2016. január 8., péntek

"végülis csak az segít, ha géppé válok." - könyvajánló

Haraszti Miklós műve a Darabbér, 40 éve 1976-ban Párizsban jelent meg először, méghozzá Heinrich Böll előszavával. A hazai kiadást már egészen a rendszer végnapjain (1989) élhette meg e remek munkásszociográfia, mely a 1970-es évek "gyári melósainak" a munkájába ad betekintést.
A mű ill. "gúnyirat" (így nevezték abban a bírósági határozatban, mely később elítélte Harasztit s ezzel precedens értékű volt) az író saját élményein alapul s igen tematikusan bevezeti az olvasót a gyári hierarchiába; egészen a betanított maróstól a meósokon és beállítókon át egészen az igazgatók világáig.


Sőt az alkotás végén az írónak arra is marad ideje, hogy a gyár szférájával, környezetével is megismertesse az érdeklődőket. Haraszti hangsúlyozottan a teljesítmény- ill. darabbéresek világába invitál bennünket s az elején ismerteti az aranyszabályt: "akkor fizetnek, mikor a gép működik."
A sok-sok odaszúrt - napjainkban a kapitalizmus és piacgazdaság viszonyai közötti termelésben talán még inkább érvényesülő - életigazság közül számomra: "a munkanapokká darabolt élet" volt a legkifejezőbb. Míg az ezzel összefüggő a munka, az élet és a verseny alapvető dilemmáját boncolgató és az olvasót töprengésre késztető kérdését: " a verseny nagyszerű életcél, de miért nem elég az együttműködés az élethez és a munkához, mi a létjogosultsága a versenynek?" - függeni hagyja az író, azonban végkövetkeztetéseiben kinyilvánítja: a bérmunka és kényszermunka azonosságát.

Aki megerősíteni kívánja egy jobb világ reményébe vetett hitét és erőt akar meríteni az ehhez történő cselekvéshez, annak ajánlom e mai is joggal lázító-lázadó 1968 szellemében íródott könyvet.

kapcsolódó cikkek:

Darabbér-érzés

Részletek a Darbbérből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése