Mintegy másfél év jogi hercehurca, bíróságra járás és lélektani hadviselés után a Vakok Állami Intézete elállt magánvádas beadványától ezzel megszüntetve két látássérült ellen a rágalmazás vádjában ellenük indított büntetőeljárást.
Természetesen így a perköltségek is a Vakok Állami Intézetét (közvetve az adófizetőket) terhelik ,mely összeg mintegy 70 ezer forint.
De miért is e hirtelen fordulat?
Korábbi dokumentumok és nyilatkozatok ellenére miért e hirtelen visszakozás az intézet részéről?
1. Ok:
Tulajdonképpen azért, mert a bírósági eljárás során nyilvánvalóvá vált, hogy az intézet által perbe fogott látássérültek állnak nyerésre és az intézet, mely így is jókora presztízs és szakmai veszteséget szenvedett az ügy során, nem vállalta, hogy ezt még tetézi egy számukra negatív kicsengésű bírósági ítélet is.
Így végeredményben 70 ezer forintért látássérült embereket lehetett kényszeríteni, hogy 5 alkalommal jelenjenek meg egy tárgyalóban, lehetett intézményi dolgozókat ellenük hangolni, hogy márpedig ők hazudnak, valamint folyamatos lélektani presszió alatt tartani az amúgy is kiszolgáltatott, könnyen sebezhető látássérülteket.
Korábbi cikkeimből (Mink kérjünk elnézést és Intézményesített elnyomás) kiderül mit is jelentett ez a "pszichés terror" az érintettek számára.
2. Ok:
Újabb verés történt az intézetben.Az elkövető sajnos ugyanaz a személy, aki a korábbi esetben.
Sajnos, hiszen ez azt jelenti, hogy egy egész szakmai team követett el súlyos hibát, amikor is korábban a bántalmazás ellenére egybehangzóan javasolta, hogy az illető maradhat az intézetben...ezzel szemben, az a két vak ember akiket korábban megvert már nem lakója az intézetnek.
Ugye érthető: aki ver az marad, akit vernek az megy.
"A lefolytatott vizsgálatok semmilyen téren nem állapítottak meg jogszabályt vagy etikai normát sértő eljárást, magatartást, azaz a Vakok Állami Intézetének működése teljes mértékben jogszerű.
A nyílttá tett, személyesen felvállalt konfliktusok megoldásában az intézmény és annak dolgozói a jövőben is partneri magatartást fognak tanúsítanak, azt teszik majd, amit az adott helyzetben tenniük kell. Ezzel párhuzamosan azonban az intézményt éli megalapozatlan vád és rossz hírnév keltésére alaposan okot adó esemény ellen a jövőben is a jog keretein belül határozottan fel fogunk lépni.
Sajnálom, hogy a közvéleményt megalapozatlan hírek esetlegesen negatívan befolyásolták. A V Ál dolgozói eddig is és ezután is munkájukat hivatásnak tekintik, mindenkor szem előtt tartva a közösség érdekeit.
Mind V.L. elhelyezési és megalapozott, jogszerű kitiltási ügyét, mind a lakók között Húsvétkor zajló atrocitást lezártnak tekintem."
Áll egy tájékoztatóban, melyet saját kezűleg a Vakok Állami Intézetének igazgatója Szabóné Berta Irén jegyez.
Lehet ő maga lezártnak tekinti, azonban remélhetőleg a szociális szakma és a folyamatban lévő nyomozás és bírósági ügyek nem.
Korábban hiába kezdeményeztem az ügyben a Szociális Szakmai Szövetség Etikai Kollégiumánál vizsgálatot ezzel a mai napig adós a Kollégium.
Ideje, hogy a megvert látássérült emberek után, a döntést hozó (a verekedő ebben a közösségben maradhat) szakmai team az ügyben érintett szociális munkások és ápolók, valamint az intézet igazgatója is távozzon az intézetből!
Addig is sajnos a "szakmai" munka folyik tovább: a Vakok Intézetében a szakmai team tudomásával egy gyengénlátó pofozza a tök vakokat, aki esetleg ezt szóvá teszi azt beperelik, aki ver az marad, kit megvernek azt kirakják vagy áthelyezik,
aki pedig kételkedik vagy nem érti vagy nem tudja beleélni magát a helyzetbe, ahogyan egy szociális gondozó korábban azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy "csak fenékbe billentés és nyakleves volt" nekik a következő helyzetet javasoljuk átgondolásra: "ha vkinek bekötjük a szemét és adunk neki jó pár taslit és fenékbe billentjük, majd másnap odaköltözünk hozzá és bekötve hagyjuk a szemét, akkor próbálják meg így leélni életüket..."
Az ügy nincs lezárva!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése