2016. március 13., vasárnap

A szakszervezetből való kizárási sztorim 2. (kordoku)

Az első részben, ismertettem a Fegyelmi Bizottság döntését, természetesen ezt megelőzte egy védekezés, mivel nem volt módom személyesen megjelenni a Fegyelmi Bizottság előtt ezért a következő levelet küldtem számukra. Később több kolléga jelezte ez a levél "olaj volt a tűzre" és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kizárjanak.  Ahogy ők mondták: ha szántam és bántam volna az ellenem felrótt bűnöket, akkor valószínűleg nem zár ki a Fegyelmi Bizottság.
Természetesen a kizárást soha nem terjesztették a Kongresszus vagy az Országos Tanács elé. Végeredményben a 3 fős Fegyelmi Bizottság döntött. A szöveget az eredeti formában javítás nélkül közlöm.

Védelmemben


A Fegyelmi Bizottság részére!


A 11 oldalas főként facebook bejegyzéseimből álló „vádirat”, túlnyomórészt mondvacsinált és felfújt. Jól bizonyítja a közösségünk ill. a közösségünket irányító elnök Kónya Éva hozzáállását a belső kritikához. Bár a véleményem az, Őt valamelyest ismerve, hogy magától biztosan nem szánta volna el magát ilyen lépésre.

Komolytalannak vagy még inkább személyes befolyásom túlértékelésének érzem azt a megállapítást miszerint: „folyamatosan veszélyezteti az ágazati összefogás sikerét, a társszakszervezetekkel való együttműködést végső soron veszélyezteti a szakszervezet céljainak megvalósulását”.
Szomorú volna ha az ágazati összefogás oszlopát egy ember kritikus hangjai megremegtetnék.
Ugyankkor fenntartom, hogy Jobbikos képviselőjelöltek (Szociális Dolgozók Munkástanácsa) által irányított szakszervezetekkel semmilyen együttműködés nem tartható fenn.

A „bizonyítékok” közül tulajdonképpen kettőre szeretnék reagálni:

1. egy blogbejegyzés „cenzúrázva, kitiltva”  címmel, ami miatt egy másik szakszervezet ügyvédi felszólítást küldött és feltehetőleg polgári pert indít, erre való tekintettel arra kérném a fegyelmi bizottságot, hogy várja meg a per kimenetelét és ne hozzon elhamarkodott döntést, hiszen a védőügyvédem álláspontja szerint klasszikus véleménynyilvánításról van szó így a vád aligha állja meg a helyét

2. egy ominózus belső levél, (melyben az SZMDSZ lehetséges érdekeit is taglalom a szövetségre lépést megelőzően) amit titkároknak címeztem és tévesen magamat titkárhelyettesnek titulálva írtam alá, ez nem felelt meg a valóságnak de ezt el is ismertem korábban, ezt vállalom, ugyanakkor nem volt szándékom ezzel megtéveszteni senkit



Az egész eljárást koncepciós jellegű hangulat lengi körbe így nem tudom komolyan venni ugyanakkor bízom a titkárok többségében, akik a közelgő Kongresszuson megerősíthetik vagy megmásíthatják a Fegyelmi Bizottság döntését ill. ajánlását.

Számomra a legfőbb döntéshozó szerv vagyis a Kongresszus fogadható el és annak döntése.

Nehezményezem ugyanakkor, hogy szakszervezeti tagként saját magamnak kellene jogi képviseletet biztosítanom, hiszen új jogászunktól (SZMDSZ tisztségviselő, Sch. Mariann) éppen a bizonyítékok összeállításában való feltehető részessége miatt aligha számíthatok elfogulatlanságra.
Megjegyzem továbbá, hogy az anyagban összeállított „okok és bizonyítékok” részben található idézeteimet kommentáló egyoldalú kommentárok éppen az én jó hírnevemet sértik és én mehetnék polgári perre az anyag összeállítóival szemben. Ezt még a későbbiekben megfontolom, hiszen a célom nem az, hogy a tagdíjak egy részét polgári per útján pereljem el a magam javára csak azért, mert szakszervezetpolitikai kérdésekben véleménykülönbségeink vannak.
Ahogyan korábban az SZTDSZ történetében ezeket sikerült rendezni, úgy reményeimet fejezem ki, hogy most is sikerül, ugyanakkor ezen vitarendezési mód azt gondolom új szövetségi tagunk az SZMDSZ vezetői által képviselt konfliktuskezelési módok, melyek lehet, hogy egy 300 fős szervezetnél hatékonynak bizonyultak azonban nálunk, mely szervezet majdnem dupla annyi idős  sem történetileg sem szervezetpolitikailag nem jellemző éppen ezért számomra vállalhatatlan és teljességgel elfogadhatatlan. Főként úgy, hogy még alig született meg a döntés a csatlakozásukról, de „bizonyítékokat” már akkor gyűjtöttek rólam.

Az álláspontom szerint az ügy hátterében 2 éles szakszervezetpolitikai véleménykülönbség áll:

1. én a közszféra egységét hangsúlyoztam és igen veszélyes stratégiának tartottam azt, hogy a szociális szféra külön a többi humán és közszférás ágazattól egyedül harcolja meg magának a jogos járandóságát. Ezzel elfogadva a kormány szalámitaktikáját, amivel darabokra szabdalták a közszférát. Illetve ha már külön utakon mentünk, akkor már jóval korábban képviseltem a munkabeszüntetés, mint nyomásgyakorlás eszközének bevetését küzdelmünkben.

2. Kónya Éva leköszönése a szervezet éléről (amit én a legmesszebbmenőkig támogatni tudok), mely hónapról, hónapra változott és még a közlemúltban is 1 év átmeneti időre való maradást sejtetett és ebből véleménykülönbségek adódtak


A többi „bizonyíték” kapcsán meglátásom szerint többnyire általánosságban fogalmazok így aligha értelmezhető, ha azt magára veszik egyesek, ha pedig így van akkor még az sem jelenti a becsületsértés tényét, természetesen az idézett véleményeket amiket tőlem vettek fenntartom hiszen jogom van a szabad véleménynyilvánításhoz.

Még egy védelmemre felhozható friss bízonyíték az október 23-i beszédem a Blaha Lujza téren, melyet ezen a linken olvashatnak el:


Ferencz Norbert
Magyar Szakszervezeti Szövetség Ifjúsági Tagozat
elnök, SZTDSZ tag
Budapest, 2014.10.26.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése