, ki előadóként, ki pedig hozzászóló résztvevőként.
Szűcs Viktória (Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke) kezdte összefoglaló előadását az eddig történtekről (2013 nyara és 2014 február közötti időszak eseményeiről).
Ahogyan ő fogalmazott a "vészcsengő külön-külön nyomogatása után eljutottunk a közös vészcsengő nyomásig", hiszen 2014-re kiderült a "szociális dolgozók nettó átlagbére létminimum alatti".
Ezután Krémer Balázs (Szociális Szakmai Szövetség elnöke) helyzetértékelése következett:
Czibere Károly (aki ugyancsak meghívott volt) kakukktojás voltával kezdett, majd beszélt a "tahó és bárdolatlan módokról", érdemi dialógus és érdemi egyeztetés hiányáról, a szakma megosztottságáról, de önkritikusan a "szegénység lordjairól" is és a "beszarisági faktorról", miszerint - "kell a változtatás, csak ne mi kezdjük el" - mely véleménye szerint meghatározza szakmánkat.
És miközben a "kormány mindenben próbál palira venni bennünket", addig mégis az elmúlt időszak sikertörténet, amelyben kiderült: erősebbek vagyunk, annál, mint amire számítottunk, ebben a helyzetben pedig egyszerre kell erőt mutatni és megállapodni. Majd Szűcs Viktória érdekvédő méltatásával zárta mondandóját.
Krémer után a már emlegetett Czibere Károly (Magyar Református Szeretetszolgálati Iroda vezetője) következett, akivel talán egyedüliként bár nem nagy mértékben de a jelenlévők a legkevésbé szimpatizáltak.
Talán ezt megérezve vagy inkább valóságos meggyőződés által folytatta, ahol Krémer abbahagyta: dicsérte az érdekvédők "arcát" Szűcs Viktóriát.
Ezután elhangzott izgalmas és többek érzelmét felkorbácsoló elemzése:
Véleménye szerint a szakmapolitikai tőke megtartásának utolsó pillanatában vagyunk, és kifejtette: "kinek mekkora befolyása volt a döntésekre úgy kell elszámolnia magával, felelősségével." Ugyanakkor a béremelés mellett az ellátás minőségét is javítani kell álláspontja szerint, hiszen "sok olyan ember dolgozik (a szakmában - én) akire a bicikliket nem bíznák rá, nemhogy az édesanyákat".
Talán nem kritikának, hanem a reálpolitikust megjátszó érdekvédő kollégáknak, mintegy ismeretterjesztő tájékoztatásként elmondta, hogy nem szeptemberre, hanem májusra(!) be kell kerülnie a számoknak a költségvetésbe, és ki kell deríteni van e komoly kormányzati fogadása a követeléseknek, különben nem lesz semmi. Ahogyan egész pontosan ő fogalmazott: "rövidtávon kell gyorsan, itt és most".
2 kulcsszava a "hosszútávú garanciák" és az "interszektorális átjárhatóság" voltak.
Mondandója előtt Takács Imre (Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke) is dicsért, ő engem emelt ki, mint aki sokat tett a szakmai összefogásért.
Majd a biztonságot emlegette és a kiszámítható értéktudat hiányát okolta a fejetlenségre és a szolidaritás hiányára, mely jellemzi, nem csak szakmánkat, hanem az egész magyar társadalmat.
Ugyanakkor érzékletes példával erősítette, hogy eszköztelenek a szociális munkás kollégák, hiszen az elmúlt évekből akkor is kapott fegyelmit és megrovást a kolléga, "ha kivette a gyermeket a családból és akkor is ha nem".
Beszédében ostorozta az "alkalmatlan szociális munkás képzéseket" - melyek gyakorlatidegenek és a 17 éve megszületett gyermekvédelmi törvényt, mely "köszönő viszonyban sincs a mai magyar társadalommal".
Takácsot követően jött a legsikeresebb (taps hangerejét tekintve) hozzászólás, melyet paradox módon az a Kiss László (Független Egészségügyi Szakszervezet) követett el, akinek legkevésbé van köze a szociális területhez.
De ettől még a bérrendezést firtató és elsőként rendezendő kormányfeladatként megjelölő hozzászólása vitathatatlan.
Az est házigazdája amúgy Migács Tibor (Szociális Munkások Demokratikus szakszervezetének elnöke) volt, aki inkább a felkért hozzászólók diskurzusát segítette és magához hűen; szürke eminenciásként de igen profi módon terelgette a beszélgetést.
Kiss után még egy kör következett a szociális életpálya modell-lel kapcsolatban.
Ebben először Krémer adott hangot annak, hogy szerinte az életpálya
modell, nagy átverés de ha más nem is: időhúzás. Ugyanakkor óva intett egy gyorsan kierőszakolt megállapodástól, mely visszásan sülhet el.
"A pofára osztogató kegyenceket és kegyelteket teremtő életpályát (mint a tanároké is) pedig hagyjuk a francba."
Czibere az alapvető elvekben való megállapodást hangsúlyozta, mely alapelvek nála a következők:
- minőség
- minősítési rendszer
- pályaalkalmasság
Takács az eszközök biztosításának szükségességét vette fel újra:
Ebben pedig majdnem végeláthatatlan felsorolásba kezdett melyekből nekem a szakmai létszámok újraírását, szupervízió fontosságát, a segítő módszertan megteremtését, a hatósági munka rendezését, a képzés teljes átalakítását és a szociális szakvizsga átszabását sikerült lejegyzetelnem.
Ahogyan találóan ő fogalmazott: "a tartalmat a tanárok képesítése és az iskola felfogása határozza meg nem a szociális munka kihívása".
Migács végre kiesve moderátori szerepéből (ugyanakkor hagyományos szociális munkásként törvényszerűen) hangsúlyozta, hogy tűzoltásra/elsősegélyre van szükség. Természetesen nem a szakma szerepvállalását illetően jegyezte ezt meg, hanem a bérrendezés kapcsán.
Ezután főként az érdeklődők kaptak szót, melyek közül most csak egyet emelnék ki, mely aztán a felkért előadók közül is többeket újabb hozzászólásra sarkallt.
Győri Péter (BMSZKI)
Egybehangzóan Krémerrel kifejtette, hogy az életpálya modell átverés!
"életveszélyes csapda", "a bérezés egészen arcpirító". Majd kissé hazabeszélve hangsúlyozta, hogy a szolgáltatásokra is fordítani kell vagyis nem elég a bért emelni, hanem a munkakörülményeket is javítani szükséges.
De óvatos hozzászólása, mely a bértábla megkérdőjelezését és főként annak eredményeként az idősebb kollégák drágább voltát hangsúlyozó gondolata felhorkanást váltott ki.
Kiss László érezhetően, de nem hangsúlyosan erre reflektálva még elmondta:
A szakma vagy marad ott ahol van vagy nyer!
A szociális életpályamodell lehetőség, komoly nagy lehetőség és felelősség is egyben. A pedagógusokat pedig nem mint negatív példát hozta, hanem mint akiktől tanulhatunk.
Radikális szocmunkás kommentár:
Páran a szakma prominensei közül politikust megszégyenítő dumákat löktek egy olyan rendezvényen, ahol akár csak 5 éve is elképzelhetetlen lett volna jelenlétük - de szerencsére tényleg van változás még 50 felett is - és próbálnak hatást, befolyást gyakorolni olyanokra, akik most helyettük ülnek ott, ahol. Akik pedig megfogadhatják ezen tanácsokat vagy elengedik maguk mellett azok az elmúlt 8 hónapban elég sok jelét adták annak, hogy - az a köpeny, amiből kibújtak vagyis a hazai érdekvédő mozgalom és ennek szocializációs hatásaként öröklött teketória, asztalok mögötti kompromisszum, érdekvédő taktika meg a többi baromság és a beszarisági faktoruk, aminek köszönhetően elhalasztódott egy távoli jövőbe a szociális szakma valódi összefogása - aligha lesznek képesek elkerülni az "életveszélyes csapdát".
Nem tudok szó nélkül átsiklani a post és az alapját adó blog bejegyzés felett. Nem tudok azért, mert a szerzőjétől - a korábbi kritikus bejegyzései alapján- többet vártam, mint csendben megülni a fórumozók közt és jegyzetelni. Vártam helyben, szemtől-szembe a radikális kritikát és az alternatívák felvázolását a hogyan-továbbra. Nem ez történt és számomra ez nem egyenes, nem "tökös". A beszámoló egészére nem tisztem reagálni, az úgy gondolom az egyéni vélemény, de a tényszerűség kedvéért szeretném ha tudatosodna, hogy a Független Egészségügyi Szakszervezet nem "csak" az egészségügyben dolgozók érdekvédelmi szervezete, hanem a szociális területek munkavállalóinak is. Az ágazati érdekvédelem közös felvállalását szervezetünk felhívása, a Petíció indította el. Ez tény, gondolom az elmúlt hónapok eseményei ismeretében erről többet nem kell senkit győzködni. A szervezet elnökeként tehát van közöm a szociális területekhez, legalábbis több, mint amit a "legkevésbé" jelző takar(na). Személyes érintettségem azontúl, hogy ápolóként hosszú évekig dolgoztam az idős ellátásban, sőt jelenleg olyan intézményben vagyok ápoló, ahol vegyes profilú ellátás van, tehát a munkám során jelenleg is átérzem mindkettő ágazat gondjait, Ha ebből keveset érzékelnék, akkor kollégáim besegítenek a területekről és naprakészen "szállítják" a érveket és indokokat a további harchoz. Mert a harcot a kételyek ellenére is folytatjuk. Nem agyatlanul, hűbelebalázs módjára, hanem felelősen és megfontoltan. Ismert, hogy a törvényi szabályozások révén kevesebb eszköz maradt az érdekérvényesítésre. Felelőtlenség lenne azt a kevesebbet is odadobni meggondolatlanság okán. Veszélyeztetni az ágazatban dolgozókat, az elérhető eredményeket, az nem a mi utunk! Forradalmat törvényesen nem lehet csinálni, sztrájkot pedig törvénytelenül! Üdvözlettel, Kiss László
