"Engedelmeskedve parancsolunk" (Beszámoló jegyzet)

Carlos A. Aguirre Rojas latin-amerikai kortárs baloldali értelmiségi, aki amellett, hogy meghatározza és rendszerbe foglalja Latin-Amerikában a kritikai történetírást, élő kapcsolatot ápol a jelenkor alulról jövő, antikapitalista, őslakos-, paraszt- és munkásmozgalmaival is. November 20-án előadást tartott a Zapatista Mozgalomról:
A prof. a zapatista autonómia felfogással kezdte előadását, melyben kifejtette, hogy az önrendelkezés/autonómia jóval többet jelent az indián őslakossági identitástudatnál. Az 'autonómia' kifejezést etimológiai vizsgálat alá vetve kifejtette, hogy hasonló az "automobil"-hoz, melynek jelentése "gép, ami magától mozog". Azonban az autó nem csupán magától, hiszen kell egy sofőr is. Hol/Mi a sofőr szerepe, kell egyáltalán? Semmi, nem.
A zapatisták a választ az 'auto' előtag 'magától' jelentésével magyarázzák.
A zapatista önrendelkezés annyit jelent, hogy: "képesek vagyunk arra, hogy olyan életet éljünk, amilyet akarunk" (mind gazdasági, kommunikációs, oktatási, egészségügyi és a párkapcsolatok területén).

A zapatista mozgalom 3 alkotóelemét, egy logikus válasszal vezette fel, miszerint azért születnek ilyen mozgalmak, mert amíg elnyomás és kizsákmányolás van, addig ellenállás is lesz. Majd a prof. mondandójában hangsúlyozta, hogy "a helyi harcoknak antikapitalistáknak kell lenniük, a feladat a rendszer lényegének a támadása, egy olyan világ építése, melyben sok világ van, ahol azonban többek között eltöröljük a munkát". 


1. alkotóelem: "Engedelmeskedve parancsolunk"
Ez a zapatistáknál annyit tesz, hogy a legfelső hatalom és a döntéshozás a kollektíva (népgyűlés) kezében van.
A kormány pedig csupán végrehajtja a kollektíva döntéseit. A burzsoá társadalmakban jellemző átruházott (képviseleti) demokráciát így egy közvetlen demokrácia váltja fel.


2. alkotóelem: "kérdezve haladunk előre"
Annyit jelent, hogy el kell törölni minden vezetést és vezetőt. Helyükbe mindannyian főszereplőkként lépünk.
Ez lényegében a kollektív vezetést működtető biztosíték.

3. alkotóelem: "alulról és balról"
A mozgalomból induljunk ki, vagyis ne a hatalom oldaláról nézzük a dolgokat, hanem az áldozati (elnyomott, kizsákmányolt) oldalról. Továbbá a dolgok rossz (kritikus) oldaláról kell közelítenünk.

Ezután a prof. még kifejtette a zapatisták földhöz és igazsághoz való viszonyát:

Föld
"A földet nem adjuk és vesszük, hanem szeretjük és védjük"
Náluk a föld problematika nem egyszerű agrárreform és földosztás (nem osztanak földet) kérdése, hanem a szülőföld, mindenki és minden szülőföldjéhez való viszony. A zapatisták azt akarják elérni, hogy a föld ne lehessen tulajdon nem csak magántulajdon, hanem úgy általában ne lehessen ember által kisajátítható, vagyis el akarják érni a föld teljes kivonását a piaci forgalomból.
"Ha a föld nem áru, akkor nincs kapitalizmus és nincs kizsákmányolás."
Ha a föld az embereké volna, akkor nem kellene dolgozniuk, nem lenne rá szükség, mert a földön saját maguknak nem másnak dolgoznának.

Igazság
A prof. definiálta a polgári értékrend szerinti igazságosság fogalmát: mindenkire ugyanazt kell alkalmazni, ugyanannyit érünk a törvény előtt. Azonban a marxi igazságosság fogalma a következő: mivel az igazság gyakorlata egyenlőtlen, hiszen nem lehet ugyanazzal a mércével mérni, ha vki lop vagy megöl vkit. Így ahhoz, hogy a jog igazságos legyen ahhoz egyenlőtlennek kell lennie, mert az emberek sem egyenlőek.
Elmesélt egy zapatista példát, miszerint egy kormányzót, akinek a lelkén több tucat zapatista halála szárad, azon családok és hozzátartozóik elé állítottak, akik megözvegyültek és az ő gyászukkal szembesítették a kormányzót, hogy hátralévő életét ebben a tudatban és szégyenben élje le.
"Ahhoz, hogy igazságosak legyünk az egyenlőtlenséget is be kell vezetnünk a rendszerbe" - zárta előadását a prof. 
 

Végezetül én pedig a mozgalom névadójának híressé lett mondásával zárnám:

"Jobb állva meghalni, mint térden csúszva élni."