2019. június 17., hétfő

Civil családsegítés


A (radikális) szociális munka új tevékenysége jelent meg hazánkban.


A „szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításának érdekében, a sikeresebb jelzőrendszeri működés kialakítása végett, a családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások kiterjesztésének valamint bővítésének a helyszínen (szegregátumban) történő szükségszerű nyomatékosításával, továbbá az önkormányzati feladatellátáson túli szociális és gyermekjóléti szolgáltatások megvalósításával; intenzív szociális munkán alapuló komplex támogató tevékenységgel, egyfajta alternatív utcai mentorálás” formájában valósul meg a civil családsegítés.

Így írható körbe az új típusú tevékenység, mely reményeink szerint kívül marad a hivatalos ellátórendszeren. Sőt, ahogyan az előzetes szándék is kifejeződik, ezt kiváltva ezen túlmutatóan, ezen alapellátási tevékenységekre reflektív módon, kritikailag reagálva alkotja meg saját munkafázisait és metódusait.


Az első mondatban felvetett kijelentést, miszerint a radikális szociális munka új tevékenységi formája lesz a civil családsegítés vagy a hagyományos szociális munka, idővel magáévá teszi az alternatív-kritikai jellegű civil családsegítést az még a jövő kérdése. Addig is reménysugárként lebeghet a hazai gyermekjóléti rendszerben dolgozók számára – hogy a jelenleg több sebből vérző és többek által, így a benne dolgozók elmondásai szerint is a szociális munka klasszikus, a nemzetközi szociális munka etikai kódexében megfogalmazott szellemiségétől is egyre idegenebb, eszköztelen és kiüresített hivatalos (hagyományos) családsegítői tevékenység átmeneti vagy hosszú távú alternatívája lehet – a kísérleti jellegű civil családsegítés.


Néhányan emlékezhetnek: a 2000-es évek közepén jelent meg a fogvatartottak problémáira reagáló a velük tevékenykedő civil pártfogás, mely ugyancsak a „civil” fogalommal kívánta magát megkülönböztetni a hivatalos, bürokratizálódott, de még inkább elnyomó és adminisztratív jellegűvé degradálódott a mindenkori börtönvezetésnek kiszolgáltatott „sima” pártfogástól. Mára azonban eljutottunk oda, hogy ezek jelentős részét egyházi fenntartók vették át, akik pedig megmaradtak a világi szférában, azokat már egyáltalán nem vagy csak ritkán engedik a börtön falain belülre.

Talán ez várhat a civil családsegítésre is, hiszen a tevékenységében meghatározó „jelenlét típusú” szociális munka alapfilozófiájának újrafelfedezését (gondoljunk a korábban megvalósuló szociális munkától cseppet sem idegen settlement jellegű tevékenységekre) az egyik legnagyobb hazai egyházi jellegű (egyházi normatívával működtetett) szolgáltató (Magyar Máltai Szeretetszolgálat) alkotja és definiálja újra, saját maga által kreált új fogalmakkal.


A működési formát egy európai uniós projekt biztosítja, aminek köszönhetően a civil családsegítés vélt egyenrangú pozícióban találta magát, mind a projekt főpályázójával, – mely egy budapesti önkormányzat – mind pedig a projekt konzorcium többi tagjával így a hivatalos szociális és gyermekjóléti intézménnyel és a benne dolgozó kollégákkal. 
A családsegítés ezen kritikai formáját felsőfokú szociális végzettséggel rendelkező kollégák látják el!
Természetesen eddig még semmi különös nem történhetett volna, hiszen több vidéki és budapesti hasonló projektben kerül(t) sor, ilyen tereporientált/settlement jellegű („máltai” szóhasználatban: „jelenlét típusú”) szociális munkára. Azonban az említett főpályázó egyedülálló ötlete, mely szerint erre a tevékenységre egy civil szervezetet vonjon be, teremtette meg a kísérleti jellegű civil családsegítés infrastrukturális lehetőségét. A többi esetben ez a lehetőség, egyéni szinten a szakemberek számára biztosít némi alternatívát, mely inkább mégis kereset kiegészítés lehetőségeként realizálódik a gyakorlatban, mint a cseppet sem konfliktusmentes gyakorlatbani alternatívák megvalósulását.


Akárhogy is a következő években mindenképpen érdemes figyelemmel követni ezt az egyedülállónak (a cikk írójának ismeretei alapján) mondható kísérleti kezdeményezést, mely új tartalma mellett, legfőképpen a jelenleg működő hagyományos családsegítés gyakorlatára és az esetmenedzseri tevékenységekre mutat kritikai reflexiót.