A mű ill. "gúnyirat" (így nevezték abban a bírósági határozatban, mely később elítélte Harasztit s ezzel precedens értékű volt) az író saját élményein alapul s igen tematikusan bevezeti az olvasót a gyári hierarchiába; egészen a betanított maróstól a meósokon és beállítókon át egészen az igazgatók világáig.
Sőt az alkotás végén az írónak arra is marad ideje, hogy a gyár szférájával, környezetével is megismertesse az érdeklődőket. Haraszti hangsúlyozottan a teljesítmény- ill. darabbéresek világába invitál bennünket s az elején ismerteti az aranyszabályt: "akkor fizetnek, mikor a gép működik."
A sok-sok odaszúrt - napjainkban a kapitalizmus és piacgazdaság viszonyai közötti termelésben talán még inkább érvényesülő - életigazság közül számomra: "a munkanapokká darabolt élet" volt a legkifejezőbb. Míg az ezzel összefüggő a munka, az élet és a verseny alapvető dilemmáját boncolgató és az olvasót töprengésre késztető kérdését: " a verseny nagyszerű életcél, de miért nem elég az együttműködés az élethez és a munkához, mi a létjogosultsága a versenynek?" - függeni hagyja az író, azonban végkövetkeztetéseiben kinyilvánítja: a bérmunka és kényszermunka azonosságát.
Aki megerősíteni kívánja egy jobb világ reményébe vetett hitét és erőt akar meríteni az ehhez történő cselekvéshez, annak ajánlom e mai is joggal lázító-lázadó 1968 szellemében íródott könyvet.
kapcsolódó cikkek:
Darabbér-érzés
Részletek a Darbbérből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése