Újra elővettem Alinsky könyvét; A civil szervezkedés ábécéjét és bizony egy eddig agyon csépelt, a szociális munkában igen sokat hangoztatott bár konkrét jelentéssel alig felruházott kifejezés valódi, számunkra is elfogadható értelmezésére és a szervezési munkával és demokráciával összefüggő kapcsolatára bukkantam:
"Megtanulni tisztelni mások emberi méltóságát azt jelenti, hogy nem fosztjuk meg őket attól az elemi joguktól, hogy érdemben részt vegyenek saját problémáik megoldásában.
Ha tiszteljük társaink emberi méltóságát, akkor az a fontos, amit ők akarnak, és nem az, amit mi; az ő módszerükkel kell küzdeni, nem a mienkkel; ...az ő programjukkal kell foglalkozni, nem pedig a mienkkel - kivéve, ha ez a program sérti a szabad és nyitott társadalom magasrendű értékeit. Nyilvánvaló, hogy minden olyan program, amely azért támad egyéneket, csoportokat, mert más a színük, más a vallásuk, más a meggyőződésük, más a gazdasági-politikai státuszuk, ellentétben van az egyéni méltóság tiszteletével.
A szervezőmunka hihetetlen értékű nevelési folyamat mind a szervező, mind pedig az együttműködők számára. Mindkettőjüknek meg kell tanulnia tisztelni az egyén méltóságát, mindkettőjüknek meg kell értenie, hogy az egyéni méltóság tisztelete minden szervezési munka, minden szervezet végső célja, hiszen az egyén részvétele a mozgalomban a demokratikus életforma lelke. Ha az egyén megvonja közreműködését a közügyektől, többé nem beszélhetünk demokráciáról."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése