Mihály Bulcsú írása:
f I must die
If I must die,
you must live
to tell my story
to sell my things
to buy a piece of cloth
and some strings,
(make it white with a long tail)
so that a child, somewhere in Gaza
while looking heaven in the eye
awaiting his dad who left in a blaze–
and bid no one farewell
not even to his flesh
not even to himself–
sees the kite, my kite you made, flying up above
and thinks for a moment an angel is there
bringing back love
If I must die
let it bring hope
let it be a tale
A palesztin kérdés nemzetközi szakmai fórumokon is téma.
Az IFSW mostani állásfoglalása, határozottan elítéli a Szociális Munkások Izraeli Szakszervezetét, mert nem szólít fel a békére, mert nem kéri a katonai szolgálat kiváltását egy a számos nemzetközi szervezet által népírtásnak minősített háborúban.
Ezzel együtt a hazai szociális munkában cinkos csend honol…
Különösen fájó ez, hiszen az akadémiai térben külön topik a traumafeldolgozás, emberi jogok, diszkrimináció. S ezen fókuszok még akkor is dicséretre tarthatnak számot, ha mindez látszólag elfedi a szakma gyakorlati helyzetét, elértéktelenedését, krízisét, mindennapi gyakorlati nehézségeit.
Beleférhetne ebbe minden népirtás, emberjogi visszaélés, nemcsak ami nekünk komfortos.
Pláne, hogy a nemzetközi irodalom nem hallgat.
A 3sz által kiadott etikai kódex szerint:
1.13. A szociális munkás felelősséget vállal az egyének, csoportok, családok, közösségek, valamint a szervezetek, intézmények érdekeinek képviseletében és lehetőség szerinti érvényesítésében.
1.4. A szociális munka a humanitárius és demokratikus eszmékből fejlődött, és az emberi méltóság tiszteletben tartásán alapszik.
Az Európai Unió, az USA és Ausztrália egyetemi hallgatói aktívan vesznek részt a palesztin nép önrendelkezése, az izraeli állam apartheid rendszere elleni, főképp a társadalomtudományi karokon szervezett tüntetéseken, ahogy ezt tették, a kurd és az ukrán nép emancipációs küzdelmei melletti szolidaritási akciókban.
A palesztin nép melletti kiállás ugyanakkor több sarokpontot is felvet:
nyilvánvalóvá kell tenni a Hamasz terrorszervezet
a palesztin nép melletti kiállás, nem jelenti azt, hogy a zsidó nép ország nélkül legyen (- meggyőződésünk attól még, mert egy népcsoport államot hoz létre cseppet sincs közelebb az emancipációhoz)
olcsó és álszent - ráadásul hamis is - egy népirtást eltagadni az antiszemitizmus vádjával
A szociális munka relative fiatal szakma, meggyőződésem, hogy gyakorlati alapú tudományos tere hazánkban, ki kell mondanunk nem nagyon van (legalábbis súlya csekély). A jelentős társadalomtudós Ferge Zsuzsa és a szakmaalapító Solt Ottilia örökségét a két tudományos folyóiratot (Párbeszéd a szociális munkáért, Esély) szerkesztő nyugdíjas éveit taposó avitt „asszony- és legénykórus” egydimenziós színvonalon viszi tovább. Témáik a szakma gyakorlati dilemmáit, kontextusát, nagyjából érintetlen hagyják, csekély olvasottságukat tetézi, hogy a gyakorlatban dolgozók jelentős százaléka nem is hallott róluk.
Éppen ezért a légüres térbe betüremkedő sajátosan magyar paternalista ízű gondoskodáspolitikának nincsen nehéz dolga, azonban bevezetése a nemzetközi szakma kinyírása. Kritikusan gondolkodóként mondhattuk; a vezetőképzésen tanít és elvégzi akinek fontos (“szakmailag nem ad, de hogy mennyire árt” - a dilemma jelentős), no meg akinek gyomra van hozzá. Azonban a szakma átnevezése és az úgynevezett baráti (többségében egyházi) egyetemeken való elindítása kegyelemdöfés. A professzionális segítés az emberi jogok jegyese, bármilyen humán segítő szakma alapja a demokrácia és a függetlenség. A karitatív szemlélet, a "nagy/gazdag könyöradománya a kicsinek/szegénynek" nemcsak rabbá tesz, de gazdaságtalan is. Gyakorlati következményei a gyermekotthonok botrányain mérhető.
De igenis fontos, minden a társadalmi egyenlőséget, szolidaritást kiváltó mozgalom és demokratikus kritikai hang.
A szociális munka alapvető elve a társadalmi igazságosság, ezért az intézményeknek világosan ki kell állniuk az emberi jogok védelme mellett, különösen olyan súlyos kérdésekben, mint a palesztin nép szenvedése. Az alapelvek között szerepel a diszkrimináció, az elnyomás és a társadalmi egyenlőtlenség elleni küzdelem, amely szoros kapcsolatban áll a palesztin nép történelmi helyzetével. A hazai szociális munka intézményei, egyetemei és szakmai szervezetei elkerülték a palesztin nép jogaival kapcsolatos nyilvános állásfoglalásokat. A hallgatás és a passzivitás kockázatokat jelenthet, mivel elnyomott közösségek mellett való elkötelezettségük hitelességüket kérdőjelezi meg.
A szociális munkát oktatóknak és szervezeteknek igenis kell beszélnie és megvitatnia, hogy az emberiség mit tehet egy nép kiirtása ellen.
Persze nagyon nehéz különösen Magyarországon, ahol a kormányzati álláspont az egyetemek álláspontja és a legjelentősebb képzések egyházi befolyás alatt állnak.
A nyílt kommunikáció, a béke és a népek önrendelkezési joga szakmánk alapvetése, kincse kell hogy legyen.
Források további linkek:
https://www.un.org/unispal/document/summary-of-the-icj-order-icj-19jul24/
https://apsw-ojs-uh.tdl.org/apsw/article/view/25/16
