Szociális minőség menedzser nem, szupervizor igen!

Az ELTE TÁTK Szociális Munka tanszéke 2017 szeptemberétől 2 új szakirányú továbbképzést indít. 
A korszellem elvárásainak megfelelően a minőségmenedzsmentet vagy minőségirányítást végző szociális minőség menedzser és a szociális ágazat hazai történetében mélyebben gyökerező és többé-kevésbé jelenlevő a szociális munka szupervizora képzéseket. 

A címben szereplő határozott állásfoglalás számunkra értékválasztás, melyet az alábbiakban indokolunk:

A minőségmenedzsment/minőségirányítás, ahogyan a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BMGE) egy tanfolyamának leírása definiálja:
"olyan átfogó szakmai terület, mely a szolgáltatások minden területén, minden ágazatban nagy jelentőségű...
azonban az alapvető módszerei, technikái az ipari termeléshez kötődően alakultak ki."

A közszféra területén megjelenő minőségirányítási folyamatok során két rendszerről beszélhetünk:
A külső; a jogszabályi feltételek alapján való működést foglalja magában, a belső rendszer pedig az ügyfél igényei alapján történő fejlesztést és a hatékony működést.
De az érdemi minőségmenedzsment rendszer működtetésének alapfeltétele a szolgáltatásokban megjelenő "piaci" viszony.

Senkit ne tévesszen meg, hogy a minőség szinonimája a közszférában az elégedettség, mely jól hangozhat az ügyfelek jólétéért tevékenykedő szociális munkában is, de végeredményben ezen minőségirányítási rendszerek az egészségügyben pl: a Kórházi Ellátási Standardokat, míg a közigazgatás területén pedig a különböző önértékelési modellek pl Közös Értékelési Keretrendszerek burjánzását eredményezték.
Vagyis mostanság érkezik meg a szociális ellátások területére az 1960-70-es évek USA-ban és az Egyesült Királyságban meghonosodott a "professzionalizmus" jól hangzó kifejezése mögé bújtatott - a kezdetektől hangos tiltakozások ellenére - az alapvetően humánus profilú feltétlen segítségnyújtásra, képességfejlesztésre és a tudatosulást célzó "megerősítésre"/empowerment-re (vagy az általunk használt elnyomásellenességre) épülő módszerekkel operáló szociális munka területét felülíró és átszabó paradigma.

A minőségmenedzsment közszolgáltatásokban fontos vetülete, hogy hatékony működtetése feltételez egy erős vezetőt, aki önmaga - saját értékrendjével és elkötelezettségével - biztosítéka a minőségnek. Nem kell eléggé hangsúlyoznunk, hogy alapvetően a szakmai autonómiájukból kiinduló, a kreativitásukban bízó és a saját személyiségükkel való tevékenykedés mellett a csapatmunkában dolgozó szociális munkásokra milyen negatív, kontrolláló - végeredményben betanított rutinmunkává silányító - funkciókat rejt magában még a legjobb szándékkal megvalósított minőségmenedzsment vagy épp kiképzett szociális minőség menedzser is.
Bár az esetmenedzsereket sem annak szánták, de a strukturális helyzetükből következően (mind külső, mind belső) a mindennapi gyakorlatban találunk rá bőven példát, hogyan "települ rá", "írja elő", "mondja meg a tutit" a családsegítős kollégáknak. 

Mi sem rosszabb annál, amikor az intézményvezető beül a szupervízióra.
Tulajdonképpen a minőségirányítási rendszer szociális ágazatban való kiépítése és az ágazat szociális minőségi menedzserekkel való "elárasztása" egy állandósult, a főnök figyelő tekintetével operáló szupervíziót eredményez.

Mi mást is mondhatnánk:
Kell a francnak!


Ellenben, "nincs szociális munka szupervízió nélkül" szakmai hitvallás terjesztése eredményeként a közelmúlt óta szakszervezeti követelésekben is megjelenik a kötelező szupervízió igénye, mely egyben a munkaidő része is, és valóban szolgálhat minőségbiztosítási célokat (Hegyesi Gábor Professor emeritus véleménye, hogy a szupervízió a legjobb minőségbiztosítás) bár mi inkább hívnánk ezt - távol tartva magunkat a piaci szektorban honos valamint a korszellem divatos nyelv- és szóhasználatától - a szociális szakemberek lelki egészségmegőrzésének és szakmai kompetenciájuk fejlesztésének.
A szupervízió egy speciális változata és itthon teljesen ismeretlen, a gyakorlatban nem létező (fő)iskolai szupervízió, melynek egyik alapvető célja a szakmába bekerülés szűrése.

A kettős, külső és belső rendszer a szupervíziót is meghatározza, hiszen lehet intézményen belüli kolléga vagy épp szakmai vezető a szupervizor, de lehetséges külső személy felkérése is szupervizorként.
Mi ez utóbbit pártoljuk, még abban az esetben is, ha esetfókuszú a szupervízió, bár akkor inkább beszélhetünk egyfajta intenzív külsős "idegenvezető" (Katz Katalin kifejezése a találóbb "útvezető") általi felülvizsgálatról (ez a szupervízió szó jelentése) vagy teammunkáról.
Azonban, külső szupervizor esetén alapvető elvárásunk, az azonos szakmai végzettség és szakmai gyakorlat (meghatározva minimumot) megléte. 
Vagyis csak felsőfokú szociális végzettségű szupervizor végezhesse a szociális munkát végző szupervízióját.
Ehhez igazodik az ELTE TÁTK szakirányú továbbképzésének részvételi feltétele:szociális munka alapképzési szakon vagy szociálpedagógia alapképzési szakon szerzett oklevél és 5 éves szociális szolgáltatásban szerzett tapasztalat! (Köszönöm Darvas Ágnes szakigazgató helyreigazító hozzászólását!)

Ehhez képest, a szociális minőség menedzser továbbképzés itt is ad magának is, meg a szakmának is egy "gyomrost", hiszen bemeneteli feltételként alapképzési szakon a következő képzési területek valamelyikét jelöli meg: bölcsészeti, gazdasági, hitéleti, jogi, orvosi és társadalomtudományi.
Tehát adott esetben egy közgazdász is lehet szociális minőség menedzser, a teológusokról nem is beszélve.

Az egyszerre oktató, támogató és ellenőrző angolszász típusú szupervízió inkább felel meg a minőségirányítás szemléletének, míg az európai típusú külső, problémaorientált, segítő jellegű, "felülről látás", mely gyakran "párhuzamos folyamatok" révén a szupervizand terápiás kompetenciájának fejlődését is szolgálja - a hazai szakemberek felől érkező igényeket elégíthetné ki.

Az itthoni körülmények között szociális munkát folytató szakembereket érő leterheltség és anyagi megbecsültség hiánya és az ezekből fakadó fluktuáció valamint kiégés inkább indokolja a szupervizand orientált szupervíziót, mint a kliensközpontú megközelítést.

De bármilyen célú, elméletű, stílusú, fajtájú és funkciójú szupervizióról is légyen szó, elengedhetetlen a szakemberek számára díjmentesen, munkaidőben történő hozzáférés szektorsemleges biztosítása a szociális ágazat egészében!


Felhasznált irodalom:
Bedzsula - dr. Topár - dr. Tóth: Minőségmenedzsment (oktatási segédanyag) 2. hivatkozás
Kapcsolódó irodalom:
Bányai: A szociális munka szupervíziója történeti megközelítésben