Cenzúrázva, kitiltva

Adott egy nyilvános facebook csoport, mely Szociális Demonstrációs Bizottság (SZÁDEMBIZ) kérdései néven jött létre és amely tulajdonképpen az ebben résztvevő szervezetek és tagjaik kommunikációját, az egymás közötti információ áramlását hivatott elősegíteni.
Korábban bárki, bármit megoszthatott, ennek következményeként idővel és alkalmanként nem oda illő tartalmak is megjelentek, ezért első lépésként adminisztrátorokat neveztek ki maguk közül a csoport létrehozói, akik jóváhagyása nélkül nem jelenhettek meg megosztások és az ezekhez fűzött esetleges kommentek. Ezen adminisztrátorok jelenleg a következő személyek: Kiss László (FESZ), Migács Tibor (SZMDSZ), Nagy Ildikó (FESZ-SZT), Szűcs Viktória (BDDSZ).

Majd ezen a héten én is, mint aki 8. éve a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetének tagja, ahol ifjúsági megbízott, a facebook csoport egyik aktív és kritikus tagjaként megosztottam volna a következő cikket, melynek lényege, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke "a közalkalmazotti bértáblában legalább 20 százalékos emelést tartana szükségesnek" - ennek kapcsán én a megosztáshoz hozzáfűztem még:
"Ugye egyetértetek velem, ha a szociális életpálya ennél kevesebbel is beéri az a vezetőink érdekvédelmi tevékenységének kudarca, de azt is mondhatnám árulása. Eljött a vizsga ideje, reméljük most sikerül nem úgy, mint általában eddig, hajrá!"

Ez a megosztásom már nem jelent meg a csoportban. Sőt, azóta már a csoportot sem látom. Valószínűleg letiltottak.

Csak remélni tudom, hogy az elhallgattatás nem a közalkalmazottak 20%-os béremelésének támogatói elleni szankciót jelenti, hanem inkább valami személyes dolog van a háttérben.

Hát így állunk, akinek van véleménye és meg is osztja, azt szakszervezeti vezetőink letiltják, kitiltják, elhallgattatják, közben az összefogásról papolnak és a székeikbe kapaszkodva várják, ki megkeseredve, ki törtetve előre, ki a sült galambra várva, hogy a szociális szféra dolgozói megbecsült emberek legyenek, akiknek lehetőleg majd a béreik is tükrözik ezt a megbecsülést.

A fent említett 4 adminisztrátor/moderátor/cenzornak küldöm ezúton is egy szociális munkás kolléga dalát:

kiegészítés: időközben az egyik moderátor jelezte, hogy nincs köze a történtekhez köszönöm neki, ugyanakkor passzív adminisztrátorkodása véleményem szerint végeredményben aszisztálás a cenzúrához és kitiltáshoz


Ferencz Norbert
szakszervezeti aktivista 

Kedves református testvéreink/kollégáink! (kordokumentum)

A várakozások után végül eldőlt: a szociális szféra területén újra szakember tölti be az államtitkári pozíciót, mely felér egy kvázi miniszteri ranggal. 
Ennek kapcsán elsősorban gratulációnknak és hatalmas elismerésünknek kellene hangot adni, hiszen áldozatos munkátok, főiskolai diakónusi képzésetek, (mely kísérlet a világi és hívő szociális munka összekapcsolására/szintézisbe hozására) és a "végeken végzett" szeretetszolgálati tevékenységetek eredménye és érdemeként sikerült közvetlen testvéreteket Czibere Károlyt a szakma csúcsára juttatni.
Ez számunkra látszólag nem mondható nagy sikernek, hiszen itt nem egy olyan szakmabeliről van szó, aki radikális szociálpolitikai javaslatokkal állna elő, netán átszervezné a gyermekvédelmi rendszert vagy túlzottan mélyrehatóan belenyúlna a képzésbe, ergo "megnyomná a reset gombot".
DE 
történeti értelemben, bennünket radikálisokat is eltölthet bizonyos reménykedés, bizalom és további várakozás.
Pár nap híján éppen 95 éve református testvérkollégáink egykori szellemi fellegvára küldött hivatalos üdvözletet az akkori radikális szociálpolitikai kísérlet megvalósítóinak támogatására. 
Az alábbiakban ezt az unicum jellegű kordokumentumot osztanám meg elsősorban Veletek, másodrészt szélesebb szakmai közönségünkkel és harmadrészt a közvéleménnyel. Aligha tudnánk szebben és számotokra is érthetően megfogalmazni egy hasonló üdvözletet így ha nem haragszotok MI ezzel az egykori üdvözletetek felelevenítésével Gratulálnánk és várnánk munkátokat számítva a felénk irányuló értő és türelemmel figyelő - kritikáinkkal szembeni - megértésetekre. Ugyanakkor azt hozzátéve, manapság MI radikálisok nem vagyunk ennyire bizakodóak, mint akkor a TI elődeitek voltak a MI elődeinkkel kapcsolatban.


"A debreceni Református Hittudományi Kar üdvözlete a Tanácsköztársasághoz

Kivonat a debreceni Magyar Tudományegyetem Református Hittudományi Karának 1919 március 26-án tartott VI. rendes ülése jegyzőkönyvéből:
dr. Ferenczy Gyula indítványozza, hogy a debreceni Tudományegyetem Hittanszéki Kara, a Magyar Tanácsköztársaság elnökét Garbai Sándort, ugyszintén a közoktatásügy népbiztosát, dr. Kunfi Zsigmondot ez első ülés alkalmából hódolattal köszöntse, "a dolgok új rendjét, mint a názáreti által hirdetett, az emberiség által várt istenországát üdvözölje és annak megvalósítására, megszilárdítására a maga készségét is fölajánlja és nyilvánítsa és a Tanácsköztársaság vezetőférfiait mindenben támogatja". - Karunk ezt az indítványt egyhanguan lelkesedéssel fogadja és annak megvalósítására a dékánt azzal bizza meg, hogy ezt az üdvözletet a helybeli néptanács vezetőinél is tolmácsolja. 
Debrecen 1919. április 2. dr. Lencz Géza a hittudományi kar e.i. dékánja" 

forrás: Népszava 1919. május 29.

A "semleges" Vöröskereszt és a kamara

2006 és 2010 között Szeghalom városának FIDESZ-es önkormányzati képviselője, 2011-ben pályázik a Magyar Vöröskereszt Békés megyei igazgatói posztjára, elnyeri.

2012-től pedig, már a Magyar Vöröskereszt igazgató helyettese. (na persze egy bölcsész-katona mellé egy szaki is szükséges).

Ez a sikeres szakmai előmenetel egy bizonyos Nagy Gábor nevéhez fűződik, ezzel persze még önmagában nem vívta volna ki, hogy cikk jelenjen meg róla, azonban a legutóbbi szakmai tanácskozáson elhangzott: „ a kamara alapítása és ezzel együtt a kötelező kamarai tagság is benne van a szociális életpályamodell bizottsági diskurzusban”. Na ezért viszont utánajártunk honnét e vissza-visszatérő „nagyszerű” kezdeményezés és mint kiderült a kamara létrehozásának egyik legnagyobb lobbistája, maga Nagy Gábor.

Aki, amúgy Debrecenben végzett szociálpolitikát. 

 

(Nagy Gábor középen)

És egy olyan civil szervezet igazgató helyettese, aminek nevében, delegáltjaként az életpályamodell bizottságokban lobbizik a kamaráért.

"Annak érdekében, hogy továbbra is élvezze mindenki bizalmát, ellenségeskedések során a mozgalom nem állhat egyik oldalra sem, és sohasem folytathat politikai, faji, vallási illetve ideológiai természetű vitákat." - áll ugyanennek a szervezetnek az alapszabályában.

Még jó, hogy érdeket egyeztethet.

Reset vagy frissítés gomb?

Így lehetne összefoglalni a május 13-án "szociális szolgáltatások működtetésének aktuális kérdései" című konferencia egyik leglényegesebb kérdését, melyet az előadók körbejártak.
A Schweitzer Albert Református szeretetotthonban megrendezett konferenciát 3 szeretetszolgálat rendezte: a Máltai, a Református és a Baptista.

Az első előadó Nyitrai Imre (volt államtitkár) kitért arra, hogy a kihívások és a szakmai fejlesztési lehetőségek semmi újat nem takarnak és idézett Meleg Sándor kecskeméti kolléga aktuális kérdések című blogbejegyzéséből ("A mai magyar szociális és gyermekvédelmi rendszer egy amolyan „patchwork” jellegű, agyon toldozott-foltozott valami, amiben kaotikus rétegződésben egymásra rakódtak az elmúlt évtizedek folyamatosan változó elméleti irányzatai, stratégiái, spontán kormányzati ötletei, választási ígéretei.") 
Aztán kitért arra, amiből építkezhetünk:
 - hagyományok (a szakma mely korábban szolgálat és segítés címszó alatt futott és több ezer éve végezték katolikusok, reformátusok de a baptisták is több, mint 1 évszázados múltra tekintenek ebben vissza)
 - közös értékek melleti voks (pl: NSZK - Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció)
Majd elmondta, hogy a szakma "presztízse" leginkább a fizetésekben nyilvánul meg. 
Kiemelte, hogy azért is tartunk itt mert hiányzik az érdekképviselet és egyfajta szellemi tunyaság jellemzi szakmánkat hiszen az NSZK óta nem született új iránymutatás. (itt halkan megjegyezném, hogy a radikális szociálpolitikai reformjavaslat; "az alapjövedelem koncepció" minden bizonnyal elkerülte figyelmét - bár az is igaz, hogy ezzel szemben paradox módon a legnagyobb ellenállást éppen a szociális szakma fejtette ki).
A megújulás kapcsán azt mondta "egyedül nem megy", egymásra vagyunk utalva, ugyanakkor azért a szakma felelős, hogy a büdzsén - ami évek óta nem változik, sőt - belüli elosztásba nem szól bele.

A Meleg Sándor féle 3 pontban összefoglalt stratégiával szemben (1. Le kell ülni a szakmának a kormányzattal és az ellátottakkal egy asztalhoz.

2. Egy laza mozdulattal rácsapni a Nagy Piros RESET gombra. Reboot. Tabula rasa. Vagy ahogy tetszik.

3. És akkor lehet tárgyalni arról, mik a valódi problémák, meg akarjuk-e őket egyáltalán oldani, ha igen, akkor ki mit hajlandó tenni ezekért. Őszintén, szépen koreografált játszmák nélkül) Nyitrai az empowerment mellett a közösség- és hálózatépítést valamint a szükségletalapúságot említette és mintegy összefoglalva hangsúlyozta, hogy saját magunkon kell átlépni.
A végén azt is megtudtuk, hogy, a testvérek szóhasználatában a 'szeretet', az egykori elvtársak ma szaktársak vagy kollégák esetében használatos 'szolidaritás' kifejezés szinonimája.
A diája végén:
a Bizalom - Jövőkép - Rugalmas Rend - Szeretet 
négyese feszített.

Czibere Károly bevezetőjében a "szakmaiságot megőrző szakma felé fordulás"-sal kezdett majd a párbeszédre való éhség bizonyítékaként konstatálta, hogy a 90 fős konferenciára 48 órán belül beteltek a helyek. (azzal egészíteném ki, hogy nem csak a párbeszéd, hanem az információhiányból adódó éhség is nagy).
A Nyitrai által előhozott reset gomb hasonlat (melyet Meleg Sándortól kölcsönzött) kapcsán elmondta, nem ért egyet Nyitraival és Meleggel sem, nem nyomná meg, hiszen vannak modell kísérletek és ezek fognak a jövőben is folytatódni (emlékszünk még Nyitraira ugye? "semmi új nincs"). Szerinte soha nem úgy újul meg a szabályozás, hogy resetelek. A szakember attól szakember, hogy kísérletezik még kötött szabályozás mellett is. Inkább frissítés gombot emlegetett.
Majd a várható változásokról beszélt, mely 3 irányból határozódik meg:
 - belső sztori; vagyis a kormány ha valamit elhatároz vagy gondol akkor azt végigviszi erre hozta példaként a nevelőszülői rendszert
 - külső analógiák; ami mindenkiben már felmerülhetett rém/álmában, miszerint az SZGYF hasonlóan a KLIK-hez az oktatásban, megkap minden alapellátást is...(cssk, gyejo, tám. szolg., falugond. stb)
 - külső determinációk (napközik magas normatívája)
Az érdekvédők így számomra is legfontosabb témája ezután következett, bérrendezés lehetőségei alcímmel:
Czibere a szakmai humántőke amortizálásának megállítását jelölte meg első számú feladatként, melyet azonban kísérnie kell egy önvizsgálatnak is (itt utalt Krémer Balázsra, aki ha teheti és megkérdik tőle, úton-útfélen el is mondja ugyanezt), melyben ki kell téri arra is, hogy a csökkenő társadalmi támogatottságért kinek mi a felelőssége.
A jövő kapcsán vizionált egy nem is annyira abszurd egyfajta 'foglalkoztatói nyugdíjat', melyet az állami alkalmazottak esetében fog elsőként bevezetni az állam majd elsütötte a 2000-es évek eleji FIDESZ féle "az 50%-os béremelés hűtlen kezelés volt" dumáját. 
A jogszabályi struktúra megváltoztatását nem látja időszerűnek épp ezért erre kell építeni vagy be is lehet várni az új szakképzést de akkor a béremelés fog csorbát szenvedni. "Az aszinkronitásnak nem áldozható be az előmenetel és a béremelés" - ahogyan ő fogalmazott.
Egyik legszimpatikusabb gondolata a létszám újragondolások hangsúlyozása volt.
További érdekességként kifejtette, hogy szerinte 8-10 ezer bentlakásos férőhely lenne kiváltható a jelenleg óriási pénzeket elnyelő házi gondozás felülvizsgálata/szabályozásmódosítása után.
A szakmai ellenőrzések nem működése és ennek újbóli megerősítése mellett érvelt, hangsúlyozta a pályaalkalmasság vizsgálatát és a minősítési rendszer 2 szintjét, melyben lenne egy életkor alapú minősítés nélküli (hasonlóan a jelenlegi Kjt.-hez) és egy gyorsító sáv, mely minősítési rendszerben magas kezdőfizetés lenne, hogy megérje egyáltalán ide belépni.