Kísértet járja be a hagyományos szociális munkát

a tehetetlenség kísértete.

A szociális munka opciója a szegények mellett megmutatja a szolidaritás politikai dimenzióját. Mivel a szociális munka a valóságosan és nem csak fiktíven létező szegények mellett áll ki, mivel a ténylegesen kizsákmányoltakért és elnyomottakért száll síkra, ezért politikai térben mozog, és ott válik igazán szociális munkává. - O. Romero alapján (eredeti a cikk végén)


Mind közösségi oldalakon, mind pedig szakmai diskurzusokban, baráti beszélgetésekben, cikkekben hagyományos - és kritikai szociális munkások egymásnak és a nyilvánosság felé is őszintén kinyilvánítják tehetetlenségüket, az október 15-én hatályba lépő közterületen életvitelszerűen tartózkodó fedél nélküliek elzárását vagy - a jogalkotó eredeti szándéka szerint - közérdekű munkára kötelezését célzó szabályozás kapcsán. Most már az utcán visszatérően és rendszeresen történő alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás 'elkövetővé' "avanzsálja" a hajlék nélkülit. Méghozzá az "életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértését" elkövetővé. XXII. cikk (3) "Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás"- ahogyan az Alaptörvény fogalmaz.
Ha a rendpárti/konzervatív - vagy itthon érthetőbb "jobboldali" szociálpolitikának nevezett irányzat értékválasztását vesszük, akkor aligha kételkedhetünk abban, hogy ilyen munkaerő éhséges időszakban, akit lehet, a dologtalan szegényeken túl a dologtalan nyomorgókat is be akarja fogni közérdekű munkára ha máshogy nem, akkor kényszerrel. Természetesen, akinek fizikai vagy pszichés állapota nem engedi annak marad az elzárás.
Kiskaput maximum a kórházi fekvőbeteg-szakellátás illetve vmilyen fogyatékosság igazolása (pl: pszichoszociális fogyatékosság) jelentene.
Most már szabályozási szinten egyszóval rendszerszinten is bekövetkezett, amiért én még 2009-ben otthagytam az utcai szociális munkát. Akkor "csak" helyi gyakorlat, - hagyomány volt itt-ott basztatni a fedél nélkülit, éjszaka járőrökkel vegzálni, üres épületekből határozat nélkül kijjebb rúgdalni stb. Ha pedig konkrét esetekben a szociális munkás a közvéleményhez fordult, vagy az érintett fedél nélkülinek ártott még inkább vagy magának, hiszen a helyi képviselő-testület élén polgár- és alpolgármesterrel netán kiegészülve jegyzővel az adott esetben mindjárt meg is lehetett zsarolni az önkormányzati feladatot ellátó civilt, hogy ha kellemetlenkedik akkor a szerződés lejártával aligha vele fognak hosszabbítani. Ezért is ritka az ellátásban normatívát kapó szervezetek nyílt konfrontációja. Ahogyan nincs is radikális szociális munkás a gyakorlatban és kritikai is egyre kevesebb. 
Sőt, most már a látszatsemlegesség is oda, hiszen az új eljárásrend gondoskodott arról, hogy bár ne az utcai szociális munkás közvetlenül jelentse a rendőrségre az éjjeli menedékre nem kívánkozó utcán élőt, hanem közbeiktatva az ugyancsak szociális munkások által működtetett diszpécserszolgálatot utasítja erre. 

178/2018 kormány rendelet
2.§
(3) Ha az elkövető (utcán élő - Pum.), az intézkedő rendőrnek tett, hajléktalan ellátások igénybevételére vonatkozó együttműködési nyilatkozatát nem tartja fenn, és a munkatárs (utcai szociális munkás - Pum.) (2) bekezdés szerinti segítségét nem fogadja el, erről a diszpécserközpont - a munkatárs tájékoztatása alapján - a rendőrséget értesíti.

Mindenkire rábízom hogyan értelmezi ennek a rendeletnek az itt idézett részét és hívja vagy sem a diszpécserközpontot.
Ahogyan a diszpécserközpont saját döntése: értesíti vagy sem a rendőrséget, bár a rendőrség bármikor visszatelefonálhat, hogy végül mi történt az elkövetővel.
Az eddig leginkább rendszeren kívüli (mármint a jobboldali szociálpolitikai rendszeren) utcai szociális munkások, ellátottjaik - törvényhozók általi - elkövetőkké nyilvánításával egyszerre a jobboldali szociálpolitika közvetlen és legerősebb végrehajtóivá, sőt az elnyomó struktúrák működtetőivé váltak.

51. A szociális munkás kötelessége, hogy felhívja a munkáltatók, döntéshozók, politikusok és a közvélemény figyelmét azokra a helyzetekre, ahol az erőforrások nem elegendőek, vagy ha a források elosztásának gyakorlata politikai célokat szolgáló, a gyakorlat elnyomó, igazságtalan, káros vagy illegális.
                                    Szociális Munka Etikai Kódexe

Ahogyan minap fogalmazott egy szociálpolitikus: "súlyos etikai terheket ró az új szabályozásnak való megfelelés kötelme" - (a kollégákra - Pum.). Persze, mint fentebb írtam vannak az ellátórendszerben olyan szakemberek, akik tapasztalatuknál és kreativitásuknál fogva kísérletet fognak tenni, hogy emberségesek maradjanak az embertelenségben való gázolás közepette. De már a hátuk mögött minden lépésüket figyelemmel kísérik és hibára várva dörzsölik tenyerüket azok az ellátók, akiknek értékrendjét cseppet sem zavarja az ilyen jellegű intézkedő/együttműködő/bejelentő szociális munka.
Ezzel el is érkeztünk ahhoz a vízválasztóhoz, amely szükségszerűen fogja az utcai szociális munkásokat is válaszútra kényszeríteni.
Kár a győzködés és magyarázkodás, hisz ismerjük a konzervatív szociálpolitika értékválasztását, melyben fontosabb az alaptörvény által említett 4 érték az ember - még ha fedél nélküli is - értékénél.
Így aligha marad más választás, mint a szembenállás, ahogyan 7 évvel ezelőtt egy helyi rendelettel szemben úgy most az alaptörvénnyel szemben. Akkor kollégáinkkal törvény és hatósági rendelkezés ellen "izgattunk" most az alaptörvény XXII. cikke ellen kell uszítanunk, mert előrébb helyez olyan értékeket az embernél, melyek éppen az embernek köszönhetik bárminemű értéküket.
A hazai helyzet profanitását jelzi: egy nappal azután lép hatályba a közterületen életvitelszerűen tartózkodók szabálysértési elzárását is lehetővé tevő szabályozás, amikor a Vatikán szentté avatta azt a felszabadítási teológus Oscar Romero érseket, aki épp azért halt mártírhalált, mert az oligarchákkal szemben az elnyomottakkal és nyomorgókkal vállalt szolidaritást:

"Az egyház opciója a szegények mellett megmutatja a hit politikai dimenzióját. Mivel az egyház a valóságosan és nem csak fiktíven létező szegények mellett áll ki, mivel a ténylegesen kizsákmányoltakért és elnyomottakért száll síkra, ezért politikai térben mozog, és ott válik igazán egyházzá."

Az utcai szociális munka továbbra is politikai térben mozog, azonban a fősodra már nem tud legálisan a szegények mellett kiállni, sőt bizonyos irányzatai, a szegények ellenére tevékenykednek és ott vállnak a konzervatív szociálpolitikával igazán eggyé.