VálaszTörlésÉn december óta következetesen és sajnos kisebbségben képviselem a "Béremelés vagy sztrájk" álláspontját, ennek pedig minden olyan fórumon hangot is adtam, ahol ennek láttam értelmét, sőt. Most már viszont egyre kevésbé időszerű, hiszen belecsúsztunk a választások idejébe - ez pedig nem az én felelősségem. Ami a FESZ érdemeit illeti valóban elévülhetetlen és vitathatatlan, (de nem ez volt a bejegyzés fókusza) de ennek kapcsán is engem, akinek semmi köze nincs az egészségügyhöz, olyan érzés tölt el, hogy már bocsánat de számomra továbbra is a nevetek az, mely irányadó és attól még mert van szociális tagozatotok, attól még elsősorban nekem egészségügy területén szerveződő szakszervezet maradtok, főleg azért is mivel ha a kormányzat megkülönbözteti ezt a két szférát akkor mi miért tennénk másként, ez a bérharc is épp erről szól - ezért volt fricska a többi szociális területen szerveződő szakszervezet felé, hogy Ti kezdtétek és ezzel lökést adtatok az ágazat küzdelmeinek, amit ezuton is köszönök. A többiek valóban utánatok futottak, azonban mára megváltozott a helyzet és olyanok irányítják a folyamatokat, akik más utat választottak, de nagyon hamar eldől, hogy mennyire volt helyes ez az út.? Sajnos itt nem "és" utak hanem "vagy-vagy" utak és taktikák vannak, ebből a jelenlegi vezetők választottak egyet...Számomra nem maradt más feladat, mint emlékeztetni majd ezen embereket, hogy felelősségük elévülhetetlen azért ami történt vagy nem fog történni. Az állításomat miszerint a legkevésbé van köze akár Lacinak, - bár inkább szerencsésebb lett volna a szervezetről ezt írni - a szociális szférához fenntartom, hiszen ez a jelenlévőkkel való összevetésre vonatkozik ugyanakkor természetesen ha más szervezeteket vettünk volna alapul akkor természetesen ez az állításom nem igaz. Nem állt szándékomban megsérteni Titeket további kitartást és erőt kívánok a küzdelmekhez!
TörlésOtt voltam és csalodottan jöttem el ! Megtudtam mi történt eddig de azt nem hogy mi fog történni ezután hogy kapjunk tisztességes fizetést. Nem szólaltam fel mert nem szeretek és nem is szoktam mikrofonba beszélni de 3 órán keresztül azt éréztem ugyan arról a semmiről szónokolnak nagy átéléssel különböző modon. A bölcsődésekről alig volt szó 31éve dolgozom ugyanabba a bölcsibe életpálya modell nélkül és tudom mi a dolgom ez nem a munkám hanem a hivatásom a hobbim nem tudnék mást elképzelni mit a kicsikkel együtt élni nap mint nap csak fáj hogy az ilyen embereket mint mi éppen ezért kihasználják mert úgy is helytállnak majd! Nálunk vannak követelmények, modszertenilevelek, balesetvédelmiszabályok, szakmai ellenőrzések, minősítések már sokkal több szabály és elvárás mint amit szükségesnek tartunk de megteszük és többet is mert elvárják töllünk. A többet pedig azért mert aki bölcsiben dolgozik tudja hogy csak magára számithat a próblémák megoldásában mert a gyerekek hazánkban 3 évesen születnek óvodába és iskolába őket kell támogatni mindenben pályázatokkal stb. Szóval ebből csak azt akartam kihozni hogy sértet amikor a felszólaló a munkánk minőségéről szólt. Nálunk mindenki a gyerekekért van és nem a fizetésért mert aki nem igy érez az gyorsan elmegy máshová, mert nem kell hajnalban nem megy haza este nem húz le két műszskot ha egyedül marad mert a többiek kidöltek a gyerekektől kapott fertőzéstől mert gyerek nem maradhat felügyelet nélkül. Amit én szeretnék nekünk fizetés, korkedvezményes nyugdij mert 55 éves kor után már sem szellemileg de főleg fizikailag nem tudunk úgy teljesíteni mint előtte gerinc derék és egyébb izületi próblémák miatt esetleg jutalmak mert már csak jubileumi jutalom van 20 30 év után felemelt étkezésiutalvány. Kicsit hosszura sikerült de így érzem üdvözlettel Keszthelyiné Balogh Éva
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy megosztotta(d) velünk érzéseidet!
TörlésSok Erőt és Kitartást Kívánok a munkádhoz és kollégáidnak is!