Korábban egyáltalán nem, mostanság igen ritkán de betértem a lakóhelyemhez közeli gyorsétterembe, hogy reggeli gyanánt valamit magamba pakoljak.
Eközben vélhetően egy fedél nélküli ember topogott a mosdók irányába.
Előtte néhány másodperccel futott vissza párom a számlánkon lévő kódért, hogy betudjon menni a WC-be.
Gondoltam az illető vagy fejből tud egy kódot vagy netán jóba van a személyzettel és bejárhat.
Tévedtem, természetesen ő is visszabotorkált és mint legközelebb ülőhöz fordult: megkért, hogy segítsek mert nem tud bemenni a mosdóba.
Bediktáltam neki a kódot, azonban erre azt mondta, hogy nem látja jól a kijelzőtáblát, így végül nekem is le kellett mennem vele és én nyitottam ki neki a mosdó ajtaját.
Ennyi.
Jelentéktelennek tűnő akció, de mégis azzal az érzéssel töltött el, hogy ha már betértem a kapitalizmus egyik ilyen fellegvárába ott sikerült valami olyat cselekednem, amivel megtörtem ezen gyorséttermek hétköznapi rutinjává merevedő kirekesztési eljárását ha csak így egyedi és egyszeri esetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése