2016. április 18., hétfő

Szociális ágazatunk első sztrájkjáról...

Először, de nem utoljára...
2007-ben voltunk ilyen közel a sztrájkhoz, de akkor megállapodás született. És a sztrájk meghiúsult. Most úgy tűnik nem fog.
3 éves küzdelem jut el így a tetőfokára.
3 év.
Hosszú idő, ami a követelések elavultságán is tetten érhető. Nem véletlen, hogy módosítani kellett. Ugyanakkor a módosítással együtt sem tartalmaz semmilyen gyökeres, a dolgozók helyzetét valóban megváltoztató követelést. Természetesen a "20 forint is 20 forint" de azért 20 forintért az ember nem sztrájkol.
Ez alatt a 3 év alatt legalább 2 alkalommal időszerűbb lett volna a sztrájk, mint most, amikor láthatóan csak a legkitartóbbaknak maradt meg a sztrájkhajlandósága, míg sokan belefáradtak, hitehagyottak lettek vagy éppen az éles helyzetben várható fenyegetések hatására megfélemlítettek.
Mindezek ellenére a sztrájk most olyan fontos a fiatal szociális szakmának, mint éhes embernek a falat kenyér. Nem politikai játszma és nem az amúgy jogos és eddig elmaradt béremelés a technikai dolgozók és középfokú végzettségűek számára, ami indokolja a sztrájkot, hanem a hazai szociális munka fejlődése.








Sztrájkolnia kell mindenkinek (aki tud), a szociális munkások empowermentjéért.
Sztrájkolni kell annak ellenére, hogy most épp azok a leghangosabbak, akik eddig sztrájkhajlandóságra hivatkozva nem szólítottak sztrájkba.
Sztrájkolni kell annak ellenére, hogy relevánsabb követelésekért szoktak szakmák sztrájkolni.
Sztrájkolni kell, hogy elhiggyük és elhitessük, hogy valóban nem csak játékszerek vagyunk.
És sztrájkolni kell, hogy a szakmában dolgozók önbecsülése növekedjen.
Ugyanakkor nem kell mindent egy lapra feltenni, hiszen a sztrájkkövetelés sem akarja alapjaiban megváltoztatni a szociális ágazatban dolgozók munkafeltételeit, a javadalmazásukról nem beszélve.
Nem akarja többletszabadsághoz juttatni a szociális szakembereket a mentális leterheltség ellensúlyozásaképp.
Nem akar korkedvezményes nyugdíjat az ágazat dolgozóinak.
Nem akar hasonló, legalább 1 fizetett munkaszüneti napot évente, mint a bölcsődei dolgozóknak, a köztisztviselőknek, vagy az egészségügy napszámosainak.
Nem akar egységes - a KÖZ-ért dolgozók -  életpályáját az „ügyfelező”/emberekért tevékenykedő humán szakmákban (oktatás, eü., szociális ágazat, közművelődés és közigazgatás).
Nem akarja általánosságban az állami alkalmazottak, közfeladatokat ellátók egységes megbecsülését.


Pedig ezen célokért mindent egy lapra téve szoktak sztrájkolni.

kapcsolódó cikkek:
kérdések az ágazati sztrájkról
sztrájkjog gyakorlása
MKKSZ "Szociálisok" elnökségének támogatása

2016. április 17., vasárnap

3 "szociális" legény maradt a(z erkölcstelen) gáton...(Csizi, Kara, Tasó)

Majdnem egy hete szavazott a parlament újra - a korábban 1 szociálpolitikus és további 8 szociális munkás és szociálpedagógus által is megszavazott - életvitelszerű közterületen tartózkodás büntetéséről. Az országgyűlés 38 igen és 110 nem szavazat, valamint 25 tartózkodás mellett elutasította a Város Mindenkié (AVM) és Szél Bernadett (LMP) törvénymódosító javaslatát, amelynek az volt a célja, hogy a szabályértési törvényből kerüljön ki az életvitelszerű közterületi tartózkodás büntetése.
A mostani parlamentben, már nincs 9 szociális végzettségű honatya, hanem csak 5.
Közülük, korábban, mind az öten meg is szavazták ezt a büntetési tételt is tartalmazó szabálysértési törvényt.
Azonban kettő szociális végzettségű szakemberen határozott fejlődést vagy inkább árnyalt jobbító szándékot lehet felfedezni, hiszen tartózkodásuk felér, egy kiszavazással, főleg a kormánypárti sorokban ülő Bencsik János (szociális munkás Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskola) szavazata. A Jobbikos Vágó Sebestyén (szociálpedagógus Nyugat-Magyarországi Egyetem) tartózkodása ugyanakkor nem tűnik ennyire árnyaltan bátor tettnek, hiszen összes párttársa tartózkodott, szóval aligha a Szociális Munka Etikai Kódexének iránymutatásai alapján cselekedett, hiszen ha így tett volna, akkor IGEN-t nyom a törvénymódosító javaslatra.

Ugyanakkor három etikátlan fickó így is maradt, - akik lassan kiérdemlik, hogy saját házuk előtt saját családjuk szeme láttára legyenek szembesítve, azzal, hogy bár - végzettségüket tekintve felsőfokú szociális alapvégzettségük van, azonban ezen szakmájuk alapvető etikai elvárásainak nem tudnak vagy még inkább, tudatosan nem is akarnak megfelelni.

Csizi Péter (szociálpolitikus Pécsi Tudományegyetem)
Kara Ákos  (általános szociális munkás Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola)
Tasó László (általános szociális munkás és szociálpolitikus Kossuth Lajos Tudományegyetem)

Sajnos e fenti véleménnyel, radikális szociális munkásokként egyedül maradtunk, hiszen mint korábban ígértem, az Etikai Kollégiumhoz fordultam, de minek...








"A bűnük csak az, hogy nincs hol lakniuk"
Fekete-Nagy Miklós (hajléktalan aktivitsa, AVM)

Reméljük egy elkövetkező szavazásnál ez a gondolat is tudatosul Csizi, Kara és Tasó képviselők fejében, bár a legjobb az volna, ha kikerülve a parlamentből nem is szavazhatnának.

kapcsolódó cikk:
Szégyen lista