Lojalitás mindenek felett avagy a hatósági rendelkezés elleni izgatástól a közokirat hamisításon át, a hűtlen kezelésig

Cikkünk azelőtt készült, mielőtt a legújabb a szociális szakmát borzoló esetet – a XIII. kerületi Hivatal Gyámügyi Osztályának két hivatásos gondnokát bilincsben vitték el a TEK-esek – a sajtó lehozta volna.

A szociális munka alkalmazott társadalomtudomány, kölcsönhatásokkal foglalkozik, melyek az egyén és a környezete között jönnek létre. Feladata, hogy képessé tegye a társadalom tagjait lehetőségeik feltárására, és azok minél teljesebb kiaknázására, javítsa az életszínvonalukat és megelőzze és kezelje a hibás társadalmi működésmódokat, nem az, hogy felerősítse azokat. – legalábbis hagyományos értelemben mindenképp.

Az utóbbi időben a bűnelkövető szociális munkás fogalma átértékelődőtt illetve a bűncselekmények típusai megváltoztak, legalábbis a nagyobb sajtónyilvánosságot kapott (már amelyik kapott ilyet) ügyek vizsgálata ezt látszik alátámasztani.

Először a Budafok-Tétény Család- és Gyermekjóléti Központ vezetőjéről derült ki, hogy finoman szólva is nem tartotta be az adománykezelési szabályzatot, sőt hamisított tudományos fokozatáról szóló oklevelével közokirat hamisítás bűntettét is elkövette.

Mígnem a napokban a XIII. kerület Kormányhivatalának Gyámhivatalába 2 hivatásos gondnokért – akik közül az egyik egyben egy Pest megyei város önkormányzata által fenntartott hajléktalanszállójának vezetője is – kivonultak a TEK-esek, és bilincsben vitték el őket. A vád itt: hűtlen kezelés. (Természetesen a vád beigazolódásáig a gondnokokat megilleti, - a szállóvezetőnek információink szerint nincs még meg a felsőfokú szociális képesítése – az ártatlanság vélelme).

Hát, hogy is mondjam.

A 2010-es évek elején egy bűnelkövető szociális munkás törvény és hatósági rendelkezés elleni izgatás vádjával került a nagyobb nyilvánosság elé, mint „hajléktalanvédő szociális munkás”. A VIII. kerületi kukarendelet elleni kukázást bejelentő szociális munkás, az elsőfokú bíróság szerint uszított és elkövette a bűncselekményt. Kukázó társainak egy részét szabálysértés elkövetésével marasztalták el. Szabálysértések egész sorát valósították meg ez időben szociális munkások tucatjai, akik közterületi tartózkodásukkal, karfák leszerelésével, spontán tüntetéseken való részvétellel, vagy épp kilakoltatások megakadályozásával kerültek hírportálok címlapjaira. 

A kép illusztráció.

A szakmánk régóta válságban van, de nem csak azért, mert más típusú bűnelkövető szociális munkások jelentek meg, hanem azért, mert az elfogadás és munkaerőhiány jegyében előzetes szűrés és szociális szakvégzettség nélküli emberek százai látnak el olyan feladatokat, melyekre csak ezen téglák kidőlésével irányul némi megdöbbenést kiváltó figyelem de ekkor már az egész szociális szakmát sújtva.

Ezen új „szakemberek” legfőbb jellemzője pedig a lojalitás.

Minden ilyen eset rávilágít, a lakhatási szegénység által érintett vagy egy ember cselekvőképességét részleges vagy teljes gondnokoltság esetén teljesen ki van szolgáltatva ezen szakembereknek, akiket nem ritkán a politika bíz meg és nevez ki. Sokszor nem ők ügyfeleznek, de ők irányítják, osztják be, dirigálnak az ügyfelező szociális munkásoknak és szociális gondozóknak.

A munkahelyi légkört ők teremtik, ahogyan sok esetben a fluktuációt is!

Egyre több a korpa, így egyre kevesebb a tisztesség is!

Nem szakmai érvek, hanem lojalitás kérdése, hogy valaki egy intézményt vezet, ezt láthattuk korábban és manapság is. Sőt, bizonyos állások elnyerése is azon múlik, hogy jó káder (volt korábban) az illető vagy sem. Sajnos a szakma kialakulása megelőzte a benne dolgozók önvédelmi reflexeit, így lemaradtunk és nem tudtuk még megfelelően kiépíteni ezen önvédelmi mechanizmusokat arról nem beszélve, hogy még kevés ütközetet is vállaltunk ahhoz, hogy megedződjünk. Szakmai egyesületeink, szervezeteink gyengék, nem állnak saját lábon, némi mindenkori kormányzat általi alamizsnáért hajlanak erre, hol arra. Nagyon keveseknek sikerül a hitelesség megőrzése.

A hagyományos (intézményesült, helyi) szociális munka több éves vergődése és paradigmaváltásának eredményeként a szakma új értéke: a lojalitás lett! 

Szakmai autonómia nuku.

A kevesek számára, akik még maradtak vagy követik a szakmánk sorsát, netán benne ellenállva szabotálnak nem maradt más, mint a csontvázak kidöntése, immár több fronton, hiszen nem csak a törvényhozói hatalom részéről megnyilvánuló szociálpolitikátlanság ellen kell küzdeni, hanem a sorainkba férkőzött szakmaiatlanság, szervilizmus és közöny ellen is.

kapcsolódó: áldoktor

uszított a hajléktalanvédő