A radikális kifejezés a latin radix szóból alakult ki. Jelentése gyökér, alap, mely közvetlenül is kifejezi, hogy a radikális törekvések a dolgok gyökeréig hatolnak. (Aki kertészkedik az tudja; a gazt is gyökerestül érdemes kitépni). A radikális szociális munka (továbbiakban: rszm.), közösségi munkán belüli elhelyezését egyes szerzők (Leonard 1986) vitatják; szerintük a rszm., nem kizárólag a közösségi munka módszerével dolgozik, hanem a három alapvető módszert vegyíti, természetesen nagy hangsúlyt fektetve a közösségi megközelítésre. Ezen szerzők kihasználva azt az űrt, amely a szociális munka elméleti megalapozatlansága és a különböző, egymással szemben is konkuráló szemléletek után a mai napig fenn áll, kísérletet tesznek arra, hogy a rszm.-t egy szintre hozzák a szociális munkával és nem pedig annak egy irányzataként definiálják. Az rszm. amivel igazán elkülönül, a hagyományos (polgári) szociális munkától az, az, hogy a szociális munkás és érintett (címzett) közötti szerepeket nem választja szét. Nem válik szükségessé a felülről generált, absztrakt önmeghatározás, hanem helyébe az elnyomottak egységes harca kerül, melyben a korábbi szociális munkás, „harcostársként” jelenik meg az „exkliensek” oldalán. Ebből kiderül, hogy a rszm. valójában ott kezdődik, ahol a „hagyományos-polgári” szociális munka véget ér. A radikális szerzők hangsúlyozzák, hogy a radikális szemlélet határozottsága és általános jellege az, amellyel az ideológiák kereszttüzében álló szociális munka megújulhat és az elnyomottakkal együtt folytatott harcban, a gyökeres társadalmi változások mellett kötelezheti el magát (Pritchard-Taylor 1996). A polgári szociális munka és a rszm. szembeállítása várat/ott magára. A „radikálisok” nem képviselnek akkora erőt és legfőképp nem rendelkeznek evidens módon a mindenkori hatalom támogatásával, így törekvéseik háttérbe szorulnak ill. elnyeli őket a szakmai folyóiratok és konferenciaviták parttalansága. Az elmélet nem tud/ott gyakorlatban megvalósulni, vagy ami még rosszabb a gyakorlat nem az elméletnek megfelelően zajlott. Így vált a radikálisok nagy részéből elméleti marxista tudós vagy gyakorlati elitista, netán oktató a képzésben, akik önmagukban és társadalmi szerepeikben nem képesek a gyakorlatot és elméletet szintézisbe hozni. A rszm.-ra váró feladatok közül most ez tűnik az egyik leghamarabb megoldandónak, vagyis az amúgy is gyakorlatorientált szociális munka összhangba hozása az ugyancsak gyakorlatorientált marxi teóriákkal, különösképpen azon elméletekkel, melyek a szociális munka tárgykörébe szervesen beleilleszthetőek. Így az elidegenedés -, a kizsákmányolás - és az osztályharc elméletét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése