Lakhatási Minimum - szociális munkás munkacsoport javaslatai

 

Még 2021 októberében állított össze a munkacsoport egy 11 pontból álló javaslatcsomagot (ez egy nyersebb anyag) majd már 2022 elején a 6 főre duzzadó munkacsoport az alábbi javaslatokat dolgozta ki a Lakhatási Minimum (https://lakhatasiminimum.hu) 20. pontjában megfogalmazott szociális munka finanszírozásának növelése hátteréül:

"20. A lakhatással kapcsolatos eladósodás, a lakásvesztés megakadályozása, illetve a hajléktalanságból való kivezetés érdekében elengedhetetlen a szociális munka finanszírozásának növelése, a szociális szakma anyagi megbecsülésének megteremtése, a szociális szférában dolgozók szakmai fejlődésének biztosítása."

1. A probléma rövid leírása:

A családsegítő szolgálatoknál működő adósságkezelők és maguk a családsegítők is későn, vagy egyáltalán nem értesülnek a tartozásról akkor, amikor még ez kezelhető lenne. Mivel a lakásvesztés megelőzése a jogcím nélküliség megelőzésénél kezdődik ezért a jelzés a lakásszerződés hosszabbítás előtt is indokolt. 

Mit lehet ez ügyben tenni:

Lakhatási jelzőrendszer kialakítása, a gyermekvédelmi jelzőrendszerhez hasonlóan.

45-60 napot meghaladó adósság, illetve lakásszerződés-hosszabbítást megelőző 30. napon esedékes állapot esetén a lakhatási jelzőrendszer keretében az illetékes vagyonkezelő és/vagy közös képviselet, lakásügyi osztály jelzéssel él a területileg illetékes szociális intézmény felé adósságkezelés céljából. 

2. A probléma rövid leírása:

A szociális bérlakások és lakásügynökségi lakások bérlőit korábbi bizonytalan lakhatásuk és szegénységükből adódó nehézségeik sérülékenyebbé teszi más társadalmi csoportokhoz képest, ezért pszicho-szociális támogatásuk indokolt. 

Mit lehet ez ügyben tenni:

Lakhatási mentorhálózat kialakítása. Lakásügynökségi lakások, illetve szociális bérlakások esetében a sikeres pályázó/kérelmező legalább 1 szociális felsőfokú végzettségű szakembert is kapjon.

3. A probléma rövid leírása:

A lakásfenntartási támogatás visszavezetéséhez elengedhetetlen ennek az amúgy központilag, egységes összegnek a “svájci” indexálása. 

Mit lehet ez ügyben tenni:

Jogszabályban lefektetni a lakásfenntartási támogatás szabályozását a fentiek szerint.

4. A probléma rövid leírása:

Az önkormányzati bérlakások esetén a közös költség ún. különszolgáltatási díj néven kerül kiszámlázásra, melyet sok esetben települési szinten kiegészít egy ún. adminisztrációs díj, melyet a helyi vagyonkezelők számláznak “ügyintézés, postázás” címen még akkor is, ha digitálisan történik a számlabefizetés. Ezen két tételből (különszolgáltatási és adminisztrációs díj) összeálló összegek sok esetben a teljes lakásfenntartási költségek 30-60%-át teszik ki, jóval meghaladva a lakásbérleti díjak összegét. Az összegek mértéke a lakástv. rendelkezései alapján lokális szinten kerül megállapításra, így pedig nagy egyenlőtlenségek tapasztalhatóak ezen a téren. Ahogyan a tartalmában is különbségek tapasztalhatók, hiszen például a felújítási alap, vagy a tartalékképzés nem közvetlenül a lakhatással összefüggő költségelem, mégis sok esetben ráterhelik a bérlőre.

Mit lehet ez ügyben tenni:

Lakástörvényben szabályozott egységes tartalmú és mértékű/összegű különszolgáltatási díj meghatározása önkormányzati és egyéb szociális jellegű vagy lakásügynökségi (szociális, költségelvű, piaci) lakások esetében.

5. A probléma rövid leírása:

A szociális területen dolgozók teljeskörű bérrendezése, a szociális ellátórendszer a közfeladatot ellátó ágazatok között a legalacsonyabb átlagbérrel rendelkezik, ilyen feltételek mellett a szociális szakemberek pályán tartása és az új dolgozók belépése (szakember utánpótlás) problémás.

Mit lehet ez ügyben tenni:

Ágazati illetményrendszer rendezése. A bérek értéktartását meg kell oldani, (fenntartótól függetlenül) elengedhetetlen a bértábla éves indexálása (indexálás lehet több módon, mindenkori minimálbérhez vagy, mint az országgyűlési képviselők esetében a nemzetgazdasági átlagbérekhez). A végzettségek és a szakmai tapasztalat szerinti bértábla megtartása, melyben a szintlépéshez a fenntartótól függetlenül beszámításra kerüljön az ágazatban eltöltött munka- és jogviszony ideje. Jó mintaként az egészségügyi bérrendezés szolgálhat. A középfokú végzettségűek esetében egy az egyben kellene alkalmazni a szociális ágazatra, míg a mintegy 13500 főiskolai végzettségű szakember legalább a diplomás minimálbérrel és ehhez indexált bértáblával, míg, az egyetemi végzettségű szakemberek (2900 fő) pedig az orvosokhoz hasonló bérezésben javasoltak részesülni.

6. A probléma rövid leírása:

A szociális ágazat jelentős munkaerőhiánnyal küzd. Ráadásul a szakmai létszámirányszámok és a létszámminimum normák alapján az ágazatból a tavalyihoz képest is, jelenleg mintegy 11 ezer szakember hiányzik. A meglévő szociális ellátórendszer működtetése is akadozik, amivel az amúgy szociális szolgáltatást igénylők és arra jogosultak alkotmányos/emberi jogai sérülnek, életminőségük csökken.

Mit lehet ez ügyben tenni:

A bérrendezésen kívül ill. ezzel párhuzamosan a munkakörülmények javítása:

• szigorúan betartatni a 15/1998 NM rendelet 1. számú mellékletében foglaltak alapján a gyermekjóléti és gyermekvédelmi személyes gondoskodás formáinak szakmai létszám irányszámait és létszámminimum normáit (pl: minden 25 ellátott családra 1 fő családsegítő), 

• rekreációs szabadság (pl: 5 évente 6 hónap képzési fizetett szabadság),

• szociálisok 40 (40 év szociális ágazatban /állami, önkormányzati, egyházi, civil/ eltöltött jogviszony után nyugellátásra jogosult, ebbe a képzési idő is beleszámítandó),

• az ágazatban dolgozók egységes heti munkaideje a fokozott pszicho-szociális megterhelés miatt maximum 36 óra.

7. A probléma rövid leírása:

A települési önkormányzatoknál jelenleg piaci-közgazdasági alapon kezelik a közösségi lakásvagyont. A vagyonkezelés így indokolatlanul eltúlzott kizárólagossággal rendelkezik a területen, ami ellentmond a közösségi lakásvagyon szociálpolitikai funkcióinak. Piaci szempontok uralkodnak egy alapvetően közcélokat szolgáló szegmensben.

Mit lehet ez ügyben tenni: A települési lakásgazdálkodás elsősorban közösségi célzatú, így pedig népjóléti alapon történik a lakások bérbeadása. Ezért a közeljövőben vagyonkezelők helyett lakásügynökségekbe kell bevonni a közösségi- és a nem hasznosított magán-lakásvagyont. 

Szociális lakhatási divízió kialakítása. 

12, 21, 29

Nem, ezek a számok nem az ötöslottó nyerőszámainak kezdő három számjegye, hanem a heti rendszerességgel tüntető humán területen dolgozó szakmák tiltakozó megmozdulásainak 2015 májusának naptári számai.
A sort az ápolók kezdték, folytatják a pedagógusok, majd zárják a szociálisok. Már a sorrendben szimbolizálódik: a humán területek e három ágazata közötti státuszkülönbség.
Ugyanakkor ha ezen szakmák egymást le is körözhetik, a magyarországi össztársadalmi viszonylatban - mindhárom az európai civilizációban megszokottól eltérően - igen hátul helyezkednek el a társadalmi megbecsültség ranglétráján.
Amennyiben ősszel nem sikerül a 3 ágazatot 1 napra, együtt, közös célokért utcára hívni: a "Mindenkiért, Mindenkivel" jelszó alatt, akkor tovább folyik a szalámizás és az emberekért hivatásukat végzők (egészségügyi szakdolgozók, pedagógusok és szociálisok) közötti egymásra mutogatás.

Bármennyire is kifejezi ez a tüntetésfolyam azt, hogy a gazdaságnak kell lennie az emberekért és nem fordítva, amíg az emberekért hivatásukat végző szakmák képviselői kevésbé vannak megbecsülve anyagilag, mint egy összeszerelő üzemben dolgozó autógyári munkás vagy egy kereskedelmi alkalmazott, addig senki ne várja, hogy kevesebbek legyenek a várólisták a kórházakban, vagy társadalmi értelemben a mobilitást segítsék az iskolák és valóban emberséges és kézzelfogható segítséget nyújtsanak a szociális intézmények.

Sajnos a szociális szféra munkavállalóinak többsége még mindig, sőt most talán még jobban mint korábban, ki van szolgáltatva a helyi hatalom képviselőinek vagy ha nem, akkor épp azért, mert valamilyen rokoni szálak fűzik a helyi kiskirályokhoz vagy holdudvarukhoz. A szociális szféra nem elég, hogy  pedagógusok és egészségügyi ápolók ezreinek nyújtott korábban munkahelyeket az egészségügy és oktatási szféra átszervezése és leépítése után, hanem még mindig nyitva áll, most már többé-kevésbé mindenféle főiskolai végzettségű humán vagy bölcsész számára, így kiszolgáltatva a szférát foglalkoztatáspolitikai céloknak ezzel végleg aláásva a szociális szakmai identitást és szakmafejlődést, ellentétben a már említett másik két terület hasonló fejlődésével szemben, mely nem mellesleg a bérek különbözőségében is tetten érhető. Hiszen nem szabad elfeledni, hogy a másik két területen már történt valamiféle és nem elhanyagolható bérrendezés ugyanakkor a szociális bérpótlék inkább arculcsapása a segítő szakmák képviselőinek, mintsem a megbecsülés felé vezető út első lépcsőfoka.

Arról is szólni kell, hogy a szakszervezetek végtelen türelme, mely belülről nézve inkább a szférára jellemző bátortalanság volt, mely a végeken dolgozóktól teljesen érthető, hiszen ők megfélemlítettek, de elfogadhatatlan módon átragadt magukra az érdekvédelmi vezetők sajnos többségére, így a sztrájkpártiak átmenetileg alulmaradtak.

Az Értetek, Értünk, Veletek tüntetés után az egyik érintett úgy nyilatkozott, hogy az egészségügyben szerencse kérdése a megfelelő ellátáshoz való hozzáférés, amennyiben az egészségügyben a szerencse kérdése a megfelelő ellátáshoz való jutás úgy sajnos azt kell mondjuk, hogy a szociális szférában ugyanez a véletlenek kérdése....

De nem csak az érdekvédelmi vezetők bátortalansága, hanem a szociális szféra prominenseinek hatalomban elfoglalt helye és befolyása is elmarad mind az oktatási, mind az egészségügyi terület politikai kapcsolatokért felelős prominenseinek (államtitkárok, minisztériumok háttérintézményeinek- , civil- és szakmai szervezetek-, képzőintézmények vezetői) a befolyásolási és érdekérvényesítési képességétől.

Tulajdonképpen a szociális szféra eddig megbukott.

Korábban a rendszerváltó értelmiség több jelentős alakja volt szociális indíttatású csak hogy egyet említsünk: Solt Ottilia.
És bár most is vannak a parlamentben szociális végzettségű honatyák, azonban a legutóbbi országgyűlésben azzal vétették észre magukat, hogy egy kivételével valamennyiük megszavazta a hajléktalanokat üldözhetővé tevő azóta alkotmányellenessé nyilvánított rendeletet valamint az új sztrájktörvény beterjesztése is ugyancsak egy szociális munkás "kollégához" kötődik.

A szféra doenjének Ferge Zsuzsának is inkább csak a formális tisztelet maradt, és a protest megnyilatkozások, mint valódi befolyásolása a hazai szociálpolitika alakulásának. Sőt a nevével is fémjelzett szocpol iskola egyre inkább válik kormányzati káderképzővé (Jeneiné Rubovszky Csilla).

