Reset vagy frissítés gomb?

Így lehetne összefoglalni a május 13-án "szociális szolgáltatások működtetésének aktuális kérdései" című konferencia egyik leglényegesebb kérdését, melyet az előadók körbejártak.
A Schweitzer Albert Református szeretetotthonban megrendezett konferenciát 3 szeretetszolgálat rendezte: a Máltai, a Református és a Baptista.

Az első előadó Nyitrai Imre (volt államtitkár) kitért arra, hogy a kihívások és a szakmai fejlesztési lehetőségek semmi újat nem takarnak és idézett Meleg Sándor kecskeméti kolléga aktuális kérdések című blogbejegyzéséből ("A mai magyar szociális és gyermekvédelmi rendszer egy amolyan „patchwork” jellegű, agyon toldozott-foltozott valami, amiben kaotikus rétegződésben egymásra rakódtak az elmúlt évtizedek folyamatosan változó elméleti irányzatai, stratégiái, spontán kormányzati ötletei, választási ígéretei.") 
Aztán kitért arra, amiből építkezhetünk:
 - hagyományok (a szakma mely korábban szolgálat és segítés címszó alatt futott és több ezer éve végezték katolikusok, reformátusok de a baptisták is több, mint 1 évszázados múltra tekintenek ebben vissza)
 - közös értékek melleti voks (pl: NSZK - Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció)
Majd elmondta, hogy a szakma "presztízse" leginkább a fizetésekben nyilvánul meg. 
Kiemelte, hogy azért is tartunk itt mert hiányzik az érdekképviselet és egyfajta szellemi tunyaság jellemzi szakmánkat hiszen az NSZK óta nem született új iránymutatás. (itt halkan megjegyezném, hogy a radikális szociálpolitikai reformjavaslat; "az alapjövedelem koncepció" minden bizonnyal elkerülte figyelmét - bár az is igaz, hogy ezzel szemben paradox módon a legnagyobb ellenállást éppen a szociális szakma fejtette ki).
A megújulás kapcsán azt mondta "egyedül nem megy", egymásra vagyunk utalva, ugyanakkor azért a szakma felelős, hogy a büdzsén - ami évek óta nem változik, sőt - belüli elosztásba nem szól bele.

A Meleg Sándor féle 3 pontban összefoglalt stratégiával szemben (1. Le kell ülni a szakmának a kormányzattal és az ellátottakkal egy asztalhoz.

2. Egy laza mozdulattal rácsapni a Nagy Piros RESET gombra. Reboot. Tabula rasa. Vagy ahogy tetszik.

3. És akkor lehet tárgyalni arról, mik a valódi problémák, meg akarjuk-e őket egyáltalán oldani, ha igen, akkor ki mit hajlandó tenni ezekért. Őszintén, szépen koreografált játszmák nélkül) Nyitrai az empowerment mellett a közösség- és hálózatépítést valamint a szükségletalapúságot említette és mintegy összefoglalva hangsúlyozta, hogy saját magunkon kell átlépni.
A végén azt is megtudtuk, hogy, a testvérek szóhasználatában a 'szeretet', az egykori elvtársak ma szaktársak vagy kollégák esetében használatos 'szolidaritás' kifejezés szinonimája.
A diája végén:
a Bizalom - Jövőkép - Rugalmas Rend - Szeretet 
négyese feszített.

Czibere Károly bevezetőjében a "szakmaiságot megőrző szakma felé fordulás"-sal kezdett majd a párbeszédre való éhség bizonyítékaként konstatálta, hogy a 90 fős konferenciára 48 órán belül beteltek a helyek. (azzal egészíteném ki, hogy nem csak a párbeszéd, hanem az információhiányból adódó éhség is nagy).
A Nyitrai által előhozott reset gomb hasonlat (melyet Meleg Sándortól kölcsönzött) kapcsán elmondta, nem ért egyet Nyitraival és Meleggel sem, nem nyomná meg, hiszen vannak modell kísérletek és ezek fognak a jövőben is folytatódni (emlékszünk még Nyitraira ugye? "semmi új nincs"). Szerinte soha nem úgy újul meg a szabályozás, hogy resetelek. A szakember attól szakember, hogy kísérletezik még kötött szabályozás mellett is. Inkább frissítés gombot emlegetett.
Majd a várható változásokról beszélt, mely 3 irányból határozódik meg:
 - belső sztori; vagyis a kormány ha valamit elhatároz vagy gondol akkor azt végigviszi erre hozta példaként a nevelőszülői rendszert
 - külső analógiák; ami mindenkiben már felmerülhetett rém/álmában, miszerint az SZGYF hasonlóan a KLIK-hez az oktatásban, megkap minden alapellátást is...(cssk, gyejo, tám. szolg., falugond. stb)
 - külső determinációk (napközik magas normatívája)
Az érdekvédők így számomra is legfontosabb témája ezután következett, bérrendezés lehetőségei alcímmel:
Czibere a szakmai humántőke amortizálásának megállítását jelölte meg első számú feladatként, melyet azonban kísérnie kell egy önvizsgálatnak is (itt utalt Krémer Balázsra, aki ha teheti és megkérdik tőle, úton-útfélen el is mondja ugyanezt), melyben ki kell téri arra is, hogy a csökkenő társadalmi támogatottságért kinek mi a felelőssége.
A jövő kapcsán vizionált egy nem is annyira abszurd egyfajta 'foglalkoztatói nyugdíjat', melyet az állami alkalmazottak esetében fog elsőként bevezetni az állam majd elsütötte a 2000-es évek eleji FIDESZ féle "az 50%-os béremelés hűtlen kezelés volt" dumáját. 
A jogszabályi struktúra megváltoztatását nem látja időszerűnek épp ezért erre kell építeni vagy be is lehet várni az új szakképzést de akkor a béremelés fog csorbát szenvedni. "Az aszinkronitásnak nem áldozható be az előmenetel és a béremelés" - ahogyan ő fogalmazott.
Egyik legszimpatikusabb gondolata a létszám újragondolások hangsúlyozása volt.
További érdekességként kifejtette, hogy szerinte 8-10 ezer bentlakásos férőhely lenne kiváltható a jelenleg óriási pénzeket elnyelő házi gondozás felülvizsgálata/szabályozásmódosítása után.
A szakmai ellenőrzések nem működése és ennek újbóli megerősítése mellett érvelt, hangsúlyozta a pályaalkalmasság vizsgálatát és a minősítési rendszer 2 szintjét, melyben lenne egy életkor alapú minősítés nélküli (hasonlóan a jelenlegi Kjt.-hez) és egy gyorsító sáv, mely minősítési rendszerben magas kezdőfizetés lenne, hogy megérje egyáltalán ide belépni.