A Koppenhágai II. Nemzetközi Szocialista Nőkonferenciához benyújtott javaslatból
1910. augusztus 27.
"A világ szocialista asszonyai, saját országuk proletariátusának osztályöntudatos politikai és szakmai szervezeteivel egyetértésben, évente egy nőnapot rendeznek, amely elsősorban a nők választójogáért folytatott agitációt szolgálja. Ezt a követelést az egész nőkérdéssel összefüggésében, a szocialista felfogásnak megfelelően kell megvilágítani. A nőnapot nemzetközi jellegűvé kell tenni és gondosan elő kell készíteni."
Clara Zetkin, Kathe Duncker és más elvtársnők
A javaslatot a konferencia, mint határozatot elfogadta.
Ha Zetkin és Duncker valamint a többi elvtársnő élne, akkor valószínűleg arról hoznának határozatot, hogy a nőnap ma, a nőket megillető (férfiak béreivel) egyenlő bérekért folytatott agitációt kellene hogy szolgálja.
Nemcsak az szembetűnő, hogy ugyanazért a munkáért a nők kevesebb bért kapnak, mint férfitársaik, hanem az elnőiesedett szociális szakmában ahol az empátia-szolidaritás-segítés szentháromsága kellene, hogy domináljon még a szféra átlagbérei sem érik el a létminimum szintjét.
Ergo, a nők többségi jelenléte bizonyos szakmákban összefüggésben a társadalmunk patriarchális elnyomásban lévő állapotával egyenes következménye a társadalmi státusz és megbecsültség átlag alatti fokának.
Ezért március 8. a szociális területen dolgozók fontos dátuma is, hiszen ennek a napnak újra és újra emlékeztetnie kell a szociális ágazat dolgozóit, hogy bérköveteléseik nem választható el attól a hímsovin társadalomtól, mely a mai napig nem teremtette meg nő és férfi között az egyenlő bért és létet.
Brecht: Ballada az asszonyról és a katonáról
A puska ropog s a szablya forog,
Gázlóvíz mélye riasszon!
Jéggel fut az ár, hagyd küzdeni kár!
Szólt a katonához az asszony.
De a harcos a tölténnyel sietett,
S hallván, hogy a dob szól, fölnevetett:
Marsolni ugyan sose káros.
Majd dél fele, majd észak fele föl,
Míg tartja magasra a tőrt az ököl.
Így szóltak a katonák most.
Megbánja a vad, ki a bölcsre nem ad,
S nem tűri: a vén szava hasson.
Ó, hűtsd le heved, rossz vége lehet!
Szólt a katonához az asszony.
De a tőrrel övében rákacagott,
S gázolta a harcos a gyors patakot,
Hogy lenne a víz neki káros?
Ha a hold hó-fénye a zsindelyen ég,
- Kérd Istent! Visszajövünk ide még. -
Így szóltak a katonák most.
Mint a füst s a meleg - tűnik nevetek,
És nincs, ami ránk sugarazzon.
Füst légbe suhan - óvd őt is, Uram!
Így szólott róla az asszony.
De a tőrrel, járva a gyors patakot,
S lándzsával a harcos az árba bukott.
Vízmély rántotta magához.
Hó-fénye a holdnak a zsindelyen ég,
Ám a katonát sodorta a jég.
S mit szóltak a katonák most?
Füst és melege - tűnt ködbe neve,
S hűs volt, hogy fényt sugarazzon.
Megbánja a vad, ki a bölcsre nem ad.
Szólt a katonához az asszony.
kapcsolódó cikk:
Metropol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése