Schilling Árpád rendező beszéde erősített meg, amit már korábban az Új Szemlélettel elkezdtünk és most folytatunk a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetében:
"minden szakmának saját magába kellene néznie és magából kéne valamit előállítania mert nem a politikusoktól kéne várni ezeket a programokat, hanem nekünk kéne megírni" főleg 4 perc 38-tól
Tehát amennyiben úgy érzed, hogy eljött itt a szociális szakmában is a "hoffmannrózsák" és a "vidnyánszkyattilák" idejének vége, akkor JELENTKEZZ! VÁRJUK SZOCIÁLIS ASSZISZTENSEK, SZOCIÁLIS GONDOZÓK ÉS SZOCIÁLIS MUNKÁSOK JELENTKEZÉSÉT ÉS A LEENDŐKÉT IS! KÜLDJ EMAILT!
SZAXERVEZET@YAHOO.COM VAGY RADICALSOCIALWORKERkukacGMAILpontCOM
KEZDJ EL SZOCIÁLIS MUNKÁSKÉNT MŰKÖDNI, MERT ATTÓL MÉG, HOGY LESZ EGY DIPLOMÁD (VAGY ELVÉGEZTÉL EGY OKJ-S TANFOLYAMOT) ESETLEG MÁR VAN, NEM JELENTI AZT, HOGY VALÓBAN SZOCIÁLIS SZAKEMBER LENNÉL.
VÁLTOZTASSUK MEG A KÉPZÉS FELTÉTELEIT, VÁLTOZTASSUK MEG A SZAKMÁBAN DOLGOZÓK ANYAGI MEGBECSÜLTSÉGÉT, VÁLTOZTASSUK MEG MAGYARORSZÁG SZOCIÁLPOLITIKÁJÁT, MERT A MI SZAKMÁNK KÖZÉPPONTJÁBAN AZ EMBER ÁLL, NEM A HASZONELVŰSÉG.
A vegyipari dolgozók székházában került sor a Nemek és nemzedékek konferenciára, mely a magyarországi népesség demográfiai tulajdonságaival és az ezekhez köthető és jövőben még inkább kötődő munkaerőpiaci kilátások jelenét és jövőjét tekintette át. A konferencia állásfoglalása azon közhelyes megállapításai mellett, melyeket sosem árt hangsúlyozni (elöregedés, természetes fogyás, gyermekvállalás népszerűsítésének fontossága stb.) számomra Kamarás Ferenc (demográfus, KSH) előadásából kivett következő aktuálpolitikai üzenettel is bíró adat ütötte meg a fülemet.
A házasságon kívül született gyermekek aránya 42%! (2011).
Vagyis a 2011-es adatok szerint 36981 gyermek családon kívül (nem családban) született a jelenleg hatályos alkotmány szerint és az elkövetkező években valószínűsíthető, hogy ennyi gyermek után nem kapnak majd a 2011-ben anyává vagy apává lett magyar állampolgárok családi pótlékot vagyis sem nevelési, sem iskoláztatási támogatást az egyéb adókedvezmény formájában juttatott támogatásokról nem is szólva.
Mintegy másfél év jogi hercehurca, bíróságra járás és lélektani hadviselés után a Vakok Állami Intézete elállt magánvádas beadványától ezzel megszüntetve két látássérült ellen a rágalmazás vádjában ellenük indított büntetőeljárást. Természetesen így a perköltségek is a Vakok Állami Intézetét (közvetve az adófizetőket) terhelik ,mely összeg mintegy 70 ezer forint. De miért is e hirtelen fordulat? Korábbi dokumentumok és nyilatkozatok ellenére miért e hirtelen visszakozás az intézet részéről? 1. Ok: Tulajdonképpen azért, mert a bírósági eljárás során nyilvánvalóvá vált, hogy az intézet által perbe fogott látássérültek állnak nyerésre és az intézet, mely így is jókora presztízs és szakmai veszteséget szenvedett az ügy során, nem vállalta, hogy ezt még tetézi egy számukra negatív kicsengésű bírósági ítélet is. Így végeredményben 70 ezer forintért látássérült embereket lehetett kényszeríteni, hogy 5 alkalommal jelenjenek meg egy tárgyalóban, lehetett intézményi dolgozókat ellenük hangolni, hogy márpedig ők hazudnak, valamint folyamatos lélektani presszió alatt tartani az amúgy is kiszolgáltatott, könnyen sebezhető látássérülteket. Korábbi cikkeimből (Mink kérjünk elnézést és Intézményesített elnyomás) kiderül mit is jelentett ez a "pszichés terror" az érintettek számára. 2. Ok: Újabb verés történt az intézetben.Az elkövető sajnos ugyanaz a személy, aki a korábbi esetben. Sajnos, hiszen ez azt jelenti, hogy egy egész szakmai team követett el súlyos hibát, amikor is korábban a bántalmazás ellenére egybehangzóan javasolta, hogy az illető maradhat az intézetben...ezzel szemben, az a két vak ember akiket korábban megvert már nem lakója az intézetnek. Ugye érthető: aki ver az marad, akit vernek az megy. "A lefolytatott vizsgálatok semmilyen téren nem állapítottak meg jogszabályt vagy etikai normát sértő eljárást, magatartást, azaz a Vakok Állami Intézetének működése teljes mértékben jogszerű. A nyílttá tett, személyesen felvállalt konfliktusok megoldásában az intézmény és annak dolgozói a jövőben is partneri magatartást fognak tanúsítanak, azt teszik majd, amit az adott helyzetben tenniük kell. Ezzel párhuzamosan azonban az intézményt éli megalapozatlan vád és rossz hírnév keltésére alaposan okot adó esemény ellen a jövőben is a jog keretein belül határozottan fel fogunk lépni. Sajnálom, hogy a közvéleményt megalapozatlan hírek esetlegesen negatívan befolyásolták. A V Ál dolgozói eddig is és ezután is munkájukat hivatásnak tekintik, mindenkor szem előtt tartva a közösség érdekeit. Mind V.L. elhelyezési és megalapozott, jogszerű kitiltási ügyét, mind a lakók között Húsvétkor zajló atrocitást lezártnak tekintem."
Áll egy tájékoztatóban, melyet saját kezűleg a Vakok Állami Intézetének igazgatója Szabóné Berta Irén jegyez.
Lehet ő maga lezártnak tekinti, azonban remélhetőleg a szociális szakma és a folyamatban lévő nyomozás és bírósági ügyek nem. Korábban hiába kezdeményeztem az ügyben a Szociális Szakmai Szövetség Etikai Kollégiumánál vizsgálatot ezzel a mai napig adós a Kollégium.
Ideje, hogy a megvert látássérült emberek után, a döntést hozó (a verekedő ebben a közösségben maradhat) szakmai team az ügyben érintett szociális munkások és ápolók, valamint az intézet igazgatója is távozzon az intézetből!
Addig is sajnos a "szakmai" munka folyik tovább: a Vakok Intézetében a szakmai team tudomásával egy gyengénlátó pofozza a tök vakokat, aki esetleg ezt szóvá teszi azt beperelik, aki ver az marad, kit megvernek azt kirakják vagy áthelyezik, aki pedig kételkedik vagy nem érti vagy nem tudja beleélni magát a helyzetbe, ahogyan egy szociális gondozó korábban azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy "csak fenékbe billentés és nyakleves volt" nekik a következő helyzetet javasoljuk átgondolásra: "ha vkinek bekötjük a szemét és adunk neki jó pár taslit és fenékbe billentjük, majd másnap odaköltözünk hozzá és bekötve hagyjuk a szemét, akkor próbálják meg így leélni életüket..."
"A Menhely Alapítvány gyakorlatilag elismerte, hogy a hajléktalanok miatt
vannak kint a kordonok. Kiderült, hogy a civil szervezet segítségével
ürítették ki az aluljárókat, azt mondják, mindenkinek van hely
hajléktalanszállókon.Az alapítvány munkatársai szerint is tarthatatlan
volt a helyzet, az aluljárókban sok volt a szabálysértés és majd mind
következmények nélkül." forrás: RTL/Blikk
Egy idea végéhez értünk. A Menhely és munkatársai szakmánkban az utolsók között (sokak mellett) állták a sarat, ha kellett elmentek a legvégsőkig, természetesen a józan ész és politikai relativizmus által megkívánt végsőkig. Most ennek vége. A Menhely Alapítvány, a Máltai - és a Baptista Szeretetszolgálat* (milyen érdekes mindkettő a szeretet szolgálatában áll) által kitaposott útra lépve, a fennálló hatalom cinkosává, sőt most már ennek a szociális problémákat rendészeti úton megközelítő úgynevezett "kriminalizáló", jobboldali-konzervatív szociálpolitikának a kiszolgálójává vált, feladva 24 évvel ezelőtti alapértékét és célját.
"Az Alapítvány alapértéke, hogy minden embernek alapvető joga van
ahhoz, hogy mind jogilag, mind fizikailag, mind társas kapcsolataiban -
biztonságban érezhesse magát egy helyen: egy lakásban, egy településen,
egy hazában. Az Alapítvány alapcélja, hogy ez a lehetőség valóban
mindenki számára elérhetővé váljon, ettől a lehetőségtől senki ne legyen
megfosztva."
Egy alapítvány, mely talán megéli a 25 évet, de az ideát és a célt amiért létrejött sutba vágta egy évvel születésének 25. évfordulója előtt. Szakmánk erkölcsi és egzisztenciális megbecsültsége még a béka segge alatt sincs, hiszen az is feljebb van, annál, mint ahogy most állunk, így inkább azt mondhatni: egy papucsállatka maximális 300 mikrométeréhez mérhető.A kezdő szociális munkás főiskolai diplomás bér nettó 79.910 forint.
És bizony a Menhely, mely eddig sok más kisebb szociális ellátó között de legnagyobbként harcolt a fedél nélküli emberek méltóságáért, 2013 januárjában feladta ezt a harcot és jelképesen éppen a Szolidaritás Éjszakáján a Közterület Felügyelet füttyentésére szociális talpnyalóként használta fel és alázta meg kollégáit és saját alapvetéseit. Arról nem beszélve, hogy azokat, a fedél nélkülieket, akik nem mentek be a szállóra az árkádok alá űzte akarva-akaratlanul.
fotó: Budapester Zeitung
Bizonyára sok menhelyes és egyéb kolléga felháborodik majd e cikk kapcsán, és még többen le se szarják, örülnek, hogy megélnek, nem hogy vmi fennköltebb értékek mentén végezzék értékorientált hivatásuk, mely szakmai értékek manapság még csak nem is "kifizetődőek". Azonban soha ne feledjük: ezen szervezetek nem önmagukban működnek, mi magunk vagyunk működtetői, még akkor is ha azt vesszük: nem szabad választásunk, hanem a munkanapokká darabolt életünk kényszerének nyomása alatt cselekszünk, amikor nem értve egyet kirekesztő döntésekkel vagy ami még rosszabb egyetértve azzal, de végrehajtjuk és ezzel megszűnünk szociális munkások lenni.Innét jön egy egészen más műfaj egy egészen más feladatkör, egy egészen más "szakma", mely nem a segítés és főként nem az empowerment és emancipáció égisze alatt zajlik, hanem a behódolás, a meghátrálás és a kényszer befolyása alatt a többségi társadalomban sajnos uralkodó ma egyre inkább elnyomó "értékek" érdekében.
kapcsolódó cikk: Hír 24 *előbbi például az Ócsai szociális telepre kerülő érdemes és érdemtelen szegény címkézésével , míg utóbbi a Kocsis "hajléktalanokat kiszorító" Máté Lélek Programjában való "szakmai" részvételével vívta ki a kormányzat elismerésétés anyagilag is jövedelmező támogatását ill. a támogatások elosztásában való közreműködést
