A sort az ápolók kezdték, folytatják a pedagógusok, majd zárják a szociálisok. Már a sorrendben szimbolizálódik: a humán területek e három ágazata közötti státuszkülönbség.
Ugyanakkor ha ezen szakmák egymást le is körözhetik, a magyarországi össztársadalmi viszonylatban - mindhárom az európai civilizációban megszokottól eltérően - igen hátul helyezkednek el a társadalmi megbecsültség ranglétráján.
Amennyiben ősszel nem sikerül a 3 ágazatot 1 napra, együtt, közös célokért utcára hívni: a "Mindenkiért, Mindenkivel" jelszó alatt, akkor tovább folyik a szalámizás és az emberekért hivatásukat végzők (egészségügyi szakdolgozók, pedagógusok és szociálisok) közötti egymásra mutogatás.
Bármennyire is kifejezi ez a tüntetésfolyam azt, hogy a gazdaságnak kell lennie az emberekért és nem fordítva, amíg az emberekért hivatásukat végző szakmák képviselői kevésbé vannak megbecsülve anyagilag, mint egy összeszerelő üzemben dolgozó autógyári munkás vagy egy kereskedelmi alkalmazott, addig senki ne várja, hogy kevesebbek legyenek a várólisták a kórházakban, vagy társadalmi értelemben a mobilitást segítsék az iskolák és valóban emberséges és kézzelfogható segítséget nyújtsanak a szociális intézmények.
Sajnos a szociális szféra munkavállalóinak többsége még mindig, sőt most talán még jobban mint korábban, ki van szolgáltatva a helyi hatalom képviselőinek vagy ha nem, akkor épp azért, mert valamilyen rokoni szálak fűzik a helyi kiskirályokhoz vagy holdudvarukhoz. A szociális szféra nem elég, hogy pedagógusok és egészségügyi ápolók ezreinek nyújtott korábban munkahelyeket az egészségügy és oktatási szféra átszervezése és leépítése után, hanem még mindig nyitva áll, most már többé-kevésbé mindenféle főiskolai végzettségű humán vagy bölcsész számára, így kiszolgáltatva a szférát foglalkoztatáspolitikai céloknak ezzel végleg aláásva a szociális szakmai identitást és szakmafejlődést, ellentétben a már említett másik két terület hasonló fejlődésével szemben, mely nem mellesleg a bérek különbözőségében is tetten érhető. Hiszen nem szabad elfeledni, hogy a másik két területen már történt valamiféle és nem elhanyagolható bérrendezés ugyanakkor a szociális bérpótlék inkább arculcsapása a segítő szakmák képviselőinek, mintsem a megbecsülés felé vezető út első lépcsőfoka.
Arról is szólni kell, hogy a szakszervezetek végtelen türelme, mely belülről nézve inkább a szférára jellemző bátortalanság volt, mely a végeken dolgozóktól teljesen érthető, hiszen ők megfélemlítettek, de elfogadhatatlan módon átragadt magukra az érdekvédelmi vezetők sajnos többségére, így a sztrájkpártiak átmenetileg alulmaradtak.
Az Értetek, Értünk, Veletek tüntetés után az egyik érintett úgy nyilatkozott, hogy az egészségügyben szerencse kérdése a megfelelő ellátáshoz való hozzáférés, amennyiben az egészségügyben a szerencse kérdése a megfelelő ellátáshoz való jutás úgy sajnos azt kell mondjuk, hogy a szociális szférában ugyanez a véletlenek kérdése....
De nem csak az érdekvédelmi vezetők bátortalansága, hanem a szociális szféra prominenseinek hatalomban elfoglalt helye és befolyása is elmarad mind az oktatási, mind az egészségügyi terület politikai kapcsolatokért felelős prominenseinek (államtitkárok, minisztériumok háttérintézményeinek- , civil- és szakmai szervezetek-, képzőintézmények vezetői) a befolyásolási és érdekérvényesítési képességétől.
Tulajdonképpen a szociális szféra eddig megbukott.
Korábban a rendszerváltó értelmiség több jelentős alakja volt szociális indíttatású csak hogy egyet említsünk: Solt Ottilia.
És bár most is vannak a parlamentben szociális végzettségű honatyák, azonban a legutóbbi országgyűlésben azzal vétették észre magukat, hogy egy kivételével valamennyiük megszavazta a hajléktalanokat üldözhetővé tevő azóta alkotmányellenessé nyilvánított rendeletet valamint az új sztrájktörvény beterjesztése is ugyancsak egy szociális munkás "kollégához" kötődik.
A szféra doenjének Ferge Zsuzsának is inkább csak a formális tisztelet maradt, és a protest megnyilatkozások, mint valódi befolyásolása a hazai szociálpolitika alakulásának. Sőt a nevével is fémjelzett szocpol iskola egyre inkább válik kormányzati káderképzővé (Jeneiné Rubovszky Csilla).
Törvényszerű, hogy a társadalmi szolidaritást felrúgó a romákat szegregáló, a hajléktalanokat üldöző majd a menekülteket bűnbakként kezelő társadalompolitikát folytató kormányzat végeredményben ellehetetlenítette a leszakadt és nélkülöző osztályokkal még kapcsolatban lévő szakemberek hétköznapjait, megfosztva őket ezzel saját középosztálybeli kulturális szokásaiktól és így társadalmi és politikai kapcsolataiktól.
Nem is olyan régen úgy működött a szociális államtitkárság, hogy nem volt szociális végzettségű államtitkár (és osztályvezetőt is nagyítóval kellett keresni) a kormányban, bár most van, de csak arra jó, hogy miután lejárjon megbízatásuk, soha többé ne térjenek vissza nyugodt szívvel a szakmájukba, azokkal ellentétben, mint akik elmondhatják, hogy megtették, amit megkövetelt tőlük ha nem is a haza, de a hazai szociálisok közössége.
Ugyanakkor a szakmai elitek által is végigasszisztált a szociális ellátások különböző szektorai (állami, civil, egyházi) közötti diszkriminatív finanszírozás a mai napig megosztja a hagyományos szociális munka táborait. A szektor állami finanszírozása nem egységesen, hanem az egyházi fenntartású intézmények és szolgáltatások javára billentve a mérleget bizonyos esetekben azt eredményezi, hogy az ezekben a szolgáltatásokban és fenntartóknál hivatásukat végzőket jobb helyzetbe hozza, mely abban ölt testet, hogy némely helyeken, az egyházi normatívából plusz pótlékokat csepegtetnek az ott dolgozóknak. Cserébe a hallgatásért vagy a templomokba és imákba űzött fohászkodásba fojtva ezen szakemberek ellenállását.
Száz szónak is egy a vége: aki tud legyen ott, május 29-én, 17 órakor a Kodály köröndön!
Remélhetőleg minél kevesebb szónok lesz, azok közül, akik valamilyen módon de az elmúlt 25 évben hozzájárultak ahhoz, hogy szakmánk a szakmák sorában az utolsó helyről (a nemzetgazdasági ágazatok közül a legalulfizetettebb) kezdje a felzárkózást a társadalmi megbecsültség és -befolyásért való küzdelemben.
facebook esemény
Azonban senki ne higgye, hogy egy pár ezres demonstrációval győzhetünk, a valódi harc akkor kezdődik, ha azok, akik 10-en és 20-on éve ott ülnek (vagy ülnének) a különböző szakmai és érdekegyeztető tárgyalásokon valamint tetszelegnek igazgatói és intézményvezetői állásokban őket szépen de egyre gyorsabban leváltjuk, ennek pedig első lépése egy sztrájk megszervezése lehet.
Mindenkiért és mindenki részvételével!
- az egészségügyi dolgozói illetmény-, illetve bértábla kiterjesztése a szociális ágazatban foglalkoztatottakra (mind a szakdolgozókra, mind a kisegítő dolgozókra), jogállástól függetlenül.
- A szociális ágazatot érintően rendszeres érdekegyeztető tárgyalások megkezdése és folytatása a kormányzat és az ágazatban érintett érdekképviseleti szervezetek közt.
- A Kjt. 59. & (1) bek. b.) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, a szociális ágazat egészére kiterjedően jogszabály írja elő, hogy a munkaközi szünet a munkaidő része.