Törvényszerű, hogy a társadalmi szolidaritást felrúgó a romákat szegregáló, a hajléktalanokat üldöző majd a menekülteket bűnbakként kezelő társadalompolitikát folytató kormányzat végeredményben ellehetetlenítette a leszakadt és nélkülöző osztályokkal még kapcsolatban lévő szakemberek hétköznapjait, megfosztva őket ezzel saját középosztálybeli kulturális szokásaiktól és így társadalmi és politikai kapcsolataiktól.
Nem is olyan régen úgy működött a szociális államtitkárság, hogy nem volt szociális végzettségű államtitkár (és osztályvezetőt is nagyítóval kellett keresni) a kormányban, bár most van, de csak arra jó, hogy miután lejárjon megbízatásuk, soha többé ne térjenek vissza nyugodt szívvel a szakmájukba, azokkal ellentétben, mint akik elmondhatják, hogy megtették, amit megkövetelt tőlük ha nem is a haza, de a hazai szociálisok közössége.

Ugyanakkor a szakmai elitek által is végigasszisztált a szociális ellátások különböző szektorai (állami, civil, egyházi) közötti diszkriminatív finanszírozás a mai napig megosztja a hagyományos szociális munka táborait. A szektor állami finanszírozása nem egységesen, hanem az egyházi fenntartású intézmények és szolgáltatások javára billentve a mérleget bizonyos esetekben azt eredményezi, hogy az ezekben a szolgáltatásokban és fenntartóknál hivatásukat végzőket jobb helyzetbe hozza, mely abban ölt testet, hogy némely helyeken, az egyházi normatívából plusz pótlékokat csepegtetnek az ott dolgozóknak. Cserébe a hallgatásért vagy a templomokba és imákba űzött fohászkodásba fojtva ezen szakemberek ellenállását.

Száz szónak is egy a vége: aki tud legyen ott, május 29-én, 17 órakor a Kodály köröndön!
Remélhetőleg minél kevesebb szónok lesz, azok közül, akik valamilyen módon de az elmúlt 25 évben hozzájárultak ahhoz, hogy szakmánk a szakmák sorában az utolsó helyről (a nemzetgazdasági ágazatok közül a legalulfizetettebb) kezdje a felzárkózást a társadalmi megbecsültség és -befolyásért való küzdelemben.
facebook esemény

Azonban senki ne higgye, hogy egy pár ezres demonstrációval győzhetünk, a valódi harc akkor kezdődik, ha azok, akik 10-en és 20-on éve ott ülnek (vagy ülnének) a különböző szakmai és érdekegyeztető tárgyalásokon valamint tetszelegnek igazgatói és intézményvezetői állásokban őket szépen de egyre gyorsabban leváltjuk, ennek pedig első lépése egy sztrájk megszervezése lehet.
Mindenkiért és mindenki részvételével!

A Szociális Ágazati Demonstrációs Bizottság követelései:

• az egészségügyi dolgozói illetmény-, illetve bértábla kiterjesztése a szociális ágazatban foglalkoztatottakra (mind a szakdolgozókra, mind a kisegítő dolgozókra), jogállástól függetlenül.
• A szociális ágazatot érintően rendszeres érdekegyeztető tárgyalások megkezdése és folytatása a kormányzat és az ágazatban érintett érdekképviseleti szervezetek közt.
• A Kjt. 59. & (1) bek. b.) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, a szociális ágazat egészére kiterjedően jogszabály írja elő, hogy a munkaközi szünet a munkaidő része.

Az ózdi kútlezárások és szűkítések előterjesztője

Vitális István
FIDESZ-KDNP
email: vitalis.istvan@ozd.hu
tel.: +36-48-574-111,
+36-30-222-6014

Ez volt a kampánya:  35 éves vagyok, Ózdon születtem, 3 gyermek édesapja. Számítástechnikai szoftver-üzemeltető, kereskedő-vállalkozó képesítésekkel és angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezem. 1994-ben a Régió Kft-nél mint tolmács-fordító és menedzser asszisztens dolgoztam. 1995-ben oktató- fordító, majd 1997-ben informatikai vállalkozásba kezdtem. Azóta e cégek ügyvezetőjeként dolgozom. Középiskolás korom óta érdekel a közélet, a politika, lokálpatriótának vallom magam, több alapítvány és sportegyesület tagja vagyok. 1990 óta vagyok a Fidesz tagja, 2002-ben  elnöknek választottak. 1999 és 2002 között a Gazdaságfejlesztési Bizottság tagja voltam, 2006 óta képviselőként a Pénzügyi- és a Közbeszerzési Bizottságban dolgozom. Megválasztásom esetén – a helyi gazdaság fejlesztése és a tiszta közélet megteremtése mellett – minden  lehetőséget kihasználva arra fogok törekedni, hogy a fiatalok maradjanak Ózdon, mert nélkülünk nincs jövője a városunknak.

