Fülöp Attila írt egy rövidke cikket arról, hogy a szociális gondoskodás keresztény gyökerű. Nos, nem az.
Néhány pontban:
1. A szociális gondoskodás jelentős részben biológiai alapokra épül.
Alapvetően az élet fejlődésben fokozatosan alakultak ki a különböző szociális viselkedésformák, hogy ne kalandozzunk az evolúciós fejlődéstörténetben túlságosan, maradjunk annyiban, hogy a szociális viselkedésformák a főemlősök körében már igen összetett, a fejlett utódgondozáson túl megjelennek a csoport tagjai közötti gondoskodás egyéb formái, az egyedek nem csak saját utódaikról gondoskodnak, hanem észlelik más csoporttagok „rászorultságát” és támogatást is adnak nekik. Ha most ezt fejlődéstörténeti távlatokban nézzük, akkor minimum 5-10 millió évre visszamenőleg visszakövethetők a szociális gondoskodás biológiai alapjai.
2. A kifejezetten keresztény gondolatok csak részben fedik le a szociális gondoskodást.
A szociális munka elméleti és gyakorlati rendszere kifejezetten az európai kultúrkörben jött létre. A kereszténységnek megvolt a maga elméleti koncepciója, ez azonban a szociális gondoskodás elméleti alapjainak igencsak vékony szelete. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a szociális gondoskodás rendszerén belül amíg az egyház dominált, igencsak sovány alapokat hozott létre – a Fülöp Attila által említett kolostori szegénygondozást az egyházak nagyjából a XIX-XX. századig nem igazán tudták meghaladni.
A Quadragesimo anno (1931) is már a létező baloldali szocialista megmozdulásokra válaszként jelent meg, minden erénye az egyfajta középutas-mérsékelt szociális gondolat (a már akkor futó radikalizálódó mozgalmakkal szemben), de gyakorlatilag megkésett és hatástalan megnyilvánulás volt.
a szerző
3. Az egyház nem az első az egyenlők között.
A modern szociális rendszer a különböző fenntartók semleges egyenjogúságára kellene épüljön. Az állam és az önkormányzatok saját intézményrendszerükön belül végzik a gondoskodó tevékenységet, ehhez kapcsolódott és nyert teret a nem állami szektor, ami magába foglalja a civil szektort és az egyházi szektort. Mára eljutottunk oda, hogy az egyházi szektor a két másik féllel szemben magasan előnyben részesített szereplővé vált. Maga az egyházi rendszer úgy vált pár év alatt számos területen akár domináns tényezővé, hogy maga nem is hozott létre kapacitásokat, infrastruktúrát, nem ruházott be – egyszerűen az állami-önkormányzati szektorból szívta el ezeket és bevonult a körülmények miatt kiszorult (stagnáló, hanyatló) civilek területeire.
Gyakorlatilag a működés területén a három fenntartó típusból egyedül az egyházak férnek hozzá olyan jelentős kiegészítő állami forráshoz, ami a működtetés terén komoly segítséget jelent, a civil szektor számára ilyen források nem érhetők el, az önkormányzatoknak pedig „saját zsebből” kell ezt hozzátenni egyéb feladataik ellátása mellett vagy azokkal versengve.
4. Kinek jó ez?
Láthatóan az egyházak az elmúlt 10 évben nagyon összhangba kerültek a világi hatalommal, egymás kölcsönös támaszaivá váltak. Mára eljutottunk oda, hogy egyébként egy világnézetileg semleges, illetve sokszínű XXI. századi társadalom építése helyett a Horthy korszak restaurációja zajlik, sok tekintetben a szociálpolitika is ennek lenyomatát őrzi. Ennek egyik jele az erőltetett, übermagyarkodással megfuttatott kereszténység, aminek egyébként sem a magyarsághoz, sem a teológiai értelemben vett kereszténységhez semmi köze nincs, egyszerűen politikai színpadi műsor, politikai térfoglaláshoz alkalmazott köpönyegforgatás. Hazugsága mellett rendkívül anakronisztikus, és a XXI. század problémáira egyértelműen fals értelmezési és megoldási narratívákat generál, ahelyett, hogy használná a kor elméleti és gyakorlati eredményeit…
(még mielőtt félreértené valaki, ez nem az egyházi fenntartóknál dolgozó kollégák és nem a hívők ellen szól, hanem a politikai ideológiai kreténkedés ellen).
kapcsolódó:
Fülöp: Miért keresztény gyökerű a szociális gondoskodás?
Fülöp: Keresztény alapokra épült fel a szociális gondoskodás
