"A hajléktalanellátás megújulási lehetőségei" címmel országos szakmai konferencia volt Balatonföldváron.
Itt a hagyományos szociális munka apologétái és szószólói újra bevetettek mindent, hogy a szakmát és művelőit megpróbálják reformpolitikákra (a hajléktalanság kezelése, de nem megszüntetése) és megalkuvásokra (hatalommal és hatóságokkal való együttműködés ösztönzése) rávenni. Nekik a következőket idézzük szakmájuk Etikai Kódexéből:
Szociális Munka Etikai Kódexe
Alapelvek
10. A szociális munkás felelőssége, az Etikai Kódexet aláíró és csatlakozó szakmai szervezetek joga és kötelessége, hogy felhívják a döntéshozók, valamint a közvélemény figyelmét mindarra, amiben a nélkülözés és a szenvedés kialakulásáért a döntéshozók, a társadalom vagy egyes intézmények felelősek, illetve amivel akadályozzák ezek enyhítését.
46. A szociális munkás munkavégzése során tudatosítja környezetében a társadalmi felelősség-vállalás és -részvétel, valamint a szolidaritás fontosságát.
Szociális munka célja: elősegíteni a társadalmi változásokat, a
problémamegoldásokat az emberi jólét, a szabadság és a társadalmi igazságosság növelésében.
2011. szeptember 18., vasárnap
2011. szeptember 13., kedd
Miért szívatás a hivatás, avagy miért hivatás a szívatás?
2011. 09. 09-én kint voltam, a XX. kerületi CSSK-sok demonstrációján és annyi minden kavarog a fejemben, hogy egy kis írással rendet kell, hogy tegyek, mert hát nagy hatással volt rám a röpke egy óra történése.
A demo reggel 8 órakor kezdődött Pesterzsébeten, így csak tényleg az igazán motiváltak és az ott dolgozók voltak jelen, mert hát a hajnali kelés, plusz a kiutazás egyeseknek némi problémát okozhatott.
Kezdetben kb. 30 fő körüli tömeg várakozhatott a Városháza előtti parkban, majd mire elkezdődött az esemény, azt kellett látnom, hogy jóval többen vannak; 80 főre tippelnék. A többség fehér felsőt viselt, ami itt az egység, az összetartást és talán a lázadást is szimbolizálta, mégis kicsit olyan érzésem volt, mintha ápolónők között lennék, vagy legalább is valamilyen egészségügyi dolgozók tömegébe csöppentem volna.
A virágöntöző búgása miatt pár perc késéssel, de elkezdődött a demonstráció, közvetlenül a Városháza bejárata előtt, ám mégis Kossuth Lajos szobra mögött.
Egy férfi, akiről később kiderült, hogy a mentálhigiénés csoport vezetője (Matolcsi Zoltán), kezdte az egészet egy beszéddel. Na, az a beszéd olyan jó fajta volt. Nem felolvasott, előre megírt, nem remegett a hangja, viszont meggyőző volt, lelkesítő, értelmes, bátor, okos, ügyes, összefüggő, figyelemfelkeltő/lekötő és hangos is. Ráadásul egy kisebb „emelvényre” is állt, (ami a szobor tartozéka), ezzel még jobban kitűnt a tömegből. Nem siránkozott, nem szitkozódott, hanem tényeket közölt, a valóságot. Elmondta, hogy mi vezetett el idáig, hogy meg kell szólalniuk. Azt még eltűrték, hogy elvették tőlük a ruhapénzt, az étkezési jegyeket, de mikor bejelentette az önkormányzat, ráadásul a hónap végén (amikorra, a szociális munkás fizetésből nem sok tartalék marad, ha egyáltalán beszélhetünk tartalékról), hogy szeptember elsejétől megvonják az utazási hozzájárulást (BKV bérlet) a szociális szférában dolgozóktól. Igen ám, de ezzel az a probléma, hogy sokuknak az utazás hozzá tartozik a munkájához, és a bérlet megvonásával egyszerűen ellehetetlenítik a munkavégzést, nem beszélve arról, hogy ezzel megélhetési gondokat okoznak a szociális munkásoknak, ami nyilván kihat a munkavégzés minőségére is, mindez pedig a kliensekre. És akkor még meg sem említettem azt, hogy most akkor mi van a munka becsületével….
Tényleg ennyit érünk? Hát NEM! És ebből lett elege a pesterzsébeti szociális szakembereknek, ahogy az „ELÉG” feliratú transzparensen is olvashattuk.
Majd ezután következett a polgármester Szabados Ákos (MSZP), aki már nem állt fel a „pódiumra”. Ő inkább sajnáltatta magát és az egész önkormányzatot, hogy mennyire nincs pénz semmire. Se az oktatásra, se a segélyekre, de azért egy uszodát elkezdtek építeni, igaz, pénzhiány miatt lehet, le kell állítani. Többször hangsúlyozta, hogy ő és a tüntetők, nem az út két oldalán állnak, hanem egy oldalon vannak, hiszen a céljuk, ugyanaz és ő persze megért mindenkit és tudja, hogy a szociális munkások éhbérért dolgoznak, és ő maga említette, hogy igaz ő azért nem ennyit keres. Oké köszi, ez aztán a vigasztalás…. Olyan érzésem volt, mintha azt akarná elérni, hogy a tüntetők érezzenek vele együtt, hogy milyen nehéz helyzetben van ő maga is, hiszen neki is csak egy szavazata van a testületi üléseken és többet nem tud tenni. De azért a mentségére szolgáljon, hogy egyáltalán megjelent és ki mert állni, azért lehet sokan elmenekültek volna a helyzet elől, ilyen olyan ügyekre hivatkozva.
Ezután a tömegé volt a szerep, ami talán olyan volt, mint egy részvételi demokrácia, hogy mindenki, aki szeretett volna, szót kapott. És a résztvevők éltek is a lehetőséggel, jöttek a kérdések és a hozzászólások megállás nélkül. A polgármester pedig válaszolt. Bízom benne, hogy ez kezdete egy olyan párbeszédnek, ahol a vezetők ténylegesen meghallgatják a beosztottakat. Amit a tüntetők is hangsúlyoztak, hogy ők segíteni szeretnének, és együtt találjanak megoldásokat. A vezetőség pedig igen is használja ki, azt az erőt, ami az alkalmazottaiban szunnyad. Mert ahogy láthattuk, együtt sokkal többre képesek.
Igaz, hogy a tüntetés 8-tól 9 óráig tartott, de még az utolsók között szót kapott Herpainé Márkus Ágnes szociálpolitikus, aki szintén felállt a „pódiumra” és meghatódva, elismerését és tiszteletét fejezte ki a bátor tüntetők előtt. Majd a polgármesterhez szegezett egy rövid kérdést, hogy magán emberként mit tesz, ha már polgármesterként, nem teheti azt, amit szeretne. A kérdés egyszerű volt, hogy támogatta-e, a családsegítő gyűjtőakcióját? Kitérő válasza, miszerint mást támogatott, de konkrétan ezt az akciót, nem.
Egy élmény volt látni, hogy végre történt valami és talán még az állásukkal is játszó szociális szakemberek ki mertek állni és hangot adtak igen komoly problémáknak, ami nem csak őket, de az egész szociális szférát is érinti. Igenis bátrak voltak és összetartóak. Kulturált keretek között, ám mégis figyelemfelkeltően fejezték ki, hogy amit a hivatásukat végző szociális szakemberekkel tesznek, az már tűrhetetlen. Jó volna, hogyha ebből a megmozdulásból mások is bátorságot merítenének, és még több hasonló akció lenne, mert bőven van miért kiállnunk, szociális szakembereknek.
Jobban belegondolva, nagyon szomorú és elkeserítő, hogy azért kell az utcára menni diplomás szakembereknek, hogy ruhapénzért, étkezési utalványért és BKV bérletért harcoljanak. De sajnos itt tartunk ma, 2011 szeptemberében…
Szollár Judit (Új Szemlélet Csoport)
2011. szeptember 7., szerda
"Kerekasztal" a józsefvárosi népszavazásról
A VIII. kerületi MSZP irodában megrendezett esemény résztvevői:
Bene Géza 'A Város Mindenkié' civil szervezet tagja
Iványi Gábor Oltalom Karitatív Egyesület elnöke
Kocsis Máté (FIDESZ) polgármester
Molnár György (MSZP) kerületi képviselő
moderátor: Komássy Ákos (MSZP) kerületi képviselő
A kerekasztal (mely végül nem kerek volt) témája a szeptember 25-én megrendezésre kerülő népszavazás, mely során 3 kérdésben (mely közül kettő esetleges támogató helybenhagyása a lakosság részéről; alkotmányos aggályokat vetne fel, az ombudsman szerint) kérik ki a kerületi lakosok véleményét.
A három kérdés:
"1. Támogatja-e, hogy hatályban maradjon a józsefvárosi képviselő-testület kukázást tiltó rendelete?
2. Támogatja-e, hogy a képviselő-testület rendeletben tiltsa meg a közterületen történő életvitelszerű lakhatást?
3. Támogatja-e, hogy Józsefváros polgármestere még az idén tárgyalásokat folytasson a Fővárosi Önkormányzat vezetésével a hajléktalanellátás színvonalának emelése és a kerület – hajléktalanokkal kapcsolatos – tehermentesítése érdekében?"
Kocsis Máté polgármester a bevezetőjében elmondta, hogy már maga a közös beszélgetés is eredmény, amivel persze nem lehet megelégedni. Azonban az ő meggyőződése szerint, itt olyan kérdésekről van szó, melyekben 75-25%-os véleménykülönbségek vannak. Ezután egy önkormányzati ülés jegyzőkönyvéből szociális szakemberektől (pl: Aknai és Kártyás - Menhely, Varga - Vöröskereszt, Farkas - Oltalom,) idézett, mely idézetek Kocsis elmondása szerint azt támasztják alá, hogy az ellátók elismerik, hogy az ellátás köztéri problémát jelent.
Bene Géza megvédte az idézett szakembereket, hogy mondandójuk a szövegkörnyezetből önkényesen kiragadott és így a teljes állításuknak nem biztos, hogy megfelel.
Iványi Gábor a szegénység magyarázatával kezdte, melyhez egészen Mózesig nyúlt vissza és elmondta, hogy a Biblia (is) adottnak tekinti a szegénységet. Melyet ennek rendje és módja szerint a bibliai kor is törvényekkel próbált szabályozni, de soha nem adminisztratív (rendészeti) jellegűekkel.
“Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” - idézte Iványi a Bibliát. Majd arról beszélt, hogy a kerület erkölcsi döntés előtt áll és mivel nincs elegendő férőhely így - a hajléktalanok többsége kényszerből van kint az utcán nem pedig önszántából, - ezért nem lehet őket büntetni.
Molnár György ezzel egybehangzóan azt mondta: "olyan szabályt hozni, amit nem lehet betartani az roncsolja a jogállamot". Továbbá amellett érvelt, hogy a népszavazás nem egy jó megoldás és felvetette egy voucher rendszer kialakításának ötletét, miszerint költségmegosztás gyanánt a hajléktalan embereket kibocsátó önkormányzatokra, visszaterhelnék az érintett hajléktalan emberekre kifizetett költségek egy részét.
Bene Géza arról beszélt, hogy az elnyomni-szabályozni kívánt deviáns viselkedéseket (közterületi alkoholfogyasztás és - vizelés, erőszakos koldulás, szemetelés, hangoskodás) már egyéb jogszabályok így is büntetik, így felesleges ezek további jogszabályi tiltása. Hozzászólásában hangsúlyozta, hogy hiányzik egy átfogó lakáspolitikai koncepció.
Kocsis Máté 2. hozzászólásában feltette a ("no comment") kérdést: "a józsefvárosiakat ki védi meg a hajléktalanoktól?", elmondta, hogy nincs működő hajléktalanellátás és a normatíva sem megfelelően van elosztva véleménye szerint. Láthatóan tanácsadókkal beszélhetett, hiszen elejtett egy ilyet: "az 1 éven belüli visszailleszkedésre kell törekedni, mert hozzászoknak a hajléktalan léthez". És eloszlatta a nyomban feléje felmerülő kételyeket: "nem nekem, hanem a kerületnek van elege".
Iványi erre mondhatni törvényszerűen (vagy ahogy általában a karitatív-jótékonykodó szervezetek ideológiája is kívánja) besétált a csapdába és azt mondta: "nem a hajléktalanellátóknak kell megoldani a problémát hiszen ők fürdetik, altatják, megetetik a rászorulókat, a szükségben segítenek, az életben tartásban játszanak szerepet" és még a mentősökkel is párhuzamot vont. Itt a szakmapolitikailag érzékenyebb résztvevők fültanúi lehettek mi is az az éles törésvonal, mely a mai napig megosztja-elválasztja pl. a hajléktalan ellátás egyes mammutjait és szereplőit (vagy éppen a hagyományos szociális munkást egy rendszerszemléletű, társadalomkritikus radikálistól). Ugyanakkor ő volt az első és utolsó, aki ha csak félmondat erejéig és azt se lezárva de célzást tett a népszavazás kapcsán gazdagok és szegények közötti ellentétre.
Kocsis "miért Józsefváros a probléma dandárjának kezelője?" kérdést bedobva már, már átvette a moderátori szerepet Komássytól, de válasz nem igen érkezett ill. az idő szűkösségére hivatkozva többen kitértek ez alól. És csak röviden céloztak, várostörténeti és közlekedéshálózati szempontokra, melyet hallhatólag vagy nem hallott Kocsis vagy nem akart tudomásul venni, hiszen a későbbiekben újra és újra visszatért erre az ominózus kérdésre. Molnár ez időtájt sütötte el szellemes hasonlatát, melyben maga is elismerve, hogy sarkos a példa, de a józsefvárosi kukanépszavazást a halálbüntetés visszaállításáról szóló népszavazáshoz hasonlította, amit sajnos nagyon sokan támogatnának annak ellenére, hogy nem éppen európer szankció. Így ez nem megfelelő érv Kocsis javára. Szerinte az igazi kérdés, hogy lehet kimenetet teremteni (mármint a hajléktalanságból) és hogyan lehet költségeket megosztani.
Bene hangsúlyozta, hogy ők a kirekesztő politika ellen vannak és elmesélte, hogy korábban ő is a Fűtött utcán lakott (Oltalom KE által fenntartott menedékhely) de nem érezte itt jól magát és kiköltözött a Margitszigetre, ahonnét elűzték a "köztéri életvitelszerű tartózkodás tiltása" eredményeképp és ma már egy foglalt házban (évek óta üresen álló) lakik párjával, ahol próbál a tulajdonossal egyezségre jutni lakhatásának feltételeit illetően.
Molnár is elkezdte magát ismételni: "erről a kérdésről ilyen módon nem lehet népszavazást tartani" hozzátette ráadásul 2 kérdés várható kimenetele alkotmánysértő lenne, ami ront a közállapotokon.
És félig Kocsisra (az egy éven belüli visszaintegráló javaslatára és a kerületi lakosokra "mutogató" érvelésére) reagálva: "ha büntetjük, garantáljuk, hogy hajléktalan marad...emberekről van szó, akik nem laknak".
Iványi ehhez kapcsolódóan utolsó csörteként elmondta: az utcán való életvitelszerű tartózkodás nem bűn, természetesen ha van jobb megoldás, akkor azt kell választani, de tagadta Kocsis korábbi felvetését, hogy a hajléktalanellátó rendszer teszi az embereket hajléktalanná. Majd biblikus retorikával zárta mondandóját: "a mi bűnünk, ha az utcán maradnak, a róluk való foglalkozás/gondoskodás örökös, a VIII. kerület kiváltsága, hogy ebben részt vehet. A szemlélet, a dologhoz való hozzáállás a döntő kérdés."
Kocsis Máté kezdte és fejezte be: ő annak örült volna ha a Köztársaság tér (amúgy a rendezvényen többször emlegette így a II. János Pál pápa teret) vmelyik társasházának udvarán tartották volna ezt a beszélgetést (Benének célozva, aki egy korábbi hozzászólásában kifejtette, hogy annak örülne ha az érintettek között a Fűtött utcán tartanák ezt a megbeszélést), mert neki nagyon tetszik a Bene által képviselt civil szervezet neve és egyetért, hogy a város mindenkié így az ott lakóké is, sőt. És természetesen "az arra méltó embereknek akik szeretnének visszailleszkedni, meg kell adni a lehetőséget". De ő kíváncsi arra, hogy mit szólna az a társasház, ahová beköltöztetnének egy hajléktalan párt és az a pár, hogyan tartaná fenn a lakását. Erre persze nyomban válaszolt is: "ha lakást adunk, munkát is adunk, amiből a lakásfenntartási költségeket mindjárt inkasszózni is lehet. Lépéskényszer kell, mert a közterületeket az itt élő emberek nem tudják igénybe venni."
index.hu beszámoló
KB-tag beszámoló
8ker.blog.hu beszámoló
Bene Géza 'A Város Mindenkié' civil szervezet tagja
Iványi Gábor Oltalom Karitatív Egyesület elnöke
Kocsis Máté (FIDESZ) polgármester
Molnár György (MSZP) kerületi képviselő
moderátor: Komássy Ákos (MSZP) kerületi képviselő
A kerekasztal (mely végül nem kerek volt) témája a szeptember 25-én megrendezésre kerülő népszavazás, mely során 3 kérdésben (mely közül kettő esetleges támogató helybenhagyása a lakosság részéről; alkotmányos aggályokat vetne fel, az ombudsman szerint) kérik ki a kerületi lakosok véleményét.
A három kérdés:
"1. Támogatja-e, hogy hatályban maradjon a józsefvárosi képviselő-testület kukázást tiltó rendelete?
2. Támogatja-e, hogy a képviselő-testület rendeletben tiltsa meg a közterületen történő életvitelszerű lakhatást?
3. Támogatja-e, hogy Józsefváros polgármestere még az idén tárgyalásokat folytasson a Fővárosi Önkormányzat vezetésével a hajléktalanellátás színvonalának emelése és a kerület – hajléktalanokkal kapcsolatos – tehermentesítése érdekében?"
Kocsis Máté polgármester a bevezetőjében elmondta, hogy már maga a közös beszélgetés is eredmény, amivel persze nem lehet megelégedni. Azonban az ő meggyőződése szerint, itt olyan kérdésekről van szó, melyekben 75-25%-os véleménykülönbségek vannak. Ezután egy önkormányzati ülés jegyzőkönyvéből szociális szakemberektől (pl: Aknai és Kártyás - Menhely, Varga - Vöröskereszt, Farkas - Oltalom,) idézett, mely idézetek Kocsis elmondása szerint azt támasztják alá, hogy az ellátók elismerik, hogy az ellátás köztéri problémát jelent.
Bene Géza megvédte az idézett szakembereket, hogy mondandójuk a szövegkörnyezetből önkényesen kiragadott és így a teljes állításuknak nem biztos, hogy megfelel.
Iványi Gábor a szegénység magyarázatával kezdte, melyhez egészen Mózesig nyúlt vissza és elmondta, hogy a Biblia (is) adottnak tekinti a szegénységet. Melyet ennek rendje és módja szerint a bibliai kor is törvényekkel próbált szabályozni, de soha nem adminisztratív (rendészeti) jellegűekkel.
“Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” - idézte Iványi a Bibliát. Majd arról beszélt, hogy a kerület erkölcsi döntés előtt áll és mivel nincs elegendő férőhely így - a hajléktalanok többsége kényszerből van kint az utcán nem pedig önszántából, - ezért nem lehet őket büntetni.
Molnár György ezzel egybehangzóan azt mondta: "olyan szabályt hozni, amit nem lehet betartani az roncsolja a jogállamot". Továbbá amellett érvelt, hogy a népszavazás nem egy jó megoldás és felvetette egy voucher rendszer kialakításának ötletét, miszerint költségmegosztás gyanánt a hajléktalan embereket kibocsátó önkormányzatokra, visszaterhelnék az érintett hajléktalan emberekre kifizetett költségek egy részét.
Bene Géza arról beszélt, hogy az elnyomni-szabályozni kívánt deviáns viselkedéseket (közterületi alkoholfogyasztás és - vizelés, erőszakos koldulás, szemetelés, hangoskodás) már egyéb jogszabályok így is büntetik, így felesleges ezek további jogszabályi tiltása. Hozzászólásában hangsúlyozta, hogy hiányzik egy átfogó lakáspolitikai koncepció.
Kocsis Máté 2. hozzászólásában feltette a ("no comment") kérdést: "a józsefvárosiakat ki védi meg a hajléktalanoktól?", elmondta, hogy nincs működő hajléktalanellátás és a normatíva sem megfelelően van elosztva véleménye szerint. Láthatóan tanácsadókkal beszélhetett, hiszen elejtett egy ilyet: "az 1 éven belüli visszailleszkedésre kell törekedni, mert hozzászoknak a hajléktalan léthez". És eloszlatta a nyomban feléje felmerülő kételyeket: "nem nekem, hanem a kerületnek van elege".
Iványi erre mondhatni törvényszerűen (vagy ahogy általában a karitatív-jótékonykodó szervezetek ideológiája is kívánja) besétált a csapdába és azt mondta: "nem a hajléktalanellátóknak kell megoldani a problémát hiszen ők fürdetik, altatják, megetetik a rászorulókat, a szükségben segítenek, az életben tartásban játszanak szerepet" és még a mentősökkel is párhuzamot vont. Itt a szakmapolitikailag érzékenyebb résztvevők fültanúi lehettek mi is az az éles törésvonal, mely a mai napig megosztja-elválasztja pl. a hajléktalan ellátás egyes mammutjait és szereplőit (vagy éppen a hagyományos szociális munkást egy rendszerszemléletű, társadalomkritikus radikálistól). Ugyanakkor ő volt az első és utolsó, aki ha csak félmondat erejéig és azt se lezárva de célzást tett a népszavazás kapcsán gazdagok és szegények közötti ellentétre.
Kocsis "miért Józsefváros a probléma dandárjának kezelője?" kérdést bedobva már, már átvette a moderátori szerepet Komássytól, de válasz nem igen érkezett ill. az idő szűkösségére hivatkozva többen kitértek ez alól. És csak röviden céloztak, várostörténeti és közlekedéshálózati szempontokra, melyet hallhatólag vagy nem hallott Kocsis vagy nem akart tudomásul venni, hiszen a későbbiekben újra és újra visszatért erre az ominózus kérdésre. Molnár ez időtájt sütötte el szellemes hasonlatát, melyben maga is elismerve, hogy sarkos a példa, de a józsefvárosi kukanépszavazást a halálbüntetés visszaállításáról szóló népszavazáshoz hasonlította, amit sajnos nagyon sokan támogatnának annak ellenére, hogy nem éppen európer szankció. Így ez nem megfelelő érv Kocsis javára. Szerinte az igazi kérdés, hogy lehet kimenetet teremteni (mármint a hajléktalanságból) és hogyan lehet költségeket megosztani.
Bene hangsúlyozta, hogy ők a kirekesztő politika ellen vannak és elmesélte, hogy korábban ő is a Fűtött utcán lakott (Oltalom KE által fenntartott menedékhely) de nem érezte itt jól magát és kiköltözött a Margitszigetre, ahonnét elűzték a "köztéri életvitelszerű tartózkodás tiltása" eredményeképp és ma már egy foglalt házban (évek óta üresen álló) lakik párjával, ahol próbál a tulajdonossal egyezségre jutni lakhatásának feltételeit illetően.
Molnár is elkezdte magát ismételni: "erről a kérdésről ilyen módon nem lehet népszavazást tartani" hozzátette ráadásul 2 kérdés várható kimenetele alkotmánysértő lenne, ami ront a közállapotokon.
És félig Kocsisra (az egy éven belüli visszaintegráló javaslatára és a kerületi lakosokra "mutogató" érvelésére) reagálva: "ha büntetjük, garantáljuk, hogy hajléktalan marad...emberekről van szó, akik nem laknak".
Iványi ehhez kapcsolódóan utolsó csörteként elmondta: az utcán való életvitelszerű tartózkodás nem bűn, természetesen ha van jobb megoldás, akkor azt kell választani, de tagadta Kocsis korábbi felvetését, hogy a hajléktalanellátó rendszer teszi az embereket hajléktalanná. Majd biblikus retorikával zárta mondandóját: "a mi bűnünk, ha az utcán maradnak, a róluk való foglalkozás/gondoskodás örökös, a VIII. kerület kiváltsága, hogy ebben részt vehet. A szemlélet, a dologhoz való hozzáállás a döntő kérdés."
Kocsis Máté kezdte és fejezte be: ő annak örült volna ha a Köztársaság tér (amúgy a rendezvényen többször emlegette így a II. János Pál pápa teret) vmelyik társasházának udvarán tartották volna ezt a beszélgetést (Benének célozva, aki egy korábbi hozzászólásában kifejtette, hogy annak örülne ha az érintettek között a Fűtött utcán tartanák ezt a megbeszélést), mert neki nagyon tetszik a Bene által képviselt civil szervezet neve és egyetért, hogy a város mindenkié így az ott lakóké is, sőt. És természetesen "az arra méltó embereknek akik szeretnének visszailleszkedni, meg kell adni a lehetőséget". De ő kíváncsi arra, hogy mit szólna az a társasház, ahová beköltöztetnének egy hajléktalan párt és az a pár, hogyan tartaná fenn a lakását. Erre persze nyomban válaszolt is: "ha lakást adunk, munkát is adunk, amiből a lakásfenntartási költségeket mindjárt inkasszózni is lehet. Lépéskényszer kell, mert a közterületeket az itt élő emberek nem tudják igénybe venni."
index.hu beszámoló
KB-tag beszámoló
8ker.blog.hu beszámoló
2011. szeptember 3., szombat
Az Új szemlélet Csoport állásfoglalása Tarlós bűnbakképző beszéde ellen
A hajléktalan ellátásban dolgozó szociális munkásokként felháborít bennünket, a főpolgármester felszínesen általánosító véleménye, miszerint „létezik hajléktalanbűnözés”.
A főpolgármester kijelentése merev, leegyszerűsítő gondolkodásra utal, mellyel Tarlós István joggal pályázik „Rudolf Giuliani legjobb tanítványa” címre. (New York egykori polgármestere, a zéró tolerancia elterjesztője, akinek köszönhetően a new york-i hajléktalanok a föld alá, metrójáratokba költöztek és végképp megszakadt a civilizált társadalommal való bármiféle kapcsolatuk).
A főpolgármester ezen véleményével – minden retorikai bukfenc ellenére – csatlakozott ahhoz a szélsőségesen kirekesztő táborhoz, melynek tagjai a "cigánybűnözés" szót beemelték hétköznapi szóhasználatukba.
A „hajléktalanbűnözés” bekerülése a közbeszédbe (a közgondolkodásba) nagyon káros folyamatokat indíthat el. A hajléktalan emberek eddig is a társadalom legkirekesztettebbjei közé tartoztak. A „tarlósi” kijelentésekkel helyzetük ezután csak tovább fog romlani, s még inkább a társadalom peremére szorulnak, ahonnan már nem lesz visszaút.
Tarlós István átlépett egy olyan határt, melyet egy felelősen gondolkodó, és az alapvető demokratikus értékeket magáénak valló politikusnak nem lenne szabad.
Kiemelt közszereplőként tisztában kell lennie azzal, hogy megnyilvánulásai formálják, befolyásolják a közvéleményt; az ilyen és ehhez hasonló kijelentések szociálpedagógiai szempontból is igen károsak, nem csak a felnőtt, hanem a felnövekvő állampolgárokra nézve is.
Szociális munkásokként elutasítjuk a címkézés és a bűnbakképzés minden formáját, így ezt is! Ahogyan elutasítjuk azon szociális szakemberek viselkedését is, akik a polgármester eddigi és ez utáni „szakmapolitikai” megnyilvánulásainak az igazi súlyát adták, akik tárgyaltak és szóba álltak vele, javaslatokat tettek neki. Őket ezúton arra kérjük, szakítsák meg tanácsadói szerepüket és tegyenek eleget a Szociális Munka Etikai Kódexének.
A hajléktalanság nem rendészeti kérdés, hanem alapvetően szociális probléma. Átfogó társadalompolitikai intézkedésekre van szükség, nem börtönökre és gumibotra!
Új Szemlélet Csoport
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)