kapcsolódó cikk: az MSZP is megszavazta

Minden rosszban van valami jó

avagy a kapitalista futball elnyomottjainak az ultráknak a tudatosság növeléséről

Biztonsági kockázat? Szélsőjobboldali (és egyéb) szurkolói csoportok vezetőinek lefejezése? Kriminalizálás?


Igen, mindez egyben....sőt.

A "sporthuliganizmus" ellen megszületett törvény minden nem elfogult hozzáértő és érintett számára nyilvánvaló: kriminalizálja az ultrákat.
Mondhatni semmi meglepő nincs ebben, hiszen az amúgy jobboldali-konzervatív kormány követi a nyugat európai tendenciát, főként az olasz és angol stílust, ami a hatalom ultrákhoz fűződő viszonyát illeti.
Illetve pontosítva, ami a mindenféle kisebbséghez (társadalmi értelemben) való viszonyt illeti.
Ugyanis paradox módon most - az egykori bonehead vezér által a parlamentben is emlegetett túlnyomórészt - a "radikál jobbos" (tisztelet a csekély kivételnek) szurkolói csoportok saját bőrükön is érezhetik, mit jelent társadalmi értelemben vett "kisebbségnek" lenni és, mit jelent az, hogyha erre a többségi társadalom kriminalizáló, diszkriminatív, megbélyegző, megfigyelő, nyilvántartó egyszóval totálisan elnyomó (zéró tolerancia) módon reagál.
Az ex-bonehead vezér lelki üdvét megnyugtató; a hazai ultramozgalom 99%-a "radikál jobbos" (az ő kifejezését használva) ideológiát vall. Ezen ultrák, most egyfajta politikai tudatosságnövelésen eshetnek keresztül azáltal, hogy az eddig általuk vallot és képviselt politikai ideológiát, most rajtuk, ellenük, velük szemben alkalmazzák. (Ezért a bevezetőben a "sőt").

2006 óta tudjuk, hogy napjainkban (legalábbis látható módon) csak a szélsőjobboldal van annyira erős, hogy felforgassa az utcákat és székházakat foglaljon el. 2006 óta tudjuk, hogy a szélsőjobboldal ellenforradalmi, valamiféle lázadó, de inkább a lázadás látszatát keltő erőt jelent. A törvényhozók ezeket a láncszemeket összekapcsolva egyértelműen láthatták, hogy a mai Magyarországon a legitimált Jobbik után, az ultrák jelentik a legnagyobb, legszervezettebb és ezáltal a legveszélyesebb erőt az országban. A "huligántörvény" eredeti célja - amellett hogy a kispolgári fogyasztói társadalom számára a legkomfortosabbá tegye a futballstadionokat és elterelje a figyelmet a focit körülvevő valódi problémákról - az, hogy a legveszélyesebb potenciális forradalmi réteg (mely bár politikai tudatát tekintve többségében ellenforradalmi) ne tudjon, vagy a folyamatos repressziók hatására már ne legyen kedve reagálni az egyre fokozódó társadalmi elnyomásra és esetleg újra utcákra vonulni. Hiszen az ultrák tudatosabb csoportjai eddig is felemelték a hangjukat és tüntettek már oly sokat: a rendőri brutalitás, a magas jegyárak, az elcsalt meccsek, a korrupt klubvezetők és hűtlen pénzéhes játékosok miatt. A probléma, vagyis az ultrák és a hatalom közötti konfrontáció nem ma kezdődött, mindössze ezzel "huligántörvénnyel" tetőzött, és ha az ultrák nem ismerik fel azt, hogy a "modern" futball létrejötte, a kapitalizmus piaci-fogyasztói jellegének köszönhető, akkor tényleg csak az egymás elleni ustawka marad. (Hiszen a hatalom szemszögéből tekintve annál jobb nincs, ha a munkásosztály gyermekei magukon töltik ki a rajtuk kívülálló okok miatt, bennük felhalmozott agressziót és dühöt.)

Kinek van ma már kedve részt venni a társadalmi rendszer megváltoztatásában, ha már korábban nem egyszer össze-vissza verték a készenlétis rendőrök, nem egyszer kapott könnygázt az arcába, vagy éppen kapott egy 30 ezer forintról szóló csekket azért, mert működésbe mert hozni egy görögtüzet? Arról nem is beszélve, ha az illető éppen felfüggesztett szabadságvesztés alatt van....

Az ultrák, ettől a törvénytől kezdve még inkább át- és megélhetik azt; például mit jelent ebben a társadalomban cigánynak lenni, a különbség az, hogy az ultra bármikor leveheti a mentalita ultra-t, az anti-antifát és a 88-as pólót, míg a cigány nem tud Jacko-féle plasztikázásba kezdeni, saját bőrükön tapasztalhatják meg milyen hajléktalannak lenni, akinek puszta léte (utcán való életvitelszerű tartózkodás) már szabálysértés vagy mit jelent melegnek, leszbikusnak lenni és pusztán szexuális orientációd miatt üldözöttként élned.
De ne legyünk elfogultak, a valódi ultra számára lonsdale márka ide, galléros felső oda, az emlegetett társadalmi csoportokhoz hasonlóan nem igen választhatnak, - a cigányok nem kérték, hogy gettókba elkülönülten éljenek, a melegek és leszbik nem választhatnak, hogy kihez vonzódnak, s a hajléktalanoknak se sok választása van, hogy hol tartózkodjon ha nincs lakása, ahogyan majd - ettől a törvénytől kezdve ismerszik meg ki is a valódi ultra, hiszen ez a felfogásuk, ez a mentalitásuk, ez a létük.
A kérdés már csak az, meddig hagyja magát befolyásolni emberellenes ideológiák által és meddig marad változatlan ez a bizonyos 99%.

Radikális szociális munkás javaslat:   

főként Németországban jellemző, hogy a közösségi szociális munka és a szociális munka csoportokkal munkamódszer keretében szociális munkások, vagyis nem rendőrök és nem egykori kiöregedett-kispolgáriasodott  ultrák "kontrollja" alatt alkotnak a szurkolótáborok. Főleg alacsonyabb osztályokban jellemző előzetes egyeztetések és kompromisszumok eredményeként pl. a pirózás és egyéb hangulat és látványtényezők beiktatása, ill. akár politikai állásfoglalások, kommentek, melyek valljuk be minden focit szerető számára plusz élményt nyújtanak. Itthon ez egy nagyon kezdeti, úgymond megfigyelő szakaszig jutott el, ahol szociális munkás hallgatókat szervezett keretek között elvittek mérkőzésekre, ahol testközelből tanulmányozhatták az ultrák mentalitását. Azonban ezt követően győzött a rendészeti lobbi, melynek hátterében a jobboldali-konzervatív ideológia áll, hiszen könnyebb büntetni, szankcionálni, mint a probléma valódi okát leleplezni, megértetni. A tudatosság növelése és a képességfejlesztés, ahogyan mi ezt nevezzük időigényes folyamat és a kapitalista társadalomnak nincs ideje, hiszen állandósult fenyegetés veszélyezteti mindennapjait benne azokat, akik ennek a rendszernek a haszonélvezői. Ezért mindig a könnyebb szankció, rend, elnyomás szentháromsághoz nyúlnak. 

"Lázadás örökké!"

Állj ki Te is Magadért és szakmádért!

Európai szakszervezeti demonstráció
Április 9. szombat 12:30-tól gyülekező: Hősök tere (Műcsarnok felőli oldal, MSZOSZ)
Keresd a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete feliratú mellényben lévőket.

Mi szociális területen dolgozó fiatalok is részt veszünk a demonstráción többek között követelve:

- az igazságos közteherviselést (egykulcsos adó helyett progresszív adózást)
- a szociális területen dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülését (több bért)
- 5 évente fél év fizetett szabadságot (kiégés ellen) 
- alkalmassági vizsgát és 5 éves képzést a szociális felsőoktatásban (a felhígulás ellen)
- a korkedvezményes nyugdíjat
- a feltétel nélküli alapjövedelmet

Mert nem azért élünk, hogy dolgozzunk!!!
Elég volt a másod- és harmadállásokból!
Végre otthon is szeretnénk lenni!