A szociális munka politikai tevékenység

Az elmúlt időszak egyre több terepen dolgozó szociális munkás kollégát szembesített azzal, hogy mindennapi munkája nem csak önmagában végzett szakmai tevékenység, hanem azon túlmutató, folyamatosan a közpolitikákkal - összekapcsolódó, arra reagáló, egyre gyakrabban azt kiszolgáló, netán azzal szembemenő, egyszóval vele - kölcsönhatásban lévő politikai jellegű tevékenységgé is válik.

Ahogyan egy utcai szociális munkás kolléga megjegyezte: "az utcai szociális munka a mai Magyarországon politikai állásfoglalás". 
Miként is lehetne szakmai, amikor az utcai szociális munkással kapcsolatban lévő fedél nélküliek törvényen kívüliekké váltak és pusztán élethelyzetükből adódóan szabálysértő tevékenységet folytatnak.
Hosszú távon ha az érintettek (kliensek, ellátottak) érdekeiért harcolunk, akkor végeredményben a kapitalista állam intézményei ellen is küzdelmet fogunk vívni. Sőt, mindennapjaink szociális munkájának tapasztalata az, hogy ez a küzdelem már folyik. Hiszen a szegénységben élők törvényen kívül helyezése, a régi-új, konzervatív szociálpolitika meghatározó része. Így az amúgy is elnyomott, és diszkriminált csoportokkal való közösségvállalás, mely elengedhetetlen része bárminemű szociális munkának politikai állásfoglalás is egyben. A közösségvállalás aktusa, ezzel az újkonzervatív szociálpolitikával és annak ideológiájával - amennyiben a szociális munka progresszív értékeit tartja szem előtt - törvényszerűen szembehelyezkedő.

Közösségvállalás alatt érthetjük (egyfajta szinonimájaként használhatjuk) magát a segítés folyamatát, a szociális jogokról való felvilágosító munkát, épp úgy, mint a bizalmon alapuló kapcsolat felé vezető utat magát ill. ennek eredményét. Továbbá az empowermentet, és úgy általában a szociális munkás működését, ha az demokratikus, az egyén autonómiáját tisztelő és valódi (aktív és értő) figyelmet tanúsító gyakorlat, amely a hierarchiákat megszüntető és a rejtett elnyomásokat tudatosító, képességfejlesztő tevékenység.

Mivel a szociális problémák abban a társadalmi-gazdasági rendszerben gyökereznek, melyben élünk és nem az individuális hiányosságokban, így következésképpen a mindennapokban végzett szociális munka, mely, ha valóban az érintettek érdekében folyik/történik, egyike a fennálló rendszerrel szembeni politikai tevékenységeknek. 

Persze, a szociális munka történhet az érintettek érdekei ellenére, sőt irányulhat ellenük is, ilyenkor a fennálló hatalmat kiszolgáló, az elnyomottakat kontrolláló funkciók kerülnek előtérbe. De ettől még (inkább) tevékenysége ugyancsak politikai jellegű.

Tehát a szociális munka:

Politikai tevékenység, hiszen a rendszerrel van konfliktusban és az uralkodó, nem mellesleg elnyomó nézeteket támadja vagy mutat vele szemben alternatívát.

Politikai tevékenység, hiszen a mindenkori uralkodó hatalommal szemben az elnyomottak (kirekesztettek, elesettek) oldalán harcol.

Politikai tevékenység, hiszen ez a tevékenység tudatosságnövelő és mint ilyen, tudatosítja a létező elnyomás különböző rejtett vagy kevésbé rejtett formáit. 

Politikai tevékenység, hiszen a szociális munkának, mindig van pedagógia vonzata, mely nem csak az egyént, hanem a társadalmat (szociálpszichológia, szociálpedagógia) célozza és a közbeszédre és közpolitikákra gyakorol hatást.

Politikai tevékenység, hiszen a szociális munka tevékenysége a „hatalmasítás”/elnyomás-ellenesség (erősítés) folyamata is egyben.

És politikai tevékenység akkor is, amikor a hatalom ügynökeként lép fel: kontrolláló, elnyomó, szabályozó funkciókat betöltve.  

A radikális szociális munkát az különbözteti meg a hagyományos szociális munkától, hogy az előbbi nem a rendszert korrigáló, az egyént alkalmazkodásra bíró technikákat célozza, hanem magát a status qou-t támadja és hangsúlyozza a rendszer lényegéből fakadó ellentmondások fenntarthatatlanságát.

Így vagy úgy, a szociális munka politikai tevékenység, ennek hagyományos vagy radikális jellegét tekintve pedig lehet a rendszert kiszolgáló vagy a rendszer ellen dolgozó politikai tevékenység.