A bérlakások kiárusítását elrendelő törvényjavaslat kapcsán

Rendkívüli társadalompolitikai intézkedésre szánta el magát a kormánypárt, hiszen közgazdász végzettségű képviselője Böröcz László, - akire aligha büszkék a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégiumban, - törvényjavaslata alapján lehetősége lesz, minden bérlőnek a bérleménye megvételére. 

A "Bencés regula" aligha tartalmazza a közösségi jellegű (hiszen sem az állami, sem az önkormányzati nem az) tulajdonban lévő lakások privatizációját és az ezzel való kereskedést és Böröcz bencés testvéreihez sem állhat közelebb - akik Krisztus követését vallják, - a kufárkodás.

Ennek ellenére a feltehetőleg karrierizmus által űzött Böröcz nem szerénykedve, önbizalommal és kormánypárti többséggel a háta mögött: huszárvágás törvényjavaslatával nem hogy téglát dobott a üveges műhelyébe, hanem egyenesen Mekk Eleket megszégyenítő módon az ereszcsatornától kezdte el megtervezni a leendő épületet.

Aligha lehet arról szó, hogy ez egy magáért való képviselő senkivel nem egyeztetett társadalompolitikai javaslata lenne, ezért joggal feltételezhetjük a kimért, a mikrokörnyezetet helyzetbe hozó szavazatszerzés céljából sem utolsó számító intézkedést, mely ritkán látott módon rombolja egyén és társadalom kapcsolatát.

Egy tiszta és nyers, a szó legocsmányabb értelmében "kapitalista" intézkedés. Helyzetbe hozza a tőkével rendelkezőket, azok ellenében, akik csak bérükkel rendelkeznek.

Szakmai és civil szervezetek által 1100-1200 milliárd Ft értékűre becsült lakásállomány kiárusítása rövid távon az árakra is jó hatással lehet, ugyanakkor jellegéből adódóan ezt úgy teszi, hogy a KÖZ-t károsítja. Nem csak anyagi értelemben, hanem az emberek közötti kapcsolatok tekintetében is.

A gyakorlati szociálpolitika szempontjából ambivalens a hatás: 

 

sok bérlő a szükséglakás jellegű bérleményét, most "valós" áron veheti meg, kizárva annak kockázatát, hogy felújítás után kiszolgáltatva a helyi vagyonkezelőnek visszaadja azt 

sok bérlőnek nincs elég készpénze ahhoz, hogy megvegye vagy akár egy összegben megvegye ezen ingatlanokat így hitelfelvételre kényszerül (mely a javaslat egyik előre tervezett mellékhatásaként a bankszektornak kedvez)

sok bérlő uzsorakölcsönt fog felvenni, hogy tulajdonhoz jusson, ami erősíti a helyi elköteleződési viszonyrendszereket

sok bérlakásra pályázó fel sem fogja mi vár rá, hiszen már ma is csak egyesek kirakatba (helyi és országos médiafelületek) számító lehetőségként nyernek ilyen pályázatokon vagyis a reménytelenek elenyésző hányadában tudatosul ennek a törvénynek a rájuk vonatkozó amúgy "reménytelenségüket bebetonozó" következménye 

a tulajdonosi kör növelésével és a tulajdonjogot szerzett korábbi bérlők új, korábban nem számottevő kötelezettségek megjelenésével számolhatnak

a vagyonkezelők jelentékeny többsége szabadulhat meg az "önkormányzat az önkormányzatban" állapotától, feltehetőleg elveszíti indokolatlan súlyát és szerepét a helyi lakásgazdálkodásban, melyet a közvetlenül választott szereplők ellenére mímel

a korábban (90-es évek privatizálása során lakáshoz jutottak) érintettek személyes érintettség okán, a jelenleg nem érintett lakástulajdonosok pedig tulajdoni helyzetükből adódóan valószínűsíthetően támogatólag fognak viszonyulni az intézkedéshez

a liberalizáció, - az egyén és tulajdon hangsúlya, mint társadalmi viszonyulás a közösség és a társadalmi tulajdonnal szemben - térnyerése kedvez az egyéni megközelítéseknek a közösségi megközelítéseket képviselő közpolitikákkal szemben 

A javaslat a szociális (értsd társadalmi vagyis szakpolitika jellegű) lakáspolitika ellehetetlenülése mellett romboló és káros módon befolyásolja a különböző társadalmi osztályok egymással kapcsolatos viszonyrendszerét. 

Tulajdonképpen élezi a különbségeket, növelve a társadalmi egyenlőtlenséget a birtoklók és vagyontalanok között.

A javaslat egy felülről lefelé indított (ún. fordított) osztályharcos parlamenti intézkedés.

 

kapcsolódó:

Városkutatás Kft. állásfoglalása 

Habitat for Humanity Magyarország sajtóközleménye 

25 szakmai szervezet tiltakozása