Az alábbi dokumentumot a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke juttatta el hozzánk, ezt közöljük teljes terjedelmében:
Szakmai gyors-reagálás
a Budapest X. ker. Hős utca 15./A és 15./B. épületekben lakókkal
zajló szociális munka szakmai minőségével kapcsolatban
A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete néhány - terjedelmében és tartalmában egyaránt roppant figyelemre méltó – dokumentumot kapott kézhez, mely a Budapest X. kerület Hős utca 15/A és 15/B-ben zajló „telepfelszámolás” széles ívű és jól finanszírozott folyamatából az ott lakók esélyegyenlőségi kérdéseire fókuszál.
A felek jelenleg az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt EBH/HJF/283/13/2020. szám alatt zajló ügyben az EBH állásfoglalását várják.
A hozzánk eljutott néhány dokumentum alapján, a szűknél is szűkebb határidőben, teljes körű szakmai véleményt – értelemszerűen – nem áll módunkban készíteni, de reméljük, hogy néhány gyors-reagálású megjegyzésünkkel segíteni tudjuk az EBH munkáját.
Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy a Kontúr Közhasznú Egyesület és a Társaság a Szabadságjogokért Közhasznú Egyesület EBH/HJF/283/13/2020. számú ügyben keletkezett, 2020. augusztus 12.-én kelt nyilatkozatának utolsó soraival messzemenően egyetértünk, és az általunk áttekintett iratokból meggyőződhettünk arról, hogy:
„…
1.) a telepfelszámolásra előzetesen felmérés,
2.) koncepció,
3.) stratégia nem készült,
4.) az évek óta zajló folyamatok nem ágyazódnak komplex szociális programba,
5.) az önkormányzat nem ad megfelelő tájékozódást az ottlakóknak,
6.) nem ad megfelelő elhelyezést a lakásaikból kiszorított családoknak,
7.) nem nyújt hozzá - a törvény és saját magára megállapított követelmények szerinti - kiegészítő családgondozói, és egyéb szolgáltatásokat,
8.) és összességében elmulasztja a telepfelszámoláshoz szükséges intézkedések megtételét …” (Tördelés: GG)
Alábbiakban szeretnénk a telepen zajló szociális munkával kapcsolatos néhány megjegyzésünket megosztani Önökkel.
Bevonódás/részvétel
Az állampolgárok intenzív bevonása az őket érintő döntések meghozatalába a közösségi szociális munka egyik legfontosabb alapkérdése. A segítő munka leglényege ez esetben is az, hogy az adott ügyben is sikerül-e elérni azt a helyzetet, melyben minden érintett egyaránt részt tud venni az őt érintő döntésekben. Az állampolgári részvétel szakmai segítését annál jobb szakmai minőségűnek tartjuk, minél intenzívebbé sikerül alakítani a hatóságok/hivatalok és az állampolgárok, illetve az állampolgárok által felkért, valamint a maguk közül megválasztott képviselők közötti együttműködést.
Az áttekintett dokumentumok tanulmányozása során az a szakmai meggyőződés érlelődött meg bennünk, hogy egy olyan jogi helyzetben (s a Hős utcai épületegyüttes pont ilyen), ahol az önkormányzat az adott társasház többségi tulajdonosa, ott lényegében a többségi tulajdonos jóindulatára van bízva, hogy milyen mértékben veszi figyelembe a vele ellentétes érdekű felek szempontjait. Márpedig ellentétes érdekek artikulálódása a telepfelszámolások szükségszerű velejárója.
Egy ilyen jogi alaphelyzet akkor szokta a leginkább negatívan érinteni az állampolgárokat, amikor a döntéshozó önkormányzat – önbeteljesítő próféciaként – egyre inkább meg van győződve az általa alkalmazott eljárások tökéletességéről, és épp e hamis önkép miatt, egyre kevésbé lesz képes a sajátjától eltérő szempontokat is figyelembe venni. Az EBH döntésére váró ügy – véleményünk szerint – ennek iskolapéldája.
Mire alapozzuk e meglehetősen sarkos véleményünket?
A vizsgált dokumentumokban egyetlen helyen se találtunk utalást arra, hogy akárcsak felmerült volna a Hős utcában lakók bevonása a róluk szóló döntések előkészítésébe, meghozatalába vagy gyakorlatba ültetésére. Ez nekünk különösen azért fájdalmas, mert a Hős utca már nem sokkal a rendszerváltást követően, a főváros egyik probléma-gócaként, a három u.n. „szociális városrehabilitáció” kísérleti helyszíneként lett megjelölve, és kapott extra emberi és anyagi erőforrásokat.
Információ-visszatartás
Ezzel szemben – ha csak a jelenleg zajló projekt-szakasz 2,1 milliárd forintos költségvetésének optimális felhasználására fókuszálunk, akkor is szembetűnő az az érdekellentét, ami a 67 (?) magántulajdonos ár-maximalizáló és az önkormányzat ár-minimalizáló törekvései között feszül. Harmadik féltől kapott információkból tudjuk, hogy az önkormányzat kétféle értékbecsléssel rendelkezik:
a.) az egyik a lakásokat kb. 5 millió forintra árazta be,
b.) míg a másik kb. 11 millió forintos lakásonkénti árat állapított meg.
A második árszint tehát az elsőnek több mint a duplája! Mi mással lehetne magyarázni azt a tényt, hogy az önkormányzat a saját és nem a lakók érdekeit tartja szem előtt, ha erről az alapvetően fontos tényről a lakókat nem tájékoztatták kellőképpen?
Rugalmatlan költségvetés-kezelés
De egy ilyen horderejű „új” információnak – értelemszerűen – meg kellene változtatnia a Kormány által támogatott projekt költségvetés-szerkezetét. A vita jelenlegi állásából arra következtetünk, hogy ilyen irányú pályázati költségvetés-módosítást nem kezdeményezett a Kőbányai Önkormányzat.
Pedig a teljes keretösszeg (2,1 Mrd Ft) fele is elegendő lenne erre:
67 lakás x 5.000.000 Ft = 335.000.000 Ft = az (a.) változat szerint
67 lakás x 11.000.000 Ft = 737.000.000 Ft = a (b.) változat szerint
A projekt teljes költségvetése: 2.100.000.000 Ft
Különbözet: 1.363.000.000 Ft = melyből még számos
program-elem
megvalósítható lenne.
Részvétel
Azt még csak megemlíteni is szégyelljük, hogy a közösségi szociális munkát intenzíven alkalmazó országokban a hasonló projektek lakossági bevonása ott kezdődik, hogy már a projekt alap-költségvetését is a lakosság intenzív bevonásával készítik el. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy ennek még csak a halvány lehetősége se merült fel Kőbányán.
Probléma-exportálás
S ha már az áraknál tartunk, két dolgot le kell szögeznünk.
Egyrészt nem tekinthető lakosságbarát megoldásnak az, ha az Önkormányzat úgy fogja fel a saját feladatát, hogy a lehető legkisebb összegből, lehetőleg kerületen kívülre „exportálja” a Hős utcaiakat. De még ha így tenné, akkor sem Kazincbarcika, hanem a Pest környéki agglomeráció lehetne az ajánlat tárgya. (Tudunk olyan önkormányzati „megjegyzésről”, amely kb. így hangozhatott el: „5 millióért remek lakásokat lehet venni Kazincbarcikán!” Kíváncsiak lettünk az előadói állítás realitására, s valóban találtunk 1 db /!/ lakást az interneten, ezért az árért!)
Feltehetően nem mondunk Önöknek újdonságot azzal, hogy Budapesten 5 millióból legfeljebb hajléktalanként lehet élni (egy rövid ideig), de élhető lakást ezért az összegért nem lehet kapni. Csoda-e, ha a Hős utcai lakástulajdonosok egyrészt nevetségesen alulértékeltnek tartják ezt az árat, másrészt azzal is tökéletesen tisztában vannak, hogy ennyi pénzből lehetetlen a lakhatásukat megoldani, bárhol másutt a Fővárosban vagy az agglomerációban.
Szocializációs deficit
Van azonban a lakók kihelyezésével kapcsolatban egy igen súlyos szakmai feladat, melyet még csak megemlíteni se láttunk a megtekintett anyagokban. Jól ismert tény, hogy ha egy szegény ember/család, hirtelen nagyobb összeghez jut, akkor annak felhasználása túl sokszor inadekvát. De attól a „szegényembertől”, aki mindennapos kenyér-gondokkal küzd, hogyan is lenne elvárható a „hirtelen meggazdagodás” pillanatában a hosszú távú tervezés, egy teljesen új élet-stratégia megfogalmazása és megvalósítása. Ehhez kell a szociális munkás élethelyzet-váltási segítsége. Ám ezt a munkát már jóval az új élethelyzet bekövetkezte előtt meg kell kezdeni. Ilyen irányú lépésekről szóló beszámolót sem a Bárka, sem az Emberbarát Alapítvány anyagaiban nem találtunk.
Inadekvát gyerekprogram
A magasabb lakásvételi ár megajánlása (netán kifizetése) a projekt racionális költség-felhasználásának része lehetne. Ehhez képest „tengeralattjárózás” típusú „show-elemek” zajlanak a gyerekek számára. Ez a gyerekprogram számunkra a tényleges szakmai munka hiányosságairól a figyelmet elterelő programelemként jelent meg, melynek során a Hős utcai gyerekeket – igen jelentős összegből –, a Dunába lemerülve meghajókáztatták. Kíváncsiak lennénk annak indoklására, hogy a „tengeralattjárózás” hogyan függ össze a telepfelszámolási programmal! Ha már gyerekekre irányuló programokról van szó, akkor mennyi, de mennyi olyan játékos programot lehetett volna a hajókázás árából lebonyolítani, amely valóban a lakóhely-váltás, a társadalmi integráció, az öntudat-építés, stb. témakörében jelentős eredményeket hozhatott volna!
A telepfelszámolás nem azonos a rutin családsegítéssel
A számunkra legdöbbenetesebb önkormányzati állítás így hangzott.
„A területen gondozott családjainkkal első sorban jelzések útján kerülünk kapcsolatba.”
Aki ugyanis ezt a mondatot a Hős utcai telepfelszámolással kapcsolatban leírja, annak elég nagy valószínűséggel fogalma sincs arról, hogy mit jelent egy épület felszámolása. S ha ez az állítás a munka kezdetén hangzik el, akkor jóindulatúan azt mondhatnánk, hogy: „Rendben, honnan is tudnák a kollégák, hisz még nincs ilyen irányú tapasztalatuk, de majd meg fogják tanulni!”
De ha ez a mondat a projekt majdnem teljes lezajlásakor hangzik el, akkor ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy sajnos semmit se tanultak a kollégák a projekt során.
Továbbmenve: ez a mondat nem csak a projektben érintett Bárka-beli kollégákra vet rossz fényt, hanem a feladat elvégzésére kiválasztott Emberbarát Alapítványra is, akik – e mondat állítása szerint – cseppnyi hatással se voltak önkormányzati kollégáikra.
Aktív szociális munka – közösségként értelmezés
Telepfelszámolás esetén ugyanis szóba se jöhet a szokásos, rutinszerű megoldás, nevezetesen az, hogy a kollégák csak és kizárólag (!) a szolgáltatást önként felkeresőkkel foglalkozzanak. Nem! Az ilyen irányú szakmai tevékenység leglényege, hogy annak során mindenkit (!) fel kell keresni (nem csak egyetlen árajánlattal, minden további információ nélkül), és akkor van esélye a sikeres és eredményes szakmai tevékenységnek, ha a lehető legaktívabb szociális munkát valósítják meg a kollégák. Ilyen intenzív lakossági együttműködésről sem számolt be sem a Bárka, sem az Emberbarát Alapítvány.
Az aktív szociális munkára utaló egyik fordulópont az, amikor az egyik ügyfélnél eredményes megoldás hirtelen, futótűzként elterjed a teljes populációban. Az ilyen helyzetek kialakulása kívánja leginkább a közösségi megoldásokat. Ám ezeket is tanácsos a közösségi probléma-kezelés minél korábbi fázisában elkezdeni. Ehhez azonban a telepen lakókat nem csupán egyéni ügyfelekként, hanem közösségként is kell látnunk és értelmeznünk, ami erre specializált kollégák bevonásával lehet(ne) a legsikeresebb. Itt jutunk el arra a pontra, hogy meg kellene találni azokat a fontos érdek-pontokat, melyekből nézve a Hős utcai telep felszámolása valóban kerületi feladatnak látható és láttatható. Ez már valóban komplex, nagyívű közösségi szociális munkási feladat! (Itt csak néhány példát említek ezek közül:
· a Hős utcaiak átköltözése ellen aláírásokat gyűjtőkkel zajló, aktív szociális munka;
· az átköltözőket fogadó környezet befogadásra-érzékenyítése (álláspontunk szerint teljességgel elfogadhatatlan az az önkormányzati érvelés, hogy azért nincs szükség ilyen irányú érzékenyítésre, mert még „visszájára fordulhat”);
· a különböző jogi helyzetű lakókból érdekcsoportok szervezése az azonos érdekek mentén, hisz az egymáshoz hasonló problémájú kliensek együtt mozgatásával az önkormányzati munka is jelentősen könnyebbé tehető;
· a Hős-utcaiság mint stigma közösségi kezelése, stb.
Nyílt kommunikáció versus titkolódzás
Régen meghaladott szakmai álláspont, hogy a társadalmilag nehezen tolerált élethelyzeteket úgy lehet „megjavítani”/kezelni, hogy közben pl. az örökbe fogadott gyerek elől eltitkolják ezt a tényt, vagy a Hős utcából elköltözöttek új szomszédai elől eltitkolják az új beköltözők előző lakhelyét, „mert ez akár visszájára is fordulhat”. Nos, a valóság ennek pont az ellenkezője szokott lenni: pszichésen nehezen feldolgozható helyzeteket teremtünk a titkolódzással. Viszont a titkolódzás a szociális segítés szempontjából laikusok meggyőzésére gyakran használt és hatásos érv akkor, ha a segítő valójában nem is akar az átköltözők új lakókörnyezetével érdemi munkát végezni.
Kinek jó, ha rosszabb?
A Hős utcai épületek hosszú évek óta tartó lassú felszámolása zajlik, ezt nemcsak minden érintett szakember tudja, de tudják a kerület lakói is. A kormánytól nem az épületek rehabilitációjára, hanem a felszámolásukra és - a 1074/2020. (III. 5.) Korm. határozatnak megfelelően - a Terrorelhárítási Központ műveleti komplexumának megvalósítására kapott az önkormányzat 2,1 Mrd Ft-ot, és felhívást a terület átadására.
Ebből a nézőpontból az önkormányzat lépéseit kizárólag a házak „lerohasztásaként” lehet értékelni. Úgy érezzük nem állunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy az önkormányzat kifejezetten arra törekszik, hogy e két épületben egyre rosszabbak legyenek a lakhatási feltételek, és az ott lakók minél hamarabb elmeneküljenek a Hős utcából, valamint ebben a helyzetben olyan érzelmi állapotba kerüljenek, melyben inkább elfogadják az alacsonyabb lakásárakat. mintsem tovább kelljen élniük egy élhetetlen lakókörnyezetben.
Látszattevékenység
Az Emberbarát Alapítvány heti 3 alkalommal van jelen a Hős utcában. Ez a szociális szolgáltatás azonban semmiképp nem tekinthető az ott lakókat átfogóan segítő, koordináló jellegű szociális munkának. Ráadásul ezek az önkéntes-vezette csoportok is csak 2019-ben indultak el, majd a Covid-helyzet miatt (átmenetileg) megszűntek. Az alapítvány titkára részletes interjút adott a Tv10-nek, melyben azonban meg se említett más, a Hős utcában zajló, érdemleges szakmai tevékenységet, mint az olyan gyerekprogramokat (heti 3-4 foglalkozással), melyek lehetnek bármilyen magas szakmai színvonalúak, de semmilyen összefüggésben nincsenek a telepfelszámolással. S ha az alapítványi önkéntesek tevékenysége a két ház 300 lakásában élőknek csupán a 10%-át érinti, akkor az ott lakók alap-problémája szempontjából sajnos csak látszattevékenységnek minősíthető.
Összegezve
Fentiek alapján számunkra nem kétséges, hogy a Hős utcában diszkriminatív „telep-felszámolási folyamat” zajlik.
Budapest, 2020.10.31.
Gosztonyi Géza
elnök
Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése