forrás: RTL/Blikk
Egy idea végéhez értünk. A Menhely és munkatársai szakmánkban az utolsók között (sokak mellett) állták a sarat, ha kellett elmentek a legvégsőkig, természetesen a józan ész és politikai relativizmus által megkívánt végsőkig.
Most ennek vége.
A Menhely Alapítvány, a Máltai - és a Baptista Szeretetszolgálat* (milyen érdekes mindkettő a szeretet szolgálatában áll) által kitaposott útra lépve, a fennálló hatalom cinkosává, sőt most már ennek a szociális problémákat rendészeti úton megközelítő úgynevezett "kriminalizáló", jobboldali-konzervatív szociálpolitikának a kiszolgálójává vált, feladva 24 évvel ezelőtti alapértékét és célját.
"Az Alapítvány alapértéke, hogy minden embernek alapvető joga van ahhoz, hogy mind jogilag, mind fizikailag, mind társas kapcsolataiban - biztonságban érezhesse magát egy helyen: egy lakásban, egy településen, egy hazában. Az Alapítvány alapcélja, hogy ez a lehetőség valóban mindenki számára elérhetővé váljon, ettől a lehetőségtől senki ne legyen megfosztva."
Egy alapítvány, mely talán megéli a 25 évet, de az ideát és a célt amiért létrejött sutba vágta egy évvel születésének 25. évfordulója előtt.
Szakmánk erkölcsi és egzisztenciális megbecsültsége még a béka segge alatt sincs, hiszen az is feljebb van, annál, mint ahogy most állunk, így inkább azt mondhatni: egy papucsállatka maximális 300 mikrométeréhez mérhető. A kezdő szociális munkás főiskolai diplomás bér nettó 79.910 forint.
És bizony a Menhely, mely eddig sok más kisebb szociális ellátó között de legnagyobbként harcolt a fedél nélküli emberek méltóságáért, 2013 januárjában feladta ezt a harcot és jelképesen éppen a Szolidaritás Éjszakáján a Közterület Felügyelet füttyentésére szociális talpnyalóként használta fel és alázta meg kollégáit és saját alapvetéseit. Arról nem beszélve, hogy azokat, a fedél nélkülieket, akik nem mentek be a szállóra az árkádok alá űzte akarva-akaratlanul.
Bizonyára sok menhelyes és egyéb kolléga felháborodik majd e cikk kapcsán, és még többen le se szarják, örülnek, hogy megélnek, nem hogy vmi fennköltebb értékek mentén végezzék értékorientált hivatásuk, mely szakmai értékek manapság még csak nem is "kifizetődőek". Azonban soha ne feledjük: ezen szervezetek nem önmagukban működnek, mi magunk vagyunk működtetői, még akkor is ha azt vesszük: nem szabad választásunk, hanem a munkanapokká darabolt életünk kényszerének nyomása alatt cselekszünk, amikor nem értve egyet kirekesztő döntésekkel vagy ami még rosszabb egyetértve azzal, de végrehajtjuk és ezzel megszűnünk szociális munkások lenni. Innét jön egy egészen más műfaj egy egészen más feladatkör, egy egészen más "szakma", mely nem a segítés és főként nem az empowerment és emancipáció égisze alatt zajlik, hanem a behódolás, a meghátrálás és a kényszer befolyása alatt a többségi társadalomban sajnos uralkodó ma egyre inkább elnyomó "értékek" érdekében.
kapcsolódó cikk:
Hír 24
*előbbi például az Ócsai szociális telepre kerülő érdemes és érdemtelen szegény címkézésével , míg utóbbi a Kocsis "hajléktalanokat kiszorító" Máté Lélek Programjában való "szakmai" részvételével vívta ki a kormányzat elismerését és anyagilag is jövedelmező támogatását ill. a támogatások elosztásában való közreműködést
