Amikor novemberben a bíróság elé állítottak egy a kollégáimmal végrehajtott szakmai akció után és izgatással vádoltak, akkor a szociális szakma a következőket írta:
A szociális munka etikai kódexében és szakmai esküjében egyaránt rögzített értékeknek megfelelően a szociális munkás kollégák kiálltak a hajléktalanságot kriminalizáló önkormányzati rendelet ellen, és szolidaritásra kérték a jelenlévőket. A bírósági döntéssel az egész szociális hivatás került a vádlottak padjára.
Jogosan merül fel tehát a kérdés: vajon a lelkiismeretes szociális munka mostantól szükségszerűen törvénybe fog ütközni Magyarországon?
Ma jogosan merül fel a kérdés: a tisztességtelenség, az erkölcsi nullaság nem ütközik törvénybe, sőt elévül? Az, aki viszont felhívja erre a figyelmet az izgató?
Ki gondolta, hogy egy egyszemélyes szakmának is szüksége lehet Etikai Kódexre?
Ma megint úgy tűnik, radikális demokratákként, a köztársaság barátaiként a vádlottak padján találhatjuk magunkat?
Egy klasszikus fekete-fehér, igen-nem kérdés alakult ki.
Vkinek buknia kell!
Hogy ki lesz az? A magyar tényfeltáró és oknyomozó újságírás vagy Schmitt Pál, hamarosan kiderül.
De vki mindig hazudik. Látnunk kell, Schmitt Pál sportnyelven szólva doppinggyanúja és az azutáni rádiós magyarázkodása, mely megfelel, egy héttel későbbi mintaadásnak még mindig pozitív minta. A bolgár szál mellett feltűnt egy német, sőt kiderült, hogy azok, akik elbírálták anno ezt a nagyszerű kisdoktori disszertációt, tulajdonképpen Schmitt Pál beosztottjai voltak.
Ehhez tényleg pofa kell, hogy vki 1992-ben az elit/rendszerváltás második évében az államkapitalizmus uram-bátyám, sógor-komám mutyi világát átmentse, és ezzel csírájában árulja el egy nemzedéknek a szabadabb és kiskapuk nélküli világába vetett reményét.
Sok barátom azt mondta, hogy Schmitt Pál ügye, csak szimbolikus dolog és elterelés, vmi nagyobb, lényegesebb történésről. Netán még rosszabb és egyenesen Orbán elnöki székbe való helyezését szolgálja, azonban én azt mondom, hogy éppen ezek a szimbólumok segítenek nekünk tájékozódni és éppen ezek a szimbólumok:„Akinek nincs semmije annyit is ér” „lázásjánosok”, a fedél nélkülieket kíméletlenül üldöző és bűnözőként kezelő „kocsismáték” és az eddig csak szürke mamelukként viselkedő bólogató János, akiről most kiderülhet nem elég, hogy bábú,de még bóvli doktor is.
ŐK az Orbán rezsim működtetői. Az Orbán rezsim bóvlijai ezek az emberek és sokkal inkább beszélhetünk a rezsim bóvliságáról, mint Magyarországéról.
Ha nem akarjuk, hogy belőlünk is „lázárjánosok”, „kocsismáték” és „schmittpálok”, vagy a 20 év pártpolitikusainak utánzatai legyünk, akkor azon kell munkálkodnunk, hogy
felosszuk a hatalmat és Mindenkit bevonjunk a döntéshozásba.
Ehhez több kell, mint elitváltás, minket a civilség hármasa: az egyenlőség, valódi demokrácia és köztársaság jelszava kell, hogy vezessen, és a folyamatban a civilség értékei mentén kell haladnunk: a kurázsi, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok tiszteletben tartása, és legfőképp a részvételi döntéshozás.
Mert ugyanúgy lesznek Schmitt Pálok, akik két évvel az elit/rendszerváltás után megtehetik majd amit, és ennek leleplezéséhez majd megint 20 év kell? Ezért amikor vállaltam a Milla alternatív köztársasági elnökjelölt kampányának a reklámozását, az motivált, ami a szakmám is, hogy megértessem és elhitessem mindenkivel Te, Ön ott hátul, Ti itt elől, és én is, egyszóval Mindenki alternatív köztársasági elnökjelölt és hatalma van sorsának irányítására.
Ha Izlandon tudtak csinálni facebookon új alkotmányt, akkor nekünk miért ne menne, ha Brazíliában egy városban működik a részvételi döntéshozás, nekünk miért lenne szükségünk a parlamenti frakciófegyelemnek engedelmeskedő „muszáj” képviselőkre. Ha Angliában van olyan város, ahol ingyen internet hozzáférés van, akkor itthon miért ne lehetne a közparkokban, és ha Alaszkában az egyre szűkülő munkaerőpiac eredményeként egyre kevesebb munkahely helyettesítésére alapjövedelmet fizetnek állampolgári jogon, akkor mi miért ítéljük egzisztenciálisan kilátástalan helyzetre azokat, akik ha akarnak, ha nem munkát, de nincs esélyük a munka hozzáféréséhez.
Ne legyünk naivak, eddig is józan és demokratikus szabadságnélküliség volt, eddig sem lehetett levezetni az alkotmányból például a lakhatáshoz való jogot, most persze még nyilvánvalóbb, a szabadságnélküliség, hiszen ésszerűtlen és nem demokratikus.
Egyre több magyar ember előtt hullik le az álarc és jönnek rá tömegesen a választópolgárok, hogy: „az ember olyan börtönbe zárt fogolyhoz hasonlít, aki azt hiszi, hogy szabad, mert jogában áll a börtönőrök választásán leadni a szavazatát.”
Azonban Schmitt Pálnak adott még egy esélyt az élet, hogy emelt fővel, ne bukott olimpikonként vonuljon félre. 40 évvel az olimpiai csapatgyőzelme után újra a páston érezheti magát és dönthet: olimpiai bajnoki magasságokba emelkedik hátrahagyva képmutató, helyezkedő, mameluk politikáját, és újra a fair verseny, a tisztesség és állhatatosság sportolói tulajdonságokat a politikába is átültető olimpiai bajnokként vonul a magyar történelemkönyvekbe, és köztársasági elnöki jogkörénél fogva feloszlatja az Országgyűlést, lemondása előtt vagy ha nem, akkor végleg elsüllyed bóvli doktorként.
Ha azonban ő nem, akkor majd nekünk közösen kell, alternatív köztársasági elnökjelölteknek feloszlatnunk ezt az országgyűlést. Ha egy embernek joga van erre, akkor miért ne lehetne egy egész országnak/a magyar állampolgároknak?
Tehát Pali bá! Egyszerű a képlet.
Két egyszerűen leírható főnévi igenév: feloszlatni és lemondani. Mindkettő rövid o.
Feloszlatni és lemondani!
(elhangzott 2012. január 21-én a Dísz téren)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése