Több mint egy éve már, hogy elköszöntem a (klasszikus) szociális ellátórendszertől, az azóta eltelt idő pedig engem látszik igazolni. A szociális munka tovább gurul lefelé a lejtőn, már ami a humanizmus (hegy)oldaláról való szemlélődést illeti. Hiszen a szakma valódi szakmává válását és (a hatalom szemszögéből való) legitimizációját nézve jó úton halad. Ehhez mindent elkövet és persze teljesít, melyet a fennálló hatalom elvárhat egy ilyen fiatal szakmától. Manapság éppen segítő kezet nyújt, a szegények megregulázásához, a munka-kultusz fenntartásához, és a szegények adminisztráció általi megbélyegzéséhez. Mégis az a reszocializációs tevékenysége társadalmilag a legsikeresebb, melyet egyéni esetkezelő módszerével az érintettekben (és másokban is) elültet, sulykolva: az egyén saját felelősségét kilátástalan helyzetéért.
Mindeközben tehermentesítve a valódi felelős társadalmat és a felette/benne uralkodó politikai és gazdasági viszonyokat, melyek alig észrevehetően mégis a következmények okozói.
A blogban ezt szeretném leleplezni, és a radikális szociális munka szemléletével, gyakorlati javaslataival és hasonló törekvések bemutatásával tudatosítani olvasóimban a létező elnyomást valamint fejleszteni a kritikai szemléletüